TUDOMÁNY

Az eddig ismert legnagyobb velvícsia, 1,4 méter magas. 
Fotó: Wikipedia

„Sikerült egy részét megfejtenünk annak, amit Charles Darwin, az evolúció atyja a virágos növények irtózatos rejtélyének nevezett - mondta Francois Parcy, a CNRS francia nemzeti kutatóintézetnek a Grenoble-i Egyetemen dolgozó biológusa. A tanulmány a New Phytologist című szakfolyóiratban jelent meg.

A növények több mint 400 millió éve terjedtek el a Földön, de a virágos növények csak 150 millió éve jelentek meg, előttük voltak a nyitvatermők - ide tartoznak a jelenlegi tűlevelűek is -, amelyek szaporodási módja jóval kezdetlegesebb. „Ezek a növények már feltalálták a magot, de a virágot még nem" - magyarázta Francois Parcy. A 300 millió évvel ezelőtt megjelent nyitvatermők nőivarú és hímivarú tobozok segítségével szaporodnak, a pollent pedig a szél hordja. Ez nem túl hatékony.

Nőivarú velvícsia 
Fotó: Wikipedia

A virágos növényeknél sok az újítás. A virágban a sziromlevelek és a csészelevelek által körülvéve egyszerre van jelen a hímivarú porzószál és a nőivarú termő. A magkezdemények pedig a termőben védettek. Ez hihetetlenül hatékony szaporodási rendszer, a kutató szerint. A virágos növények megjelenésének magyarázata után kutatva a tudósok egy különös nyitvatermő, az ezer évnél is hosszabb ideig élő velvícsia (Welwitschia mirabilis) génjeit tanulmányozták. A kizárólag csak Namíbia és Angola part menti sivatagaiban élő velvícsia egy rövid törzsből fejlődik ki, amelyen mindössze két nagy levél található. Furcsa módon a hímivarú tobozaiban néhány steril magkezdemény és nektár található, ami Parcy szerint arra utal, hogy a növény sikertelenül kísérletezett virág növesztésével.

A Grenoble-i Alpok Egyetem, a lyoni Claude Bernard Egyetem és a londoni Kew-i Királyi Botanikus Kertek együttműködésével készült tanulmány szerzői ennél a növénynél a virágok kialakulásáért felelős génekhez hasonlóakat találtak, amelyeknek a hierarchikus szerkezete is azonos.

„A virághoz nem csupán gének kellenek. Az is szükséges, hogy hálózatba épüljenek, az első gének aktivitása kiváltja a második génekét, majd vízesésszerűen (kaszkád) a többiekét" - magyarázta Francois Parcy. A virágos növények és zárvatermő rokonaik közötti génkaszkád felfedezése arra enged következtetni, hogy ez közös ősük öröksége.

„A virágos növényeknek tehát nem kellett feltalálniuk a zárvatermő technikát. Az összerakós játék darabjai már megvoltak, és ezeket a virág kifejlesztéséhez használták fel" - hangsúlyozta Parcy.