A NASA földi és műholdas méréseken alapuló elemzése szerint 2016 első féléve két paraméter szerint is minden korábbi rekordot meghaladóan melegnek bizonyult.

Kép: NASA GISS

Egyrészt, 2016 első félévének minden egyes hónapjában az adott hónap átlagos hőmérséklete a legmagasabb volt, mióta 1880-ban a modern értelemben vett feljegyzések elkezdődtek. Másrészt

, a hat hónap közül ötben idén volt a legkisebb az északi sarkvidéket borító jégtakaró kiterjedés, mióta 1979-ben elkezdődtek a rendszeres műholdas megfigyelések. Kivételt csak a március jelentett, ez a hónap a második helyre szorult a sokéves összevetésben. Az Űrvilág.hu szerint az első megállapítást a NASA Goddard Űrtudományi Intézetének (GSSI), a másodikat a NASA Goddard Űrközpontnak a munkatársai tették. Emellett az első félév átlaghőmérséklete 1,3 °C-kal volt magasabb a XIX. század utolsó két évtizede átlagánál.

A Föld 2016. első félévi átlaghőmérsékletének eltérése a sokévi átlagtól. Az átlagnál sok helyütt több fokkal magasabb hőmérséklet elsősorban az északi félgömbre jellemző.

Kép: NASA GISS

Az első félévi átlaghőmérséklet alakulása 1880 és 2016 között. A viszonyítási alapot az 1880–1899 évek átlaga jelenti, a zöld szaggatott vonal az ehhez képest mért 1 °C-os emelkedésnek felel meg. A 2016. év kiugróan magas értékét a szokottnál erősebb El Niño jelenségnek tulajdonítják.

A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a számszerű rekordoknál sokkal fontosabb az az aggasztó tendencia, mely szerint mindkét említett paraméterben folyamatos, egyirányú változás (a hőmérséklet emelkedése, illetve a jégtakaró zsugorodása) figyelhető meg, amit a szén-dioxid és más üvegházgázok légköri koncentrációjának növekedése okoz. Az arktiszi jégtakaró kiterjedése a nyári olvadási időszak csúcsán most 40%-kal kisebb, mint az 1970-es és az 1980-as években. Az arktiszi jégtakaró szeptemberi kiterjedése átlagosan évi 13,4%-kal csökken. Az Arktisz melegedésének üteme még a globális tendenciát is felülmúlja. Ugyanakkor azt is hozzátették, hogy tavaly októbertől kezdődően a szokatlanul erős El Niño jelenség is hozzájárult a globális hőmérséklet emelkedéséhez.

Kép: NASA / Meier

Az északi sarkvidéki jégtakaró maximális kiterjedése az 1981–2010 évek átlagához képest (millió négyzetkilométerben). Az ezredforduló előtt az átlagosnál nagyobb, azóta az átlag alatti kiterjedésű jégtakaró a jellemző, a csökkenés nagyjából folytonos tendenciát mutat.

Kép: NASA / GSFC / Scientific Visualization Studio / Cindy Starr

A sarkvidék kizöldülése: Kanada és Alaszka vegetációs indexének változása 1984 és 2012 között. A zöld területeken nőtt, a barnákon csökkent a vegetáció. A szembeötlő változás a felmelegedésnek tulajdonítható.

A NASA jelenleg 19 földmegfigyelő műholdat működtet, de ezen kívül kutatói szerte a világon számos helyszíni mérést is végeznek, hogy jobban megértsék a Föld mint rendszer működését és a változások menetét. Ennek jegyében idén kezdték el Alaszkában és Kanadában az északi sarkvidék sérülékenységének vizsgálatát az ABoVE (Arctic-Boreal Vulnerability Experiment) keretében. Megfigyelik, hogyan reagálnak az erdők, a permafroszt és más ökoszisztémák a sarkvidék átlagosnál is gyorsabb melegedésére.