26 évvel ezelőtt kezembe vettem egy Zenit fényképezőgépet egy 125 mm-es Zeiss optikával, és elindultam megörökíteni a természetet. Fotóztam már sok mindent, extrém helyeken és körülmények között is, de a Tátra valahogy kimaradt. Egy hegymászó ismerősöm ajánlotta, hogy érdemes lenne megnéznem. Érdekelt, de a gyakorlatban nem egyszerű a nehéz felszereléssel mozogni egy magashegységben. Az ilyen fotózás rengeteg kompromisszummal és veszéllyel jár. A nagy súly miatt jelentősen kisebb távolságokat lehet megtenni, és az egyensúlyozás is nehezebb. A fotózáshoz ideális időjárás (nekünk a rossz idő a jó) és időpontok tovább nehezítik a „túrát”.
Nem elég a 10 kg feletti fotósfelszerelés, a gyakran szélsőséges időjárás miatt mindenre felkészülve több felszerelést kell vinni. Sokszor a pokolba kívánja az ember a körülményeket, átkozza magát, és felteszi a kérdést, hogy „miért kellett ide jönnöm ?” (más már, vagy még alszik, vagy ki sem dugta az orrát ilyen időben), és fogadalmat tesz, hogy soha többé!
Visszafelé minden kanyar után csak az autómat látom, mint egy délibábot. Aztán amikor megcsillan távolról az éjszakában, a lámpa fényében a fényezése, akkor nagyon boldog leszek, „már csak pár lépés”! Mindenem fáj, vállak, karok, derék, térdek, minden irritálóvá és bosszantóvá válik a fáradtság miatt. Azonban, érthetetlen módon, de ez az egész, függőséget okoz. És megint megy az ember, pedig tudja, hogy nehéz lesz, és fájni fog.
Krassonitz Gábor természetfotós krassonitz.myportfolio.com weboldalának „Mountains” galériában most kizárólag a Tátrában készült fotók válogatása nézhető meg.
Kommentáld!