MESE A KIS GÓLYÁRÓL

-- Megjöttek a gólyáink! -- újságolta Peti a szüleinek. -- Gyertek gyorsan nézzétek meg! -- s ahogy mentek az udvarra, már hallották a kelepelésüket.

-- Kelep, kelep -- csattogott a gólya papa hosszú csőre -- köszöntelek benneteket. Megérkeztünk. Szívesen fogadtok ugye most is?

-- Örülünk, hogy újra itt vagytok. -- köszöntötték őket.

-- No apjukom -- szólt a gólya mama --, nagytakarítással kezdjük.

Úgy is volt. Nagy gonddal tettek, vettek a fészekben. Javították ott, hol a szél, eső megtépkedte. Takarítás után friss szénával, tollakkal bélelték.

-- Szép tiszta, takaros lett az otthonunk. -- nézegették elégedetten.

-- Úgy érzem hamarosan lerakom a tojásokat. Fel kell készülnünk a költésre. -- mondta gólya néni és vágyakozva gondolt születendő fiókáira.

Amikor megtojta tojásait, mind a ketten, türelmesen melengették testükkel.

Egyik nap a gólya papa, ahogy ült a tojásokon, halk kopogást hallott, mely egyre erősödött. Mire gólya mama hazaért, már a fiókák gyenge hangját is lehetett hallani, amint társalogtak egymással:

-- Kop, kop, nagyon szűk a hely idebent, igyekszem kifelé.Kép

-- Nekem is sikerül nemsokára feltörnöm a tojásom héját, s akkor ripsz-ropsz kint leszek. -- felelt a kis fióka a másik tojásból.

-- Hallotad őket? -- kérdezte párjától gólya papa.

Vadul dobogott a szívük örömükben, amikor mind a két fióka kidugta fejét és így szóltak:

-- Megszülettünk! De jó idekint! Szerbusztok mama és papa. -- s már kérték is az ennivalót.

Hol a papa, hol a gólya mama repült el, s hozták a finom falatokat, békát, halat, siklót, éppen azt, amit találtak. A fiókák jó étvággyal nyeltek le mindent. Ettek, ittak és gyorsan növekedtek.

-- Repülni tanultok. -- jelentette ki gólya papa. -- Itt az ideje, hogy szárnyra keljetek.

A kis gólyák féltek, de ügyesek voltak és hamar megtanulták, hogyan kell szárnyaikkal a levegőben tartani magukat.

-- Csodálatos a levegőt hasítani! -- kiáltották vidáman és fáradhatatlanul röpködtek.

Amikor este a fészekben ültek, papájuk így oktatta őket:

-- Reggel mi édesanyátokkal korán elindulunk vadászni. Addig, míg nem jövünk haza és nem engedjük meg, hogy kirepüljetek, a fészekben maradtok. Megértettétek? Megkövetelem, hogy szót fogadjatok. Így nem történhet baj!

-- Megfogadjuk a tilalmadat. -- csipogták a fiókák, s így is tettek.

Egy idő után a szülők vadászni tanították a kis nebulókat.

-- Nem, nem! -- kiáltott rá gólya papa a fiára, aki nagy szárnycsapással repült a meglátott zsákmány felé.

Kép -- Óvatosan, csendesen, vitorlázó repüléssel, hirtelen kell lecsapni az áldozatra. Ott egy béka, mutasd meg fiam, mit tanultál!

S a kis gólya ügyesen, követve papája tanítását, kapta el az éppen vízbe ugrani készülő varangyos békát.

-- Ne nyeld le rögtön! Emelkedj fel vele a magasba! Élvezd a vadászat gyönyörűségét! -- termett mellette gólya mama.

Mire eljött az ősz vége, a két kis gólya sok mindent elsajátított a két szerető, gondos szülőtől.

Köszönöm a cikket Zsuzsikám :-) fogadd szeretettel Orsovai Mária meséjét.
üdv Erzsike

Válasz