csalány, csollán, csólyány, csanál, csohán, csovány

Kétlaki, csalán- és serteszőrös növény. Levelei keresztben átellenesek, hosszúkás-tojásdadok, a levél alapja szíves, csúcsa kihegyezett, széle durván fűrészes. Füzérszerű porzós, illetve termős virágzatai legtöbbször hosszabbak, mint a levélnyél. Termése hegyes, tojásdad, egymagvú makkocska.

Csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. A növénycsalád nevét a latin "uro", égni szóból kapta. Minden szerve csalánszőrökkel borított, érintése égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Kétlaki, évelő növény, megtalálható az ország egész területén, nyirkos helyeken, lomberdő aljnövényzeteként, árkok mentén.

"Ligeterdők, gyomtársulások; az északi félteke mérsékelt övén honos."

A csalán levelét és gyökerét hasznosítják gyógyászati célra. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét (Urticae radix) pedig ősszel vagy tavasszal szokták gyűjteni.

Levelek és herba: flavonoidok, a kávésav-észter, szkopoletin, vitaminok, ásványi anyagok, a csánszőrökben aminok. Gyökér: béta-szitoszterol, monoepoxi-lignán, lecitin, poliszacharidok, szkopoletin. Termés: nyálka, magas linolsav-tartalmú zsíros olaj, fehérjék, vitaminok.

A gyökér drog tartalmaz szterolokat, lignánokat, poliszacharid fehérje polimert. A csalán levél és herba tartalmaz flavonoidokat, fahéjsavakat, ásványi anyagokat, aszkorbinsavat, hangyasavat, a szőrökben pedig acetil-kolint, hisztamint, szerotonint.

A csalánlevél és herba a leggyakrabban felhasznált drogok. Alkalmazzák a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinél, méregtelenítő terápiákban, húgykő megelőzésére és kezelésére, reumatikus panaszok kiegészítő kezelésére. A csalán külsőleg való felhasználása is ismert a népi gyógyászatban, például csalánszeszben reumatikus panaszoknál bedörzsölőknél, korpa ellen és zsíros haj kezelésére hajvizekben. Régen a friss növénnyel való ütögetést reuma és derékzsába ellen alkalmazták. A csalántermést kizárólag a népi gyógyászatban alkalmazzák, többek között bőrbetegségek és reuma esetén massza formájában, olaját pedig belső erősítőszerként.

Kenőcs: A leveléből készített kenőcs az ekcémás bőrfelületekre jótékony hatással van. Tea: Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket. Fűszerként: Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként fogyasztható. Fürdő: A pattanásos bőrt csalánfürdővel kezeljük. A szépségápolásban is komoly szerepet tölt be a csalán. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. A zsíros, korpás bőrre különösen hatékony. A csalánlevél drogjának nagy részéből klorofillt állítanak elő. Ez a zöld színanyag adja a levelek színét, és minden növényben megtalálható, mert a fotoszintézishez szükséges. Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként. Régóta használatos reumás bántalmak gyógyítására. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák.

Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket, és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó. Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják. Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen. A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat. A csalán gyökérzetét (Urticae radix) béta-szitoszterin-tartalma miatt a prosztata jóindulatú daganatának kezelésére alkalmazzák, növeli a vizelet mennyiségét, csökkenti a prosztata térfogatát. Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.

Ne forgalmas, poros utak mellett gyűjtsük a csalánt! Elégtelen szív- és veseműködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt.

A római katonák a hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bőrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére. A csalánt előbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészeti kutatások során bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháborúban kialakult pamuthiányt is sokan ezzel az anyaggal pótolták. Vitamin- és ásványisó-tartalma miatt a csalánt fiatal állatoknak - baromfinak, malacnak - is adják takarmányként.

Zöld vagy nem feltűnő virágok, kétszikűek.