Görgői és toporczi Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Budapest,Lipótváros, 1916. május 21.) 1848–49-es honvédtábornoka, hadügyminiszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére.   Görgey Artúr Barabás Miklós festményén   Görgey 1848 kora tavaszán jelentkezettPesten a haza megvédésére és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, ekkor a forradalommal szembeni rokonszenve miatt, elhagyta családnevéből az osztrák befolyásoltságú nemesi y-t.
Született	Habsburg Birodalom, Toporc, 1818. január 8.
Elhunyt	Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest 1916. május 21. (98 évesen)
Nemzetisége
Rendfokozata	honvéd vezérőrnagy
Csatái	1848–49-es forradalom és szabadságharc,

A végrendeletében emiatt a Görgei Arthur név szerepel. Síremlékén azonbanGörgey Arthur névalak őrzi a magyar szabadsághős nevét. A budai várnegyedben felállított szobrának felirata ugyanakkor Görgey Artúr. Az Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben című művének címlapján aGörgey Artúr név szerepel.

A kémikus tábornok

Szepes vármegye egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként 1818. január 30-án Toporcon (ma Toporec, Szlovákia) született. Iskoláit Késmárkon és Lőcsén végezte, s bár tanár szeretett volna lenni, apja a katonatiszti pályára kényszerítette. 1832-től a tulni utásziskolában tanult, 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, főhadnagyi kinevezését 1842-ben a Nádor-huszárezredben kapta meg. Az egyhangú szolgálatot apja halála után otthagyta, s régi vágyának engedve Prágába ment vegyészhallgatónak. Redtenbacher professzor tanársegédjeként komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és több komoly folyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata.

1848 márciusa után szeretett volna képzettségének megfelelő állást kapni Magyarországon, de hiába pályázott a műegyetem kémiai tanszékére. Görgey felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, a forradalommal rokonszenvezve ekkor hagyta el családnevéből a nemesi y-t, s bár az utókor mindmáig így írja nevét, ő maga élete végéig következetesen a Görgei aláírást választotta. 1848 júniusában századosi rangban belépett az alakuló magyar hadseregbe, nemsokára már őrnagyként Szolnokon szervezte a Tiszán inneni mozgó nemzetőrséget. Jellacic horvát bán betörése után a Csepel-szigetre rendelték, a dél-dunántúli népfelkelés parancsnokaként.

Nevét országszerte ismertté tette, amikor a pákozdi csatát követő napon, szeptember 30-án a Jellacic megbízásából az osztrákokhoz igyekvő Zichy Ödön grófot rögtönítélő bíróság elé állíttatta és hazaárulóként felakasztatta, s neki volt köszönhető, hogy Jellacic horvát bán tartalék hadosztálya Ozoránál fegyverletételre kényszerült.

A magyar fősereg vezére

A magyar fősereg vezéreként a betegsége miatt helyettesítendő Vetter után (aki április második felében ismét át akarta venni a fõvezérséget) 1849. március 30-tól a tavaszi hadjáratban győzelemről győzelemre haladva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, a komáromi csata után az országhatárra szorította vissza az ellenséget, majd háromhetes ostrom után, május 21-én visszafoglalta Buda várát. 

A Szemere-kormány hadügyminiszterévé Kossuth nevezte ki igen rossz személyes viszonyuk ellenére. Áprilisban képviselővé is megválasztották, bár Görgey nem helyeselte a Függetlenségi Nyilatkozatot.

1848-1849 a Múlt-koron

Karrierje csúcsára éppen akkor ért, amikor a szabadságharcban a politikai és a katonai helyzet egyaránt rosszra fordult. A katonai szempontokat előtérbe helyező Görgey és a politikus Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak, Görgey még Kossuth debreceni ellenzékével is tárgyalt a Függetlenségi Nyilatkozat esetleges visszavonásáról. Az orosz-osztrák erők ellen vívott nyári hadjáratban, július 2-án Komáromnál megütközött az orosz csapatokkal megerősített császári fősereggel.

A csata válságos pillanatában személyesen vezette a huszárok rohamát, egy gránátszilánktól súlyos fejsebet kapott, de feleakkora erővel is visszaverte az osztrák főerők támadását. Július 1-jén a Szegedre történõ azonnali levonulás vélelmezett megtagadása miatt Kossuth leváltotta a fővezérségről, július 4-én pedig ő maga a hadügyminiszterségről is lemondott. Ezután saját felelősségére együtt tartotta seregét s elindult a Szegedre, illetve Aradra költözött parlament és kormány után. A több száz kilométeres menet során saját erői négyszeresét kötötte le, de bravúros taktikai hadmozdulataival sem tudott változtatni a kialakult hadihelyzeten, - a magyar hadak minden fronton vereséget szenvedtek.

Kossuth teljhatalommal ruházta fel és diktátorrá nevezte ki Görgeyt a magyar fősereg temesvári veresége után, augusztus 11-én. Görgey más lehetőséget nem látva, tiszttársaival egyetértésben, két nappal később Szőlősnél (Világosnál) letette a fegyvert Paszkevics tábornok orosz csapatai előtt. A közvélemény e cselekedetéért - Kossuth vidini levele következtében is - árulónak bélyegezte, a szörnyű vádat életének hátralévő 67 évében méltóságteljes nyugalommal viselte.

A cár személyes közbenjárására végül elkerülte az aradi tizenhármak sorsát, de száműzetésre ítélték, Klagenfurtban tartották házi őrizetben családjával együtt.

1867-ben, a kiegyezés után engedték szabadon.

Hazatérve egy ideig a Lánchíd Részvénytársaságnál volt alkalmazva, ezután Visegrádon élt visszavonultan. Életének 99. évében, legnagyobb győzelmének, Buda visszavételének 67. évfordulóján, 1916. május 21-én a budapesti Mária Valéria utcai lakásában érte a halál.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)