Egy dunai mellékág Mohács közelében.
Fotó: H. Szabó Sándor/ORFK
A záródokumentum sok lényeges pontra rámutat, ám a WWF szakemberei
szerint a jó minőségű vízkészletek természetes állapotának megőrzésére
még jobban figyelnünk kellene. Ivóvizünk forrása minden esetben a
természeti környezet. Csak a Duna mentén több mint négyszáz
helyreállításra alkalmas terület van, ezek összterülete mintegy másfél
millió hektár. Ha a vizes élőhelyeket nem óvja meg az emberiség, akkor a
társadalom vízigényének biztosítása nehezebb lesz.
Az emberiség vízigényének növekedése valamennyi földrészen problémát
okozhat a jövőben. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között emiatt
fontos szerepet kell kapnia a vízkészletek megtartásához és megfelelő
kezeléséhez kötődő céloknak, amit az ENSZ tagállamok már felismertek.
Ezeket a célokat nagyon hatékonyan szolgálja a vizek jó ökológiai
állapotának megőrzése és javítása. Ennek ellenére a Budapesten
megrendezett Víz Világtalálkozón ez a lehetőség kissé háttérbe szorult.
A
WWF arra figyelmeztet, hogy e feladat jelentőségét nem szabad
alábecsülni.
A lakosság, az ipar vagy a mezőgazdaság által használt vizek mind
folyókból, tavakból vagy a felszín alól származnak és ezek egyre
sérülékenyebbek. A Föld valamennyi országában végeztek olyan
szabályozási munkálatokat, melyek a folyók és vizes élőhelyek
természetes állapotát rontották. „A vizes élőhelyek helyreállítása során
helyrehozható a vizek rossz kezelése által okozott állapotromlás” –
fogalmazott a konferencia záróbeszédében Jim Leape, a WWF globális
igazgatója.
„Fenntartható fejlesztési célokról akkor beszélhetünk, ha a
vizek jó állapotát minden más célt megelőzően biztosítjuk.” – tette
hozzá.
Az emberiségnek meg kell értenie, hogy nem lehet mindenhol
folyószabályozással, árvízvédelmi gátak építésével, szabályozási
művekkel beavatkozni a szabad folyású vizek életébe.
„A WWF 300 ezer hektár vizes élőhely helyreállításában vett részt
Kínában, a Jangce folyó mentén, ennek során a világ legnagyobb
vízerőműve, a Három Szurdok gát káros hatásait kompenzálta. Az ENSZ
hosszú távú céljai között, és a gyakorlatban egyre több élőhelyet
állítanak helyre a Duna és mellékfolyói mentén is” – összegzett Jim
Leape.
A Duna egykori ártéri területeinek több mint kétharmada már eltűnt. A
part menti ipari termelés visszaesésének köszönhetően a vízminőség az
elmúlt évtizedekben javult, de a folyó természetes dinamikájának
visszaállítása érdekében kevés beavatkozás történt. A Duna mentén lévő
területek helyreállítása legalább akkora elkötelezettséget jelentene,
mint a fenntartható fejlesztési célok vállalása.
Forrás: WWF
Kommentáld!