Az elmúlt években mind gyakoribbá váló
fehérgólya-áttelelések hátterében alapvetően nem egészségügyi okok
állnak. Az információk is szinte mindig tökéletesen röpképes madarakról
szólnak, ezek a madarak nem szorulnak mentésre!
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) az ősz
folyamán több bejelentés is érkezett itthon maradt fehér gólyákról.
Legutóbb Páty és Tárnok térségéből, ahol október elején észlelték
először a madarat. A gólya rendszeresen bogarászik a sportpálya gyepén,
de a kertekbe is beszáll, illetve egy árokásó gépet is követett és a
kitermelt földből szedegette össze a férgeket.
A viselkedés magyarázata az lehet, hogy az áttelelő madár kevésbé
kockázatosnak érzi az itthon maradást, mint az oda-vissza akár 20.000
km-es, hosszú távú vonulást. Ez a próbálkozás alapvető alkalmazkodási,
evolúciós stratégia. Mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű
egyedek. Ezek többnyire évezredeken, évmilliókon keresztül el is
pusztulnak, de ha változik a környezet (mint napjainkban a klímaváltozás
hatására), akkor életben maradnak, szaporodni tudnak és utódaiknak is
átadják immáron egyre sikeresebb viselkedési (és akár testi)
sajátosságaikat.
A fehér gólyák rendkívül változatos táplálkozású madarak, elsősorban
rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket,
kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált
énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Ezért amikor a vizek
befagynak és a rovarok sem mozognak, az áttelelő példányok hónapokig a
téli álmot nem alvó egereken, pockokon élnek, melyekre a szántókon,
gyepeken vadásznak. A tarlókon, belterületi füves területeken,
parkolóban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb
visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. Ez úgy ellenőrizhető,
ha a madár felé indulva felrepülésre késztetjük. Amennyiben a gólya tud
repülni (ezt jelzi, ha a madarat a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek
magasában állva látjuk), akkor minden rendben van és az állat nem szorul
mentésre. Az áttelelő gólyák azért láthatóak gyakran a kéményeken
állva, mert az innen felszálló meleg levegő – különösen éjjel – remek
melegedőhely számukra.
Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több a „veterán”, azaz az
olyan madár, amely sikeresen túlélt legalább egy áttelelést. Ez azért
fontos, mert az ilyen madarak sikeres és egyre finomodó túlélési
stratégia birtokában vágnak bele a következő telelési kalandba.
Az itthon maradt gólyák etetéssel segíthetőek is, sőt, sok madár már
számít is erre a korábban megtapasztalt segítségre. Az áttelelő gólyák
napi eleségigénye sok mindentől függ. Ezek között a legfontosabb az
adott példány egészségi állapota és kondíciója. Egy legyengült, éhező
egyed akár két-háromszor annyit is ehet, mint egy napok-hetek óta
folyamatosan eleget táplálkozó, megfelelő tartalékokkal rendelkező
állat, mely akár egy-két napnyi éhezést is kibír. A megfelelő
kondícióhoz szükséges táplálékellátottságot, és a napi táplálékigényt
télen elsősorban az időjárás befolyásolja. Ha nappal is tartósak a
kemény fagyok, illetve ha napokon, heteken keresztül vastag hótakaró
borítja a földeket, akkor több ennivalót kell adnunk nekik. Ha azonban
enyhül az idő: sokat süt a nap, nincs hó és a vizek sem fagynak be,
akkor a madarak több pockot és egeret (esetleg halat) tudnak fogni,
ezért akár jelentősen kevesebb "rásegítésre" van szükségük vagy teljesen
el is maradhatnak az etetőhelyről.
A madarak aktuális táplálékigényét az jelzi legjobban, hogy a
felkínált mennyiség elfogy-e vagy sem. Ha mindent megesznek, akkor
érdemes többet adni nekik, ha pedig több napon keresztül meghagynak
ebből, akkor csökkenthetjük is az adagot. Ebből következően az alábbi
mennyiségi adatok iránymutató jellegűek, ennél többet is igényelhetnek
vagy kevesebb is elegendő lehet:
• 3–5 db tenyérnyi keszeg,
• vagy egy nagy marék marhahús nyesedék,
• vagy 5–15 egér,
• vagy 1–3 süldő patkány,
• vagy 5–15 naposcsibe, naposkacsa.
Bővebben a gólyák téli etetéséről és arról, hogy hova lehet fordulni, ha mégis baj van:
Az etetés elkezdése a dolog legkényesebb része. Lassan, nem
közvetlenül a madarak felé haladva közelítsük meg 15–20 méterre (vagy
amennyire felrebbenés nélkül engedi, ennek előjelei jól láthatók) a
földön keresgélő gólyát, majd lassú, nyugodt, alulról induló
kézmozdulattal dobjuk a közelébe a táplálékdarabokat. Amint ezzel
megvagyunk, óvatosan hátráljunk el, hagyjunk teret és időt a madárnak,
hogy felfedezze az élelmet, hogy rájöhessen, neki próbálunk segíteni.
Néhány alkalom után már nem nagyon kell óvatoskodni, a madarak tudni
fogják, sőt, várják is az etetést, különösen akkor, ha alkalmazni tudjuk
az alábbi praktikákat:
- Etetéskor érdemes fütyülni, hívóhangot hallatni – a lényeg az, hogy
mindig ugyan azt a hangot adjuk –, mert ezt a madarak gyorsan
megtanulják, és tudni fogják, hogy a közeledő ember táplálékoz hoz.
- Próbáljunk meg a nappal azonos időpontjában élelmet vinni a
gólyáknak, akik néhány alkalmat követően már várni fogják ezt,
távolabbról is odarepülnek, ami azért is fontos, hogy a táplálékot ők,
ne pedig macskák és kutyák szedjék össze.
Miként ellenőrizhető a gólyák fizikai állapota?
A téli tarlókon, belterületi füves területeken vagy akár parkolóban,
járda mellett, udvarban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a
legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség, röpképtelenség ad.
Ez úgy ellenőrizhető, ha a madár felé indulva felrepülésre
késztetjük. Ha megy neki, akkor minden rendben van, a tetőgerinc, a
kémény vagy a fészek magasában álldogáló madár egészséges. Ha azonban a
gólya csak néhány métert képes megtenni vagy csak ugrálva próbál
menekülni, láthatóan furcsa, "rossz" mozgású, akkor vagy sérült vagy az
éhezés miatt legyengült. Ilyenkor be kell avatkozni, amihez segítséget
is kérhetünk.
Kinek szólhatunk, ha baj van?
Magyarországon a madármentés feladatát több intézmény: nemzeti
parkok, civil szervezetek, de elsősorban az állatkertek látják el (részletek >>).
A legyengült telelő gólyák mentőhelyre szállításához országosan egyedül
a nemzeti parki őrszolgálat rendelkezik emberekkel és járművekkel,
ezért baj esetén a területileg illetékes nemzeti park igazgatósához
fordulhatunk. A területi illetékességről a nemzetipark-igazgatóságok portálján tájékozódhat.
Orbán Zoltán MME kommunikációs munkatárs
2014. november 30. 7:25
Kommentáld!