Hatalmas erők dolgoztak az elmúlt napokban a Duna és a Tisza felszínén, ahol a hideg, majd az olvadás következtében nagyrészt zajlásnak indult a mindkét folyó szinte teljes magyarországi szakaszán kialakult, vastag, álló- és parti jég.

A gigászok csatája azonban a kedvező időjárásnak köszönhetően a vízügyi szakma által számon tartott „ideális forgatókönyv” szerint folyik – állítja az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főosztályvezetője, az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT) vezetője.
Láng István szerint olvadás idején a Dunán, a Tiszán és ezek mellékfolyóin a veszélyes jégviszonyok, illetve árhullámok keletkezésének lehetősége alapvetően a vízgyűjtő területek aktuális időjárási körülményeitől függ. Ezek közül a leginkább aggasztó verzió, amikor az enyhülés hirtelen felmelegedéssel és hosszan tartó, nagy mennyiségű esővel érkezik. Ilyenkor komoly árvízre lehet számítani és a folyók jégtakarójának irányítása, a jégdugók kialakulásának megakadályozása is beavatkozást igényel.

Lényegesen jobb a helyzet, ha száraz, ám éjjel-nappal fagypont feletti a hőmérséklet a vízgyűjtők területén. Ez esetben a vízszintemelkedés rendszerint nem veszélyezteti a folyók mentén élőket.
Az pedig már egyenesen a „vízügyesek álma” kategóriába tartozik, ha az olvadás az elmúlt napokban tapasztalható fokozatossággal indul meg két legnagyobb folyónk felső szakaszán, ahol pillanatnyilag nappal olvad, éjjelente azonban visszafagy a felszíni és a hóban tárolt vízkészlet.
Mindez a Tiszán oly békésen zajlik, hogy a vízgyűjtőkön található 4-5 köbkilométer hó - a szokásosnál tizedével nagyobb mennyisége ellenére – a folyó felső részein helyenként még mindig 15-20 centiméteres állójég lassú olvadásával, töredezésével együtt sem okoz érzékelhető vízszintemelkedést az következő napokban.

A Dunán is csak kisebb, a készültségi szint alatt tetőző árhullámot ígérnek az 5-6 napra már megbízható adatokkal szolgáló prognózisok – tette hozzá Láng István, aki azonban hangsúlyozta: "a mostani viszonylagos nyugalom sem altatja el a szakemberek éberségét." Arra készülnek, hogy ha az előrejelzések alapján kedvezőtlen fordulat állna be a folyók vízjárásában, a vízügyi szolgálat akár pár napon belül „fel tudjon fejlődni”.
A főosztályvezető úgy vélte, az ilyen kihívásokhoz az elmúlt három hét során kiváló „tréninget” jelentett az a dunai jégkárelhárítási és -megelőző munka is, melynek keretében Horvátországgal és Szerbiával együttműködve 4 magyar jégtörő hajó „birkózott meg” sikeresen a néhol 1 méter vastagságot is elérő, összetorlódott jéggel, Vukovár és Apatin térségében.
Ami pedig az idén februárban folyóink hazai szakaszán kialakult jégtakarót illeti, Láng István több érdekességet is említett. Elmondta, a Tiszán 2003-ban, a Dunán viszont kerek negyed évszázada fordult elő hasonló mértékű jegesedés. Ennek ellenére az idei jégmennyiség csupán fele volt a valaha mért legtöbbnek.
Szólt arról is, hogy nem csupán a klímaváltozás miatt adódna ma már kevesebb alkalom arra, hogy Mátyás király koronázási ceremóniáját a Duna jegén tartsák. A Tiszához hasonlóan hazánk legnagyobb folyójára is igaz, hogy az erőművek miatt napjainkban, a régi idők, azonos hőmérséklete mellett is sokkal lassabb a jégképződés. Hűen tükrözi ezt az a vízügyes berkekben ismert, és idén a gyakorlatban is eredményesen "tesztelt" megfigyelés, miszerint a Dunán Budapestnél akkor áll be a jég, ha a megszakítás nélkül fagypont alatt lévő téli átlagos napi középhőmérsékletek összege meghaladja a mínusz 160 Celsius-fokot.

Írta és fényképezte: Bugány János