Géza magyar fejedelem
Géza (945 körül – 997. február 1.[forrás?]), magyar fejedelem 971 és 997 között. Géza Taksony fejedelemnek, s egy előkelő besenyő nőnek – valószínűleg Tonuzoba lánya – a fia volt. Az ő fia volt Szent István, akit a magyar állam megalapítójának tekintünk, bár ezt a munkát nagyban Géza tevékenységére építette.
FEJEDELEMSÉGE
972 táján, Taksony fejedelem halála után ő lett a fejedelem.
972-ben
üzenetet küldött Ottó császárnak, hogy egész családjával meg kíván
keresztelkedni. A Rómából hazatérő két Ottó nyáron kelt át az Alpokon Paviából Sankt Gallenba és itt kaphatták meg az üzenetet valószínűleg augusztusban. Keresztelkedése alkalmával – Szent István vértanú után – az István, a vele együtt megkeresztelt öccse a Mihály nevet kapta. A keresztelő szertartást 972-ben az I. Ottó német-római császár által küldött Prunward – Sankt Gallen-i Bruno – Sankt Gallen-i szerzetes, mint térítőpüspök végezte. A fejedelem–herceg páros keresztnevei jelképesek, a Sztefanosz „megkoszorúzott”-at jelent, azaz királyra jellemző név – Ottó latinul rexnek címezte Gézát –, a karddal ábrázolt Mihály pedig duxra, hercegre.
973 húsvétjára 12 magyar urat küldött Quedlinburgba I. Ottó császárhoz a március 23-án kezdődő birodalmi gyűlésre, ahol személyesen jelent meg Kékfogú Harald dán király, II. Boleszláv cseh fejedelem, I. Mieszko lengyel fejedelem fia Bátor Boleszló herceg, és követekkel képviseltette magát VI. Benedek pápa, I. Jóannész bizánci császár, Vasfejű Pandulf beneventói herceg
és a Macedóniában szervezkedő bolgár urak. Az a tény, hogy Géza nem
személyesen jelent meg, és családtagjait sem küldte, azt fejezte ki,
hogy ő független uralkodó, amely politikához az Árpádok később is ragaszkodtak] Géza ekkor a béke fejében lemondott az Enns (Linz) és a Traisen (Sankt Pölten) közötti területekről.
Géza megtiltotta a külföldi kalandozásokat.
A fejedelmi hatalomtól
függetlenségüket megőrizni vágyó törzsi vezetők ellen kíméletlenül
lépett fel, ezért az egykorú feljegyzések „véres kezű”-nek nevezik. De
ezen belső harcok részleteiről – fia harcaival ellentétben – semmit sem
tudunk. Halálakor már csak három törzsfő (Koppány, Prokuj gyula és Ajtony)
nem hajlott meg a fejedelmi akarat előtt. Felső-tiszavidéki
terjeszkedését jól mutatják a kétélű normann-kardos temetkezések, mivel
ilyen fegyvert csak a német fegyveresek használtak azidőben a Kárpát-medencében.
Külpolitikájában békére törekedett, hogy belső problémáira
koncentrálhasson. E külpolitika szolgálatába állította gyermekei
kiházasítását is. Kifejezetten jó kapcsolatok fűzték a szász
dinasztiához, az Ottókhoz, Csak a szintén e dinasztiából való Civakodó Henrik
bajor herceggel került kétszer fegyveres összetűzésbe. Az Ottókkal való
barátságát azonban megtartotta, sőt melléjük állt, amikor ők is
ellentétbe kerültek az ellenük lázadó Henrik herceggel. 984
körül Géza újra elfoglalta Melket és elnéptelenítette a környéket.
Erről a területről ugyanis az I. és II. Ottóval kötött szerződésben
mondott le, de 983-ban már II. Ottó is meghalt. 985-ben azután a német birodalmi gyűlés rendezte a bajor hercegség körüli problémákat, Babenberg Lipót osztrák őrgróf visszafoglalta Melket, Géza pedig harc nélkül feladta a nemrég elfoglalt területeket. 991-ben pedig Civakodó Henriknek sikerült benyomulnia a Bécsi-medencébe is, már talán ekkor lett a Lajta
a határfolyó. Géza udvarába a zűrös bajor szomszédság miatt fogadott be
a közeli bajor területek helyett sváb földről jött lovagokat, mint Hont és Pázmány, Orci lovag, Vecelin lovag.
Wolfgang barát, Pilgrim passaui és Szent Adalbert prágai
püspök karolták fel elsősorban a hittérítés ügyét Magyarországon. Az új
hittel karöltve járt az egységes monarchia elvének terjedése. Utódjául a
keresztségben István nevet kapó Vajkot jelölte, aki Gizellát, IV. Henrik bajor herceg (a későbbi II. Henrik német-római császár)
húgát vette nőül. A bajor hercegnővel páncélos lovagok (Vecelin, Hont,
Pázmány stb.), valamint iparosok és kereskedők érkeztek Magyarországra.
Géza 25 éves uralkodása mély nyomokat hagyott a nemzet életében.
Uralma alatt kezdődött a nyugati rítusú egyházszervezet kiépítése. Ekkor alapították a veszprémi püspökséget és ekkor kezdődött a pannonhalmi apátság építése. Hozzá, illetve az apja miatt görög rítusú keresztény Sarolthoz kapcsolják a veszprémvölgyi apácakolostor alapítását, a görög nyelvű veszprémvölgyi alapítólevél kiadását.[5]
Családja
Egyetlen fivére, Mihály – pogány neve Györffy György szerint Béla – ismert. [6] Mihály fia volt az István által megvakíttatott Vazul, akitől azután férfiágon a további Árpád-házi királyok származtak
Feleségétől, Sarolttól egy fia és négy lánya született ismereteink szerint:
- Legidősebb lányát (Judit[forrás?]) Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemhez adta feleségül, a házasság azonban nem volt tartós.
- Második lánya Gavril-Radomir bolgár trónörökös felesége lett, ez a házasság sem volt tartós.
- Fia, Vajk, megkeresztelve István, Magyarország első királya, aki Civakodó Henrik bajor herceg lányát, Gizellát vette feleségül.
- egy lánya (Ilona[forrás?]) Orseolo Ottó velencei dózse felesége, és a későbbi Péter király anyja lett
- egy másik lánya (Sarolt[forrás?]) egyik – minden bizonnyal kabar – főembere felesége és Aba Sámuel király anyja lett
A 13. századi ún. Varsói Krónika Adelhaid lengyel hercegnőt tartja Géza fejedelem feleségének, I. István
király anyjának. Felmerült, hogy esetleg Adelhaid a második felesége és
két lányának anyja lett volna, de ezeket a nézetet a magyar kutatás nem
tette magáévá.
Szálláshelyei
Hercegi szálláshellyeit a nyitrai dukátus területén a Nyitra vármegyei Décse, a bihari dukátus területén a Békés vármegyei Décsi puszta, az aldunai dukátus területén a Krassó vármegyei Divics muatathatják. Taksony halálakor Géza nem apja védettebb Duna balparti fejedelmi partvonalát választotta, hanem visszatért a 955 előtti jobbpartra. Ez a javuló nyugati kapcsolatok miatt volt lehetséges. Téli szállása a Mecsek déli lejtőin a Pécsvárad melletti mára már elpusztult Décséd lehetett, míg nyári szállása a Hont vármegyei Devicse.
A javuló nyugati kapcsolatok eredményeképpen ő volt az első, aki állandó székhelyet is választott magának Esztergomban. A vár mellett közvetlenül a városnak nevet is adó kézművestelep létesült, bőrpáncélkészítő szolgálónéppel. A délszlávban a sztrgun „bőrműves”, a dunai bolgár-törökben az esztrigin/esztrogin „bőrpáncél-készítő” jelentéssel bír.
Az egykor Falicsi fejedelem által birtokolt Veszprémet Saroltnak engedte át, itt kezdődött az a későbbi szokás, hogy veszprém mindig királynéi birtok volt.
Erdélyben a gyulák voltak a fő birtokosok, de a tordai és dési sóbánya melletti Marosdécse és Dés udvarhelyek mutatják, hogy egy-két sóbányát az Árpádok már ekkor is maguknak tartottak fenn.
Kommentáld!