Sir Francis Drake (1590 körül)

Sir Francis Drake (1540 körül – 1596. január 28., Portobelo) helyettes admirális, angol tengerész, navigátor, felfedező és kalóz, politikus I. Erzsébet angol királynő idejében.

Az általa vezetett flotta másodikként kerülte meg a Földet és ő volt az első kapitány, aki élve hazajutott erről a vállalkozásról. Érdemeiért Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte. Később 1588-ban jelentős szerepet játszott a spanyol Győzhetetlen Armada visszaverésében. 1595-ben egy San Juan (ma Puerto Rico) elleni sikertelen támadás után vérhasban halt meg Portobelo településen, Panamában.

Legendás hősiessége meglehetősen ellentmondásos. Az angolok szemében nemzeti hős volt, a spanyolok számára szimplán kalóz. A spanyolok úgy emlegették, mint “El Draque”, melynek jelentése sárkánykígyó (a latin draco szóból, jelentése: kígyó). II. Fülöp spanyol király 20 000 dukát (ma kb. 4 millió £ vagy 8 millió $) vérdíjat tűzött ki a fejére.

Sir Francis Drake 1540 körül született a Crowndale (16 km Tavistock-tól, Devon).^[1] Anyja Mary Mylwayne és apja Edmund Drake (1518-1585), protestáns földművelő, aki később világi prédikátor lett, 12 fia közül ő volt a legidősebb. Mint ahogy kortársai esetében is, születésének pontos ideje nem ismert. Eppúgy lehetett 1535-ben, mint 1540-ben. Egyik, Nicholas Hilliard által festett miniatür portréján 1581-ben állítólag 42 éves volt, de egy másik 1594-ben készült festményen állítólag 54 éves volt.^[2]

Az 1549. évi katolikus felkelés idején családjával elmenekült Nyugat-Angliából. Kentben, egy bárkán kaptak szállást. 13 évesen hajósinasnak állt, a mesterséget az Északi-tengeren tanulta meg. A kapitány halála után rá hagyta a hajóját, amelyet 23 évesen eladott. Így lépett be egy gazdag plymouth-i kereskedőcsalád, Hawkinsonok flottájába, amely az Újvilágba árut és rabszolgát szállított. Itt ismerte meg az Atlanti-óceán vizét és az akkor Nyugat-Indiának nevezett karibi szigetvilágot. 1569-ben második útjuk során San Juan de Ulua mexikói kikötőben megtámadták a legénységet, és sok angolt megöltek. Drake Hawkins-szal együtt elmenekült a Judith nevű hajón, de a spanyolokról szerzett tapasztalatai egy életre szóló borzasztó élményként kísérték. Angliába érve figyelt fel rá a királynő.

Drake világkörüli útja

1577-ben Erzsébet királynő a spanyolok ellen expedícióra küldte. November 15-én felszedte a horgonyait és elhagyta Plymouth-t. A viharos óceán komoly fenyegetést jelentett flottája számára. Kénytelen volt Falmouthnál (Cornwall) kikötni, s később visszahajózni Plymouth-ig, hogy a vihar okozta károkat kijavíttassa. December 13-án a Pelikán fedélzetén és másik 4 hajóval 162 emberrel elhagyta a kikötőt. Hamarosan még 6 hajót kapott, közöttük a Mary-t, a korábbi Santa Maria-t, amellyel a dél-afrikai partok mellett a spanyolok fogságába esett. A legfontosabb azonban az volt, hogy Nuno de Silva kapitány, akinek komoly tapasztalatai voltak a dél-amerikai vizekről, szolgálatába állt.

Drake flottája nagyon megviselt volt. Le kellett mondania két hajójáról, a Christopher-ről, és a két árbocos Swan-ról, miután sok embert veszített az óceán áthajózása közben. Argentiában, San Julien-nél felfedezte, hogy a vezérhajója rohad, így kénytelen volt elégetni.

Thomas Doughty tárgyalása és kivégzése után elhatározta, hogy a tél folyamán San Julian-ban maradt, s csak azután kísérli meg az áthajózást a Magellán-szoroson.

Drake Golden Hind-ének replikája

Három megmaradt hajójával megérkezett a Magellán-szoroshoz, Dél-Amerika csücskéhez. A szorost a portugál navigátorról, felfedezőről nevezték el, aki 1521-ben elsőként körülhajózta a földet. Ezt az átjárót Drake-átjárónak nevezték el, de a déli átjárót Tierra del Fuego-nál a Cape Horn körül csak 1616-ban fedezték fel. Drake felismerte, hogy Tierra del Fuego nem része a kontinensnek, mint korábban azt feltételezték. Őt tekintik az Antarktisz első felfedezőjének. Ennél délebbre csak később hajóztak, mégpedig James Cook 1733-ban. Néhány héttel később egy vad tengeri vihar megsemmisítette egyik hajóját, így ismét kénytelen volt visszatérni Angliába. Vezérhajóját átkeresztelte Golden Hind-nek Sir Christopher Hatton tiszteletére.

A Golden Hind a Csendes-óceánon, Dél-Amerika partjai mentén észak felé vette útját és megtámadta a spanyol kikötőket, lövette a településeket. Néhány spanyol hajót elfoglalt, s a legénységtől pontosabb információkat szerzett. Egy alkalommal Drake egy perui kincsszállító hajót fogott el, amely 25 000 peso tiszta aranyat jelentett (mai értékben kb. £ 7 millió). Lima közelében szintén felfedezett egy új hajót, a Cacafuego-t, amely Panama felé hajózott. Hosszas üldözés után utolérték, s tulajdonba vették. Ez volt a leggazdagabb zsákmány: 34 kg aranyat, arany keresztet, ékszert, 13 láda fémlemezt és 23 tonna ezüstöt találtak.

1579. június 17-én Drake Point Loma környékén, Új Spanyolországban kikötött, hogy megjavíthassa megrongált hajóit, s utánpótlást szerezzen. Barátságos viszonyt tartott fenn a helyi indián lakossággal. A helységet átnevezte Nova Albion-nak, s a Szentháromság nevében a királyi korona tulajdonába vette. Hátrahagyott embereket az "embrió kolónia" megalapításáhához.^[3] Nova Albion helye a mai napig nem tisztázott, mivel a spanyolok, a támadások elkerülése végett titokban tartották. Samuel Bawlf^[4] szerint Nova Albion helye Comox-nál van a Vancouver sziget-en, amelyet egyik titkos, nem dokumentált küldetésén fedezett fel.

Hajóútja során emberei pontosan feltérképezték útjukat nyugat felé, az észak-amerikai kontinens észak-nyugati “sarkát”, a mai British Columbiát és Alaszkát. Bawlf vitatja, hogy Drake hajója elérte volna északon az 56°-ot. Szerinte a leírások sokkal északibb pontot jelölnek, mint ahová valójában eljutott, a spanyol-angol rivalizáció miatt. Erzsébet királynő minden információt titokban kívánt tartani az észak-nyugati átjáróval kapcsolatban, amely eredményeképpen Nova Albion sokkal északabbra került, mint valójában volt.

Drake nyugat felé hajózott és néhány hónappal később megérkezett a Moluccas szigetcsoporthoz a Csendes-óceán dél-nyugati részére, ami ma Indonézia. Három napig vártak az alkalmas dagályra és a nedves hajórakomány száradására. Innen átszelve az Indiai-óceánt, körülhajózta Afrikát a Jóreménység fokánál (Capo of Good Hope) és 1580. július 22-én elérte Sierra Leone-t. 1580. szeptember 26-án behajózott Plymouth kikötőjébe 59 megmaradt emberével a fedélzeten, és egy gazdag spanyol kincsekkel megrakott teherhajószállítmánnyal. A királynő 1581. április 4-án Francis Drake-et lovaggá üttette (a francia nagykövet Marquis de Marchaumont kezében volt a kard) és 1581 szeptemberében Plymouth polgármestere lett.^[5] A királynő parancsba adta, hogy Drake minden beszámolója az útról titkosítva legyen, s a résztvevők fogadalmat tettek a hallgatásról.

A spanyol Armada

1585-ben kitört a háború Spanyolország és Anglia között.

Francis Drake az Újvilágban kirabolta Santo Domingo és Cartagena-t. Visszafelé jövet felgyújtotta a spanyol San Augustine (Florida) erődöt. Ezek az események felbátorították II. Fülöpöt, hogy tervbe vegye Anglia megszállását. Drake megelőzvén a támadást Cádiz és La Coruña kikötőkbe hajózott és megsemmisített 37 katonai és kereskedelmi hajót. Ez a támadás legalább egy évvel késleltette a spanyol támadást.^[6] Az elkövetkezendő hónapokban Drake ellenőrzése alatt tartotta az Ibériai partokat Losbon és Cape St. Vincent között, s megsemmisítette a spanyol ellátmányokat, Drake becslése szerint 1600-1700 tonna rakományt.^[7] Drake helyettes admirálisa (Lord Howard of Effingham alatt) volt az angol flottának, mikor 1588-ban a spanyolok megkísérelték megszállni Angliát és az egyesült spanyol-portugál flottát küldték az ország ellen. Drake megtámadta s elfoglalta Rosario vitorlást Pedro de Valdés admirálissal a fedélzetén. Ismert volt, hogy a hajó a spanyol hadsereg pénzszállítmányát vitte. A hajó megsemmisítése a flotta felbomlását jelentette.

1589 után az Armada veresége után Drake és Sir John Norreys három új feladatot kapott, felkutatni a megmaradt hajókat, és megsemmisíteni azokat, támogatni a lisszaboni portugál lázadást II. Fülöp spanyol és portugál király ellen és elfoglalni az Azori szigeteket, ha lehetséges.

Drake és Norreys megsemmisített néhány hajót a spanyolországi La Coruña kikötőben, de elveszített 12 000 embert és húsz hajót. Fel kellett adnia a spanyol hajók felkutatását és minden erejét a portugál felkelésre összpontosítania.^[7]

Korábbi angol rabszolga kereskedők, kalózok (John Lok, William Towerson) nyomában rabszolga kereskedőként, nagybátyjával nagy hasznot szereztek kalózkodásukkal a Nyugat Afrikában elfogott, a helyiektől vásárolt vagy portugál, spanyol hajók kifosztásával szerzett feketék kereskedelmével. Drake először 1563-ban hajózott nagybátyja, John Hawkins teherszállítójával Nyugat-Afrikába. Afrikai foglyait eladta a spanyol ültetvényeseknek. A vállalkozásokban I. Erzsébet angol királynő és részt vett befektető társként, illetve a kalózkodásra engedélyt is adott. Számos fekete rabszolga szolgált a gazdagok háziszolgájaként ebben az időben Angliában is.

Drake ellenséges érzései a spanyolok ellen elsősorban vallási okokból fakadt. San Juan de Ulua-nál 1568-ban a spanyol flotta megtámadta rabszolgaszállító hajóját. Ő maga elmenekült, mivel jó úszó volt, de ellenérzése nőttön-nőtt az spanyolok iránt. Ettől az időtől kezdve életét annak szentelte, hogy a spanyolok ellen harcoljon. A spanyolok úgy vették őt számításba, mint törvényen kívüli kalózt, de Anglia szimpatizált vele. Második útja, mikor harcolt a spanyolok ellen, sok emberéletbe került, de a királynő kegyeibe fogadta. 1573 márciusa után Drake ünnepelt személyiség lett a spanyol ezüstszállító, a Nombre de Dios elfoglalása után. Drake egy francia kalózokból és szökött rabszolgákból álló csoporttal portyázott Darien (ma Panama) vizein, közel a Nombre de Dios misszióhoz, hogy elkapja az ezüstszállítókat. Előfordult, hogy az ezüstszállítmányt nem tudta elszállítani a súlya miatt.

Ő volt az első angol, aki a Panama-szorosnál egy fa tetejéről megpillantotta a Csendes-óceánt. Amikor Drake visszatért Plymouth-ba 1573. augusztus 9-én 30 angol tért vissza vele, s mind gazdagon. Erzsébet királynő biztatta Drake portyázásait, de időközben azonban aláírt egy átmeneti szerződést II. Fülöp spanyol királlyal, így hivatalosan nem tudta elismerését adni Drake teljesítményére.

A maga idejében az angolok között nemzeti hősnek számított, viszont a spanyol történelem úgy említi őt mint kalózt, aki könyörtelenül feldúlta a spanyol hajókat, kikötőket az Újvilágban. A spanyolok a vad támadásai után századokig úgy emlegették a kísértet-embert, mint „sárkánykígyót” (El Draque).^[8]

Drake folytatta kalandozásait. 1595-ben a Spanyol-Amerika ellen komoly vereséget szenvedett San Juan-nál (Puerto Rico). A spanyol lövészek az El Morro kastélyból ágyúval lőtték vezérhajóját, eltalálták, de Drake túlélte. 1596-ban 56 éves korában vérhasban hunyt el Puerto Bello partjainál (ma Panama). A tengerbe temették el.