Magyar
Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Tudomány
Geolokátorral erednek a fecskék nyomába
Forrás: hirado.hu |
2012. szeptember 20. csütörtök 15:48 |
A rohamosan csökkenő hazai fecskeállomány védelmének
megszervezéséhez pontos adatok szükségesek a madarakról, ezért a Magyar
Madártani és Természetvédelmi Egyesület geolokátorokkal igyekszik
követni 50-50 molnár- és partifecske útját.
Tudományos állományfelmérések nélkül is nyilvánvaló, hogy a hazai
fecskeállomány drasztikus mértékben csökkent az elmúlt évtizedben. Bár
számos hosszú távú vonuló faj egyedszáma csökken Magyarországon, a
fecskék állományvesztesége riasztó: 6,9–9,1 százalék évente.
A negatív tendencia okai összetettek: a költőhelyeken bekövetkező
élőhelyi, területhasználat változások mellett a vonulási útvonalon,
pihenőhelyeken és a telelőterületeken ható tényezők is jelentős szerepet
játszhatnak benne. A fajvédelem megszervezéséhez pontos adatokra van
szükségünk az egyedek vonulási útvonalairól, pihenő- és
telelőhelyeikről, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
(MME) egy új technológiával, geolokátorokkal fogja követni 50-50
molnár- és partifecske útját - olvasható a szervezet közleményében.
(Fotó: Dr. Szép Tibor)
A geolokátorok nem műholdas vagy rádiós technológiát használnak, hanem a
nappali világosságnak a Föld eltérő helyein mutatkozó időbeli
különbségeiből számítják ki a madár helyzetét. E berendezések
fényintenzitás érzékelőt, beépített órát, hosszú élettartamú gombelemet,
valamint az adatok tárolására alkalmas memóriát tartalmaznak.
A geolokátor naponta rögzíti a világosság kezdetének és végének idejét,
ennek alapján megállapítható a madár kelet-nyugati pozíciója a 0 fokos
hosszúsági körtől, a napi világos időszak hossza alapján pedig a madár
észak-déli pozíciója az Egyenlítőtől. Ezek a készülékek nem nyomnak
többet 0,6 grammnál, és a kis testű madarak hátára apró hátizsákként
kerülnek fel.
Ahhoz, hogy az adatokat le tudják tölteni, a szakembereknek vissza kell
fogniuk madarakat a vonulás vagy telelés után. A geolokátorokat a
fiókanevelési időszak végén helyezik fel a fészkelő madarakra. Ez a
technológia még igencsak új és folyamatosan fejlődik.
Eddig geolokátorokkal vizsgálták például albatroszok, sarki csér, búbos
banka, tövisszúró gébics, fülemüle, lappantyú, sarlósfecske és olyan
észak-amerikai madárfajok, mint a Bicknell-fülemülerigó, macskamadár,
rizscsiröge és az északi bíborfecske vonulását, az alkalmazások száma
robbanásszerűen nő és várhatóan jelentős előrelépésre ad lehetőséget a
madárvonulás-kutatás terén.
Kommentáld!