Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot!
Nézd meg jól, milyen szép!
Milyen
szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót,
mindig csak másolt. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy,
aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig
ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És
aztán akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled,
hogy nincs Isten.
És gondolj a csillagokra!
Nincs, mert ez, vagy
amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan,
akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A
világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te
külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és
gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal
küzdő,
műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy
ezt a világot Te csinálod egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami
benne történik.
Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad
feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e
nyugdíjat vagy sem, és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit
adnak neked az önként magadra vállalt munkáért.
Isten művész, aki
megalkotta a bolygók milliárdjait, és pillanatról pillanatra újakat
alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő
elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott
nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a
gonosznak. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra.
Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a
szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok, s ne egyék el az
egerek elől a gabonát.
Kommentáld!