A magyar aviatika története tele van vakmerő pilótákkal, akik nem féltvén testi épségüket, bizonyították, hogy nincs lehetetlen. Legyen az világháborús légi ütközet, többnyire túlerő ellen, vagy hatalmas távok megtétele. Charles Lindbergh nevét az egész világon ismerik. 

Az 1921-ben, a Rongyos Gárdában harcoló Endresz György óceánrepülő teljesítményét azonban a szakmán kívül alig-alig tudják hova tenni, pedig 1931-ben navigátorával, Magyar Györggyel a „Justice for Hungary” nevű géppel 13 óra 50 perc alatt világcsúcsot döntöttek. 

Endresz György az első világháborúban PHÖNIX IX D-II típusú vadászgéppel repült. A Cattarói – öbölben található osztrák-magyar haditengerészeti támaszpontot védte bajtársaival együtt. Mint ahogy más magyar repülősnek, neki sem volt oka a szégyenkezésre a háborús eredményeit tekintve. Több kitüntetést kapott és négy elismert légi győzelme volt. 
Az összeomlást követően földre kényszerült és ott is megállta a helyét. Részt vett az 1921-es nyugat-magyarországi felkelésben, a Rongyos Gárda tagjaként. A valójában a rongyosok által kikényszerített, sikerrel záruló soproni népszavazás után pályáját az Aero Expressnél majd a Junkers-Műveknél folytatta pilótaként. Az óceánrepülés előtt az AERO Szövetség oktatótisztjeként működött, amikor Magyar Sándor, aki szintén vadászpilóta múlttal rendelkezett, megkereste az Atlanti-óceán feletti átkelés ötletével.

 1930 februárjában az angol Daily Mail napilap elnök-tulajdonosa 10 ezer dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki átrepüli az óceánt. Lord Rothermere javasolta, hogy repülőgépen a „Justice For Hungary” felirat szerepeljen, hogy a teljesítmény mellett a világ tudtára adják a magyarok ellen Trianonban elkövetett igazságtalanságot. A Rongyos Gárda tagjának nem kellett külön magyarázat, ami a feliratot illeti. A lehetőség pedig adta magát. 
Akkoriban a pilóták álmai között szerepelt ez a feladat, amelyhez bátorság, kitartás, alapos szakmai tudás szükségeltetett. Azonban pénz nélkül nem lehetett hozzákezdeni. Az utóbbi feltételt az Amerikában élő magyarok segítségével sikerült teljesíteni. Kiemelendő közülük egy vállalkozó, akit Szalay Emilnek hívtak. Vagyonának nagy részét - amit iparos tevékenységével szedett össze - mintegy 25 ezer dollárt tett hozzá az addig összegyűlt 5 ezer dollárhoz. 

Ezek után a megfelelő gépet kellett kiválasztani. Segítségükre volt Bánhidi Antal repülőmérnök, aki kiutazott az Egyesült Államokba, hogy alkalmassá tegye a gépet arra, hogy átrepülje az óceánt. A gépnek könnyűnek kellett lennie. A távolság miatt póttartályokra volt szükség. Endreszék előtt négyen próbálkoztak és sajnos már a levegőbe emelkedéskor bekövetkezett a tragédia. A tartályokban lévő, jelentős súlytöbbletet adó üzemanyag miatt vagy nem tudott felszállni a gép, vagy túl hamar kísérelték meg a földtől való elemelkedést, amelynek következtében a földre visszazuhanó gép kigyulladt. 

Az amerikában gyártott LOCKHEED „SIRIUS” 8A 420 lóerős gép mellett döntöttek, amelynek futóművét és fő tartályait Bánhidi átalakítatta úgy, hogy az biztonságban felszállhatott. 1931. július 15-én startoltak az új-foundlandi Harbour Grace repülőteréről. Az ír partokat 13 óra 50 perc alatt érték el. Az esti londoni lapok arról írtak, hogy a magyar óceánrepülők megdöntötték az amerikai Post és Gatty nemrég felállított 15 óra 48 perces rekordját Attól kezdve a rosszidőjárás miatt manőverezniük kellett, vagyis megnőtt a menetidő. Győrnél már alig volt üzemanyaguk és rövidesen a hajtómű leállt. Tehetségüket bevetve siklórepüléssel landoltak a mátyásföldi repülőtér helyett Bicske mellett, egy kukoricaföldön. Az 5770 km hosszú távot az Endresz - Magyar páros 25 óra 59 perc alatt tették meg, 250/órás sebességgel, amely rekordot jelentett az eddigi óceán átrepülésekhez képest. 

A napilapok az egész világon  üdvözölték a teljesítményt, és nem fukarkodtak a dicséretekkel. A „Justice For Hungary” feliratú repülő, Endresz György és Magyar Sándor fényképe bejárta a világot. Mindenki a Trianonban megcsonkult országra figyelt.  Csupán a román újságok ferdítettek a tényeken. Endreszéket amerikai pilótáknak írták, és ízléstelennek tartották a m"agyar sovinizmus" ünneplését a kiemelkedő sportteljesítmény miatt. Fogadta őket vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó, aki meghallgatta beszámolójukat, majd átadta nekik a III. osztályú magyar érdemkeresztet. A magyar óceánrepülőket ünnepelték országszerte.

Sajnos Endresz György nem sokáig tudta élvezni azt a szeretetözönt, amit a teljesítményéért kapott a magyar nemzettől, mert 1932. május 21-én a római Littorio repülőtérre érkezésekor, a leszállási manőver során gépének szárnya megbillent és lezuhant. Földbe csapódáskor a gép kigyulladt, Endresz György és navigátora Bitai Gyula szörnyethaltak. A sors fintora, hogy az utazás célja, egy Rómában megrendezésre kerülő találkozó volt, amelyre az összes olyan pilótát meghívták, aki átrepülte az Atlanti-óceánt. Az eseményt nagy várakozás övezte Olaszországban. Azonban a magyar pilóták tragédiája rányomta bélyegét az elkövetkezendő napokra mind Rómában, mind szerte Magyarországon. 

A holttesteket a magyar nagykövetségen ravatalozták fel. Olasz repülőtisztek álltak mellette díszőrséget. Hosszú órákon keresztül jöttek a Rómában élő magyarok és maguk az olasz emberek is, akik rokonszenvvel követték végig az alig egy éve történt óceánrepülést. Európai napilapok számoltak be a magyar repülősök tragédiájáról, felevelenítve életútjukat. Lerótta tiszteletét az olasz kormányzat is. 

Endresz György emlékére utcát és teret neveztek el. Azonban 1945 után a tér nevét megváltoztatták Magyar Jakobinusok terére, amelyet sajnos azóta is így hívnak. 2005-ben egy felcsúti iskola vette fel Endresz György nevét. A szakma sem fekedkezett meg róla, repülési témájú könyvekben említik az óceánrepülést. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Kiállításában egy külön vitrinben láthatók Endresz György fotói, oklevelei, gépének modellje és kitüntetései. Bicske mellett 2006-ban egy emlékművet avattak fel a hazánknak dícsőséget hozó pilóták emlékének adózva. Remélhetőleg a magyar aviatika kiemelkedő teljesítményét egy szebb jövőben tanítani fogják a magyar iskolákban. A tér pedig visszakapja eredeti nevét. Minimum ennyivel tartozunk a néhai gárdistának és óceánrepülőnek.

Kökény Ferenc