Pille
Az útmellett az árokparton egy időses parasztasszony ül. Meztelen sáros két lábát maga elé nyujtja, s varr. Bocskort varr. Mögötte birkanyáj legelész. Magyar és merinói juhok. Fehérek és tiszták még a nyirástól. Az asszony tekintget rám. Közeledtemre oldalt mozdul. Akkor látom, hogy ember is van mellette: a gyepen hever. Puli kutyácska ugat felém. Az asszony rászól. Az ember fölserken.
Néz.
Ásít.
Fölteszi a kalapját.
Szájába illeszti a pipáját.
Vén juhász. Ételes fazék hever mellettök madzagkantárban. A juhász köszönt. Megállok.
- Jól megyek-e erre a kastély felé?
- Jól, nemzetes uram, - feleli a juhász. S belekandikál a pipájába.
- Csak igenyösen tessék - toldja meg az asszony.
- A Balázs úré ez a nyáj?
- Az övé, nemzetes uram, - felel a juhász.
- A Balázs nagyságos úré - toldja meg az asszony.
Lórobogás hangzik az úton. Egy szép sárga ló száguld felénk, fellegekbe verve maga mögött az út porát. S mintha csak lábhegygyel érintgetné a föld szinét, mintha láthatatlan szárnyak hoznák, oly könnyü a futása.
A kutya ugat.
- Csiba te!
- Nini, - álmélkodik a juhász. - Isz ez a mi lovunk. Jó, hogy el nem fogták a cigányok.
Pille a sárga ló- Az a. A Pille, - toldja az asszony. - Bizonyosan futtatták.
S a juhász elállja az útat. A ló meglassudik s békén engedi, hogy elfogják. Gyönyörü nemes paripa! Csupa hab a szája. A fején kantár. A hátán kis angol nyereg.
- No ez hát levetette a majmát, - mondja a juhász.
- Ugy kell neki, - toldja az asszony. - Mindig hajszolják ezt a szegény állatot.
És hozzám fordul:
- Az ur egy kis angol lovászt hozott. Futtatnak az idén Pesten.
A juhász tünődik.
- Be nem vihetem, - mondja.
- Majdcsak jön erre valaki - vélekedik az asszony. - Vagy az ángol jön érte, ha ugyan ki nem törte a nyakát.
A juhász hozzákötötte a paripát egy útszéli akáczfához. S nézte nagy tetszéssel.
- Az Isten is arra teremtette, hogy futtassák.
Közben a szamár is hozzánk ballagott, s a paripa mellett legelt tovább. És ott állt egymás mellett a két rokon állat. Az egyik délceg, büszke, fényes, tüzesszemű állat; csupa jólét, csupa erő, csupa szépség. A másik alázatos, fakó, bús-nyugodt, csupa szerénység, csupa kopottság, egykedvü ostobaság...
Forrás: Gárdonyi Géza: A kövirózsa, részlet.
Kommentáld!