Tavurvur vulkán

Fotó: dreamstime

„Azt a tény senki nem vitatja, hogy a széndioxid koncentrációja jelentősen megemelkedett, méghozzá az emberi tevékenység hatására.

Az azonban egy érdekes adat, hogy az elmúlt években számos kutatócsoport rámutatott arra, hogy a globális átlagos hőmérsékletemelkedés nem olyan trendet követ, amit az előrejelzések sejtettek, sőt, úgy tűnik, hogy 1998 óta viszonylag stagnál a hőmérsékletváltozás” – mondja Harangi Szabolcs tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport csoportvezetője.

Ez nem azt jelenti, hogy a szén-dioxid koncentrációja nem növekedett ebben az időszakban, sokkal inkább azt, hogy a feltételezett szoros összefüggés a felmelegedés és a kibocsátott gáz között messze nem ilyen egyszerű. A folyamatban sokkal több anyag vesz részt, ráadásul beleszólnak az emberi tevékenységből adódó tételek, illetve olyan természetes folyamatok, mint a vulkánkitörések.

A tudományos kutatásokkal foglalkozó, kaliforniai Lawrence Livermore National Laboratory egy tanulmányt tett közzé 2014 első félévében, melyben azt az érdekes tényt taglalták, miszerint a vulkánkitörések hűtik a Földet. Hogy ez hogyan lehetséges? A kitörések alkalmával nagy mennyiségű kéndioxid kibocsátása figyelhető meg. Az az anyag a felső légkörbe, a sztratoszférába jutva, az ott lévő vízzel reakcióba lépve kénsav aeroszolokat hoz létre, ezek a napsugarak jelentős részét képesek visszaverni.

A kéndioxid-kibocsátás és koncentráció növekedett az olyan iparilag erősen fejlődő országokban, mint Kína és India, a tanulmányok viszont világosan rámutattak arra, hogy ez az anyag nem jut el a felső rétegekbe, így nem képes befolyásolni a klímaváltozást.

A vulkanológusok már bebizonyították, hogy a kitörések alkalmával a törmelékanyag mellett nagymennyiségben szabadulnak fel gázok is: vízgőz, szén-dioxid, szén-monoxid, metán és kén-dioxid. Az olyan hatalmas erejű kitörések pedig, mint a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es rombolása meglepően nagy mennyiségű gázt képesek a magasba lövellni, bár a 21. század elején akkora erejű kitörés, mint a '91-es nem volt, de a több kisebb esemény elegendő gázt bocsáthatott a levegőbe ahhoz, hogy az már jelentősen befolyásolja a globális folyamatokat.

„Az elmúlt évtizedben a mérések és a numerikus modellszámítások azt jelzik, hogy 2005-2006-ban a Manam (Pápua Új-Guinea), a Soufriére Hills (Montserrat) és a Tavurvur (Pápua Új-Guinea) kitörései jelentékeny kéndioxidot juttattak a sztratoszférába, a közelmúltban pedig a 2011-es eritreai Nabro kitörés során került sok kéndioxid a magas légrétegekbe. Ezek mellett még legalább egy tucat vulkánkitörés történt, amelyek, bár nem voltak nagyok, együttesen azonban, annyi kéndioxidot produkálhattak, ami elég lehetett a hőmérsékletnövekedés kompenzálásához” – mondja a vulkanológus.

Ezek az adatok rámutatnak arra, hogy a globális klímaváltozsá elleni harcban nem elég csak a széndioxid kibocsátásának visszaszorítására fektetni a hangsúlyt.

Írta: Scheftsik Tamás