Mindjárt két helyen is szarmata-kori temetőre bukkantak Hódmezővásárhely közelében. Az egyik sírban ráadásul egy germán harcos is feküdt, lándzsástól, pajzsostól, ezüsttárgyastól.

Varga Sándor ásatásvezető régész a germán harcos sírját tisztítja.

Mindkét lelőhely a Csongrád megyei várostól északra található és egyiken is, másikon is a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei dolgoznak.

Ásatás a homokbányában, már feltárt szarmata sírokkal.

Római pénzérme; akkortájt elég gyakori volt ez az ezüst fizetőeszköz, amit a mai homokbánya területén zajló ásatáson találtak.

Első megállónk a 47-es főúton, a Székkutas irányában levő homokbánya volt, ahol Haraszti László régész vezet ásatást. Itt termelik ki a homokot, amit az épülő elkerülő út építkezésén használnak. Eddig mintegy 400 szarmata kori sírhelyet tártak fel, ám még koránt sincsen vége a 168 000 négyzetméteres terület átvizsgálásának. Még 2016 novemberében kezdték a munkát, ami várhatóan 2017. május elejéig bizonyosan eltart még. Haraszti László, az ásatást vezető régész elmondta: „Keleti eredetű, barbár népről beszélünk, ha a szarmatákat említjük, akik a római korban törtek be erre a területre. E temető inkább a késő szarmata korból, tehát a 4-5. századból való. Nem csatahelyszín, hanem egy korabeli településhez tartozó temető lehetett. Régen, amikor itt még árterület volt, minden magaslaton megtelepültek a népek. Eleinte inkább lovas-harcos életmódot folytattak a szarmaták, majd későbbiekben letelepülve már gabonatermesztéssel is foglalkoztak.”

Másodikként a 45-ös főút (Szentes felé) és a leendő 47-es elkerülő út csomópontjában zajló feltárást látogattuk meg, ahol Varga Sándor régész vezetésével már 2016 szeptembere óta zajlik ásatás, ami maholnap véget is ér. Eddig telepjelenségeket (például karámárkok), valamint három szarmata kori temetőrészletet is találtak, amik közül az egyik sírgödör rejtette a 3. századi germán harcos földi maradványait.
„Jelenleg egy 2-3. századi szarmata kori temetőben vagyunk – kezdte a tájékoztatást Varga Sándor. Ilyen környezetben egy germán harcos sírja nem nagyon szokott előfordulni. Valamivel később, a 4-5. században már voltak errefelé szarmaták, de azelőtt ez nem volt jellemző.”

Körárkokkal csak a kiváltságosabb társadalmi rangú elhunytak sírját jelölték. Státusztól függetlenül az észak-déli tájolás adott volt minden esetben.

Varga Sándor a germán harcos sírjában talált ezüst szíjelosztó karikát tart kezében.

A síban talált csat

Szíjvég

Minden ezzel kapcsolatos információt további vizsgálatoknak kell alávetni – tette hozzá a régész. Egészen pontosan egy erős csontozatú, termetes – közel 2 méter magas – férfi nyughelye került elő. A most föllelt harcos is a szarmata szokásnak megfelelően észak-déli tájolású sírgödörben feküdt. Egyelőre még a szakemberek számára is rejtély, miért temették el ily módon az itt élők a germán harcost. Noha a sírt korabeli rablók megbolygatták, több értékes, különleges tárgy is ottmaradt: egy ezüstből készült érme, ezüst övcsat, szíjvég, szíjelosztó karika. Még tovább növeli a sír fontosságát az is, hogy az eredeti helyzetben megmaradt, közel 40 centiméter hosszú vaslándzsa, és a harcos pajzsának vasból készült maradványa is. „Szarmatákra jellemző a körárkos temetkezés, a szarmata csontvázak általában porózusabbak, a férfi csontozata pedig rendkívül vaskos, és termete is kiemelkedik a szarmaták közül” – magyarázta Varga Sándor régész.

Az itt előkerült leletanyagot a későbbiekban kiállításra kerülnek.

Írta és fényképezte: Sarusi István