15. Monemvasia

A Peloponnészoszi-félsziget délkeleti csücskén található Monemvasia kevésbé ismert úti cél a magyar utazók között. A kisváros – mely egy, a part mellett magasodó szigeten alakult ki – mára egy 200 méter hosszú híddal kapcsolódik a szárazföldhöz. Monemvasia sziklája Kr. u. 375-ben, egy földrengés során vált le a szárazföldről, majd görög telepesek 583-ban alapítottak rajta települést. Ennek, valamint jól védhető elhelyezkedésének köszönhetően sokáig megőrizte önállóságát. A 100 méter magas, 300 méter széles és egy kilométer hosszú platót egy masszív középkori, bizánci erőd védi, ahonnan csodás panoráma tárul az ember szeme elé. A kisváros a sziget délkeleti peremén terül el, mely még napjainkban is városfalairól, szűk, csak gyalogosan járható utcácskáiról és számos bizánci templomáról ismert.

14. Thesszaloniki

Görögország második legnagyobb városa nem olyan régi, mint a többi klasszikus görög város. Fekvéséből adódóan – az ország északi partvidékén – ez a régió Makedónia érdekszférájába tartozott. A várost Kr.e. 315-ben Kasszandrosz, makedón uralkodó alapította, s feleségéről – Nagy Sándor féltestvéréről – Thesszalonikéről nevezte el, aki aznap született, amikor apja, II. Philipposz legyőzte a thesszáliaiakat (innen ered a neve, aminek jelentése: győzelem a thesszáliaiak felett). A város mindig fontos kereskedelmi csomópont volt, virágzását a IV-XV. század között élte. E korból származnak ma UNESCO Világörökségi védelem (1988) alatt álló ókeresztény és bizánci műemlékei, melyek közül a legjelentősebbek a Hagiosz Dimitriosz-bazilika, a Hosziosz David-, a Hagia Szophia-, a Panagia Khalkeón-, a Hagia Ekaterini-, és a Hagia Apostoli-templomok. 

13. Aigai (Vergina)

Bár elfogult vagyok, ha e kevésbé látványos, de történelmi szempontból számottevő régészeti lelőhelyet a legfontosabb görög helyszínek között említem, de jelentősége megkérdőjelezhetetlen, ha tudjuk, hogy itt temették el az ókor egyik legfontosabb alakjának, Nagy Sándornak több családtagját, így apját, II. Philipposzt és fiát, IV. Alexandroszt is. Aigai a Makedón királyság első fővárosa volt, majd Pella – a későbbi székhely – létrejötte után szakrális központtá vált. 1977-ben Manolisz Andronikosz régészprofesszor érintetlen királysírokat tárt fel a területen, melyekben számos temetkezési tárgyat és freskókat találtak, így egy színarany larnaxot (hamv-tartó) is, melyben feltehetőleg II. Philipposz maradványai voltak. Az elmúlt években egy másik sírt Nagy Sándor fia temetkezési helyeként azonosítottak. 1996-ben került az UNESCO Világörökségi listájára.

12. Olympia

Kevés ókori gyakorlat örvend akkora tiszteletnek, mint a négyévente megrendezett olimpiai játékok, melyek eredete Kr. e. 776-ra vezethető vissza, s a pánhellén gondolat szellemében, Zeusz tiszteletére tartották meg Olympiában. A kiterjedt romterület magában foglalja a két legjelentősebb templom, a Kr. e. 470 körül épült Zeusz- és a korábbi, Kr. e. VI. századi Héra-templom maradványait. A templomokon és több más polisz áldozati ajándékait őrző kincsesházakon kívül számos sportlétesítmény, és egy szálloda, a Leonidaion is itt állt. A pogány vallás tiszteletére rendezett játékokat Nagy Theodosius a kereszténység védelmében 393-ban tiltotta be, de maga az olympiai helyszín a VI. századig megmaradt, ekkor egy földrengés romba döntötte. Az első tervszerű ásatásokra 1875-ben került sor, amit azóta több újabb is követett. 1989 óta UNESCO Világörökségi védelem alatt áll.

11. Knosszoszi palota

A bronzkorba repít vissza a Kréta szigetén, Heraklion közelében található knósszoszi palota együttes élménye és hangulata, mely feltételezhetően az egykori Minószi civilizáció vallási és politikai központja volt. Bebarangolva a több ezer éves, de máig élénk színekben pompázó termeket (melyeket Sir Arthur J. Evans, az oxfordi Ashmolean Museum korábbi főintendánsa tárt fel és restaurált, néhány esetben megkérdőjelezhető módon), megismerhetjük, hogyan éltek az emberek a történelem hajnalán. A palota – melyet Kr. e. 2000-1100 között használtak – a harmadik újjáépítés és kibővítés során nyerte el azt a formáját, amelyet az 1900-as évek elején Evans rekonstruált. A knósszoszi palota körül kialakult települést Európa legrégebbi városaként tartják számon. A helyszín szerepel az UNESCO Világörökségi javaslati listáján.

10. Delphoi

Idilli környezetben, dús, erdős-ligetes dombok között, a Parnasszosz-hegy délnyugati lejtőjén találjuk az ókor legnagyobb hírű pánhellén vallási központja, az Apollón tiszteletére emelt Delphoi szentély-együttes és jósda romterületét.  A Pleisztosz-folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz (a ragyogóak) sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása” (szent Kasztalia-forrás). A szentély mesterséges teraszokra épült. Delphoi több mint ezer éven át volt a hellén világ vallási központja, de jelentős hatást gyakorolt a politikai és társadalmi életre is: Apollón szentélyében Püthia jósnő közvetítette az istenek akaratát, amit papnői tolmácsoltak. A szent út mellett a görög városok által emelt kincsesházak álltak, de vannak itt színház, oszlopcsarnok, stadion és egy tholosz maradványai is. Delphoiban 1892-ben kezdték el a feltárásokat, s 1987 óta UNESCO Világörökség.

9. A Daphni-, a Hosziosz Lukasz-, és a Nea Moni-kolostorok

Bár Görögország három leghíresebb kolostora földrajzilag távol esik egymástól (így „egy kalap alatt” nehéz megnézni őket, célszerűbb más, közelebb eső nevezetességekkel együtt útba ejteni), ellenben közös típusuk és hasonló szerkezeti elemeik miatt 1990-ben egyszerre kerültek az UNESCO Világörökségi listájára. A közép bizánci templomépítészet három leggazdagabb alkotásának egyike, a Daphni-kolostor Athén közelében található, s a Xi. század végén épült. A X. századi, művészettörténeti és történelmi szempontból is jelentős Hosziosz Lukasz-kolostor Delphoi közelében, míg a harmadik, a szintén XI. században alapított Nea Moni-kolostor a kis-ázsiai partokhoz közeli Khiosz-szigetén található. A templomok legértékesebb díszítőelemei a bizánci művészet második aranykorából származó XI-XII. századi mozaikok.

8. Korfu

A legzöldebbnek is nevezett görög sziget Korfu (Kerkyra) nem véletlenül szerepel a magyar utazók listájának élén. A görög szárazföld nyugati partvidékén elterülő, a Jón-szigetek közé tartozó Korfut a XX. század elejéig leginkább az európai uralkodó elit látogatta, köztük II. Vilmos német császár, vagy Sisi magyar királyné, aki ingatlant is vásárolt itt, a gyönyörű parkkal is büszkélkedő Achilleion-kastélyt. A sziget hasonló nevű fővárosának, Korfunak az óvárosát 2007-ben az UNESCO Világörökségi védelem alá vonta. A várost egyébként a Kr. e. VIII. században alapították, majd történelme során mindvégig fontos stratégiai szerepe volt. A város jelenlegi arculatát nagy részt a négyszáz éves velencei uralom alatt nyerte el, amikor a XVI. században a török támadások miatt a lakott központtól távolabb erődítményeket emeltek. 

7. Rodosz

Az Égei-tenger egyik leghíresebb szigete Kr. e. 302-ben szerezte hírnevét, ekkor épült fel az ókori világ hét csodája közé tartozó Rodoszi Kolosszus, mely Kr. e. 225-ben egy földrengés során dőlt össze (a Kolosszust a várossal ellentétben nem állították helyre, mert egy jóslat erre az esetre újabb katasztrófát jövendölt). A szigetet természeti adottságai mellett múltja és építészeti emlékei is arra predesztinálják, hogy a legjobbak között legyen. Rodosz a középkorban is jelentős szerepet játszott a térségben: itt hozták létre központjukat a johanniták (a Jeruzsálemi Szent János ispotályos rend), s a városra e kor építészeti jegyei jellemzők: masszív várfal várárokkal, bástyákkal, tornyokkal, középkori utcácskákkal, katedrálissal, XV-XVI. századi palotákkal. A rend ispotályát 1440-ben kezdték el építeni, ma régészeti múzeum üzemel benne. Rodosz óvárosa 1988 óta UNESCO Világörökség.

6. Symi

Symi – akárcsak Rodosz – szintén a Dodekanészosz-szigetcsoport tagja, az elbűvölően festői szigetecske Rodosz és a török szárazföld között helyezkedik el, alig 8 kilométerre a török partoktól. A jobbára sziklás, kopár hegyekkel borított földdarab a görög szigetvilág egyik legromantikusabb kikötőjével büszkélkedik; itt az alsóvárosban (neve Yialos) szép pasztellszínű épületek sorakoznak. Felettük, a domboldalon helyezkedik el a felsőváros, Horio, vagy Ano Symi, amely a sziget központja. A görög mitológia Symit a khariszok (gráciák) szülőföldjének tartja. Symi az ókor óta híres hajóépítő ácsairól (a legenda szerint itt építették az argonauták Argó nevű hajóját is) és szivacshalászatáról, mely ma is az egyik legfontosabb termék a szigeten. Ennek köszönhetően a XIX. századra a helybéliek meggazdagodtak. Az ekkor, egységesen neoklasszicista stílusban épült polgári házakból alakult ki a település mai panorámája.

5. Mykonos

Az egyik legjellegzetesebb panorámájú görög sziget: a hófehér- kék színű házak felett – melyek lágy ívben ölelik körül a hangulatos kikötőt – kis dombon négy XVI. századi szélmalom magasodik. A látkép harmóniáját itt-ott bougenvilla bokrok harsogó pinkje pettyezi, de híres a városka Kis Velence nevű része is, melyet itáliai stílusú, tengerre néző loggiák díszítenek. A Kykládok szigeteinek e legkedveltebb tagja első sorban éjszakai életéről nevezetes. Mykonost ’a szelek szigetének’ is nevezik két jellegzetes és állandó szele, a sirokkó és a meltemi miatt, melyek közül elsősorban az utóbbi ismert, ez működik nyaranta, amelynek következtében a 40 fokos átlaghőmérséklet 28 fokra szelídül. Mykonos másik híressége volt Petros, a pelikán, aki egy 1954-es vihar után ragadt a szigeten, s lett a szigetlakók kedvence. Halála után a mykonosiak új Petrost választottak, de pár éve ő is elpusztult, amikor elütötte egy autó.

4. Az athéni Akropolisz

Egykor a civilizált világ központja volt. A kultúra, a művészetek és a hatalom fellegvára. Szó szerint is: akropolisz annyit tesz, mint fellegvár, s a görög főváros közepén, egy 156 méter magas dombtetőn magasodó Akropolisz volt már erőd, királyi vár, istentiszteleti hely, mecset és lőszerraktár is, az azonban tagadhatatlan, hogy ókori templomai a klasszikus művészet legkiemelkedőbb példái voltak. A XIX. században az épületegyüttes domborműveit lord Elgin, a brit nagykövet Angliába vitette és 1815 óta a londoni British Museumban láthatók. Legalább ennyire kedvelt az Akropolisz lábánál elterülő Plaka-negyed is, mely hangulatos vendéglőkkel, kézműves-, és ajándékboltokkal, romantikus utcácskákkal és neoklasszikus stílusú épületekkel büszkélkedik. Az athéni Akropolisz 1987 óta UNESCO Világörökség.

3. Zakynthos

A Jón-tenger egyik legkedveltebb úti célja a lenyűgöző Zakynthos, mely kristálytiszta vizével, hófehér homokos partjaival, festői sziklaszirtjeivel és barlangjaival, dúsan zöldellő vonulataival és mediterrán hangulatú településeivel maga a földi paradicsom. Becenevét, a ’Levante virágát’ a velenceiektől kapta, mely egyrészt utal a sziget egykori velencei uralmára, másrészt a sziget szépségére. Persze a velenceiek mellett jártak itt nápolyiak, franciák és angolok is, míg végül a többi szigettel együtt görög fennhatóság alá nem került. Zakynthos leghíresebb részei a lenyűgöző Navagio-öböl, ahol az MV Panagiotis hajóroncsa csalogatja a turistákat, illetve a Scanari-fok körül látható Kék-barlangok, de akinek van egy kis szerencséje, az láthat a sziget körüli vizekben álcserepes teknősöket is.

2. Meteorák

Görögország méltán egyik leghíresebb nevezetessége a Meteorák, melynek jelentése „levegőben lebegő”. A vidék és a hegység e része egyaránt ezt a nevet viseli, ami nem véletlen: az ország más panorámáihoz egyáltalán nem hasonlító hegyes-völgyes vidéket (a thesszáliai Pindosz-hegység) 100-150 méter magas sziklakiszögellések, tornyok, csipkecsodák díszítik, melyek csúcsai valóban gyakran a felhőkbe vesznek. A környék félreeső magányát a XII. században fedezték fel a vallásos magány, az aszkézis hívei, majd az elkövetkező évszázadokban egyre több szerzetesi közösség alakult, s végül 24 bizánci kolostort építettek a sziklák csúcsain, melyek a XVII-XVIII. században végül hanyatlásnak indultak, mára alig 5 kolostor lakott. A Meteorák 1988 óta szerepelnek az UNESCO kulturális és természeti Világörökségi listáján.

1. Santorini

Ki ne ismerné a Kykládok Gyöngyszemének is nevezett Santorini, a tragikus múltú, de lenyűgöző szépségű vulkanikus sziget semmivel sem összekeverhető látképét? És Görögország első számú kedvenc úti célja épp ennek, a mintegy 3500 évvel ezelőtt bekövetkezett kataklizmának köszönheti töretlen sikerét. A sziget jellegzetes alakja, a tengerből kiemelkedő kráterperem e robbanás következtében nyerte el mai formáját. A vulkanikus kőzet alkotta sötét sziklák tetején pasztellszínű városkák – Fíra, Oia – egyensúlyoznak, ahonnan az égei-tengeri szigetvilág legcsodálatosabb panorámája tárul az ember szeme elé, míg szintén méltán híres strandjait (ilyen például Kamari) a vulkanikus eredetű, fekete kavicsos part jellemzi. A szigetet természeti szépségének köszönhetően a Világ 7 új csodája közé is nevezték.

+ 1. Athosz-hegy

Nem sorolhatjuk a top 15-be, mivel látogatása erősen korlátozott, de természeti szépsége és kulturális jelentősége miatt (melynek okán 1988 óta UNESCO Világörökségi védelem alatt áll) feltétlenül Görögország legszebb helyei között kell, hogy említsem az Athosz-hegyet is. A Kalkidiki-félsziget keleti nyúlványán elhelyezkedő szerzetesi köztársaság évszázadok óta őrzi kiváltságos státuszát;  Görögország szerves részét képezi, de 1926-ban teljes körű belső önkormányzatot kapott, amit a mindenkori görög alkotmányok is tiszteletben tartottak. Az Athosz-hegyen csak 21 évet betöltött, keleti ortodox hitű férfiak élhetnek. Egy 1060-ban kelt és máig érvényes bizánci bulla szerint nőknek (még nőnemű állatoknak sem!), gyermekeknek tilos a félsziget területére lépniük, sőt azok a hajók, amelyek fedélzetén nők is tartózkodnak, csak 500 méterre közelíthetik meg a partjait. Ma a köztársaság az ortodox vallás egyik fő központja, 20 kolostorban élnek szerzetesek a legősibb bizánci hagyományokat őrizve. Az Európai Parlament szeretné elérni, hogy a köztársaság enyhítsen szigorú szabályain.