Bolygónkat üvegházhatású molekulákat is tartalmazó légkör veszi körül.

Illusztráció: ADOBE STOCK

A Nap elektromágneses sugárzásából a légkörön át túlnyomórészt a látható fény tartományába eső rövidhullámú sugarak érik el a Föld felszínét. Melegedése következtében a Föld is bocsát ki (hő)sugárzást. A hosszabb, főként infravörös hullámok a gázburok üvegházhatású összetevőin nem, vagy csak részben jutnak át, megrekedve melegítik a légkört. Ha nem így lenne, bolygónk átlaghőmérséklete mínusz 20 fok körül alakulna. Az üvegházhatás tehát az életet lehetővé tevő természeti tényezők egyike.

Az üvegházhatás mértékét elsősorban a Naptól mért távolság, az üvegházgázok légköri töménysége és az atmoszféra sűrűsége szabja meg. A Naphoz közelebbi pályán keringő, a földinél kilencvenszer sűrűbb atmoszférájú Vénusz becsült felszíni átlaghőmérséklete 460, a Naptól távolabbi, ritkább légkörű Marsé mínusz 53 Celsius-fok. Mindkét bolygó légkörét 95 százalékban szén-dioxid alkotja.

Földi gázviszonyok 
Földünk kellemes átlaghőmérséklete viszont nagyrészt nem a szén-dioxidnak, hanem a vízgőznek és a légköri felhőzetnek köszönhető. Az üvegházhatáshoz a szén-dioxid a számítások szerint mintegy 15-25, a metán és az ózon körülbelül 5-10 százalékban járul hozzá. Ahhoz, hogy szülőbolygónk számunkra megfelelő viszonyai megmaradjanak, a klímakutatók szerint feltétlenül meg kell óvni a légkör összetételét.

Megtesszük a magunkét 
A korábbiakhoz képest rendkívül gyors, az elmúlt száz évben közel 1 Celsius-fokos többletet produkáló fölmelegedést számos szakember az emberi tevékenységnek tudja be, mondván: azzal, hogy növeljük az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid légköri töménységét, kimozdítjuk a rendszert egyensúlyi állapotából. 
Bár az emberiség ténykedésével a vízgőz mennyiségét is növeli az atmoszférában, a légköri vízgőzszint eleve a telítettséghez közelít, így a földgáz és egyéb tüzelőanyagok égésekor fölszabaduló vízgőz már nem sokat nyom a latban. 
A szén és a földgáz égésekor egyaránt keletkező szén-dioxid viszont nagymértékben ront a helyzeten; belőle ugyanis még rengeteget el tud nyelni a légkör.

Metán és dinitrogén-oxid 
A növénytermesztés és az állattenyésztés szerves anyagainak rothadása során fölszabaduló metán klímamelegítő hatása ugyan több tízszerese a szén-dioxidénak, de ez a gáz legalább már 8-12 év után kikerül a légkörből. Nagyobb gondot így legfeljebb akkor jelenthet, ha a melegedés hatására fölengedő szibériai tundra mocsarai is kezdenek majd metánt eregetni a légkörbe. A nitrogéntartalmú szervezetek bomlásakor, valamint a műtrágyákból és a hőerőművekből a légkörbe kerülő dinitrogén-oxid az üvegházhatás fokozódásának ma még csupán 6 százalékáért felelős. Ugyanakkor az is tény, hogy a légkörben csak meglehetősen hosszú idő, körülbelül 120 év után bomlik el, és klímamelegítő hatása több százszorosa a szén-dioxidénak.