Fotó: Ashton Conker Club
Egy szép, fényes gesztenyéből bármi lehet: Kipp-kopp, a manó, bababútor, nyaklánc vagy akár röppentyű. A brit gyerekek inkább háborút vívtak a barna terméssel. A conker szó jelenti a gesztenyét és a játék nevét is. Kétezres évek elejétől sok iskolában tiltott. „Manapság már nem igen játsszák a gyerekek, mert túl veszélyes” – jegyezte is meg kissé epésen egy idősebb úr, aki adományokat gyűjtött a 2015-ös southwicki Conker világbajnokságon, amit minden év októberének a második hétvégéjén rendeznek meg, immár ötven éve. Szerencsére itt a felnőttek mellett a kicsik is kipróbálhatják ezt a hagyományos játékot.
Összpontosítás, jó célzás és erő kell a biztos találathoz.
Fotó: Orisek Andrea
Micsoda öröm összemérni, hogy kinek a gesztenyéje bírja tovább a nem teljesen veszélytelen csatát! A két játékos közül az egyik – aki veszít a fej vagy írás során – egy harminc centis zsinóron (általában cipőfűzőn) lógatja a termést, míg a másik támad a szintén zsinegre fűzött „fegyverével” igyekszik úgy eltalálni ellenfele termését, hogy abban kárt okozzon. A győztes az lesz, aki meg tudja semmisíteni – szó szerint darabokra törve – a másik gesztenyéjét.
Fotó: Ashton Conker Club
Mintegy kétszázan neveztek be 2015-ben a mérkőzésbe, és egy világbajnoksághoz méltóan, több országból is érkeztek jelentkezők: Japántól kezdve, Ausztrálián, Kanadán, az USA-n át egészen Dél-Afrikáig. Egyénileg és csapatokban is megmérettették magukat. A játékosok ügyességük mellett kreativitásukat is megcsillantották jelmezeikkel: az egyik csapat például manónak öltözött, de volt, aki boszorkánynak vagy épp poszméhnek, más meg frakkot kapott elő térdnadrággal és csíkos zoknival. Alice Csodaországból ugyan távol maradt, de az őrült Kalapos és a nyuszik mind ringbe szálltak.
Fotó: Ashton Conker Club
A jó versenygesztenyéknek egyébként rengeteg trükkje volt a régi szép időkben, egy jobban sikerült conker akár évekig is szolgálta gazdáját. Praktikákat vetettek be, hogy minél elpusztíthatatlanabb legyen: ecetbe áztatták, sütőben szárították (majd kifényesítették, hogy ne derüljön ki a turpisság), de sokan esküdtek a türelmesebb módszerre, miszerint egy éven át kellett hagyni száradni a termést. A legelszántabbak pedig átküldhették a gesztenyéjüket egy sertés emésztőcsatornáján – és állítólag így végképp verhetetlen lett.
Fotó:Ashton Conker Club
A hivatalos versenyen azonban nincs helye az ügyeskedéseknek, a gesztenyéket a bőrzsinórokkal együtt a szervezők biztosítják és a játékosok vakon, egy zsákból húzzák ki. „Fej!” – választ a vikingnek öltözött fiatalember, és szerencséje van, övé a kezdő csapás, miközben komoly szurkolói brigád biztatja. A verseny fővédnöke, a Gesztenye király is megáll egy pillanatra – aki a termésekből készült jogarában egy mindig újratöltődő söröspintet hordoz és szemrevételezi a versenyt. Járásán meglátszik, hogy nem volt rest belekóstolni a keserű nedűbe.
Fotó: Ashton Conker Club
De hopp, egyszer csak repül egy conker – ha kiesik egy játékos kezéből a gesztenye az ellenfél kiálthatja: „Toppantok!”, joga van rátaposni a gesztenyére, és ezzel vége a játéknak. De ha a tulajdonos elég gyors, és ő mondja, „nincs toppantás”, megmentheti a gesztenyét, ha az még ép, mehet a játék tovább.
Az idő gyorsan száll ezen a versenyen, annyi a látnivaló! Már a negyeddöntőnél járunk, épp Phil Bosworth lép a dobogóra, akinek különösen szurkolok: mint a mellettem drukkoló feleségétől megtudom, már tizenhatodik éve játszik és még sosem jutott ilyen messzire. Sajnos ezúttal elhagyja a szerencséje: a gesztenyéje már a második csapás után darabjaira esik szét. Mrs. Bosworth kissé csalódott ugyan, de győz optimizmusa: „Majd jövőre megmutatja!”
Sok kedvencem száll ringbe és vérzik el, mert a vetélkedések egyre inkább a szerencsén és nem a technikán múlnak. Az amerikai Kat Knecnt például az utolsó női párosig bírja furcsa, ütök is meg nem is módszerével, de végül Amy Farrow bebizonyítja, néha az erő mégiscsak többet ér, mint az ész. A férfiaknál Steve Prescott szintén hasonló metódussal nyer – így külön izgalmas, amikor a végső győzelemért vív meg egymással a női és a férfi bajnok. Bár sokan biztatják Amyt, az erő erő elleni küzdelemből Steve kerül ki végül abszolút győztesként. Egyébként mindketten komoly múlttal rendelkeznek, a londoni hölgy 2008-ban nyert már egyszer, a West Sussex-i úrnak pedig a csapata lett immár harmadik éve veretlen. A teljes bevételt hagyományosan jótékony célra, a vakok és gyengén látók számára ajánlották fel.
Steve Prescott és Amy Farrow Fotó: Orisek Andrea
Míg a parkoló felé ballagok azon gondolkozom, mi esélyem lenne, ha jövőre beneveznék. Álmodozásomból egy néni hangja ráz fel: „De legalább nem külföldi a bajnok” – társa egyetértően bólogat. Mert a helyiek imádnak játszani, de annál jobban szeretnek nyerni.
Conker évszámokban:
16. század vége: Az első vadgesztenyefák megérkeznek a Balkánról Nagy Britanniába.
1821: Visszaemlékezéseiben Robert Southey ír egy hasonló játékról, de akkor még csigaházzal, illetve mogyoróval játszották.
1848: Az első feljegyzés igazi gesztenyecsatáról, ami Wight szigetén zajlott.
1965: Az első világbajnokságot Ashtonban rendezték, majd innen helyezték át a szomszédos Sothwickbe, hogy elférjen az egyre több látogató.
1976: Az első tengerentúli győzelem – a trófea Mexikóba került.
2001: Világrekord – egyetlen óra alatt 306 gesztenyét tört össze az ír Eamonn Dooley.
2012: Először rendeznek Conker világbajnokságot Észak-Amerikában.
.png)
Kommentáld!