TERMÉSZET BARÁTI KÖR

GYOMLÁLÁS

13 éve | Miclausné Király Erzsébet | 0 hozzászólás

Tegnap végre tudtam egy kicsit gyomlálni. Azt mondja Zsolti, látván a kertben kialakult dzsungelt: „Csak a nagyokat húzd ki!”. El is kezdtem kihúzni a nagy „böszméket”, amikor felfigyeltem a lábam alatt gyepként elterülő növényre. A pozsgások családjába tartozik, kövér, húsos levelei vannak, láttam már ilyesmi szobanövényt is. Kihúztam, és az arcomba csapott belőle a nedvesség. Teljesen felháborodtam, hogy ilyen melegben, mikor sorra sülnek le a növények levelei, ez a dög annyi vizet raktároz, hogy még fröccsen az arcomba. És akkor rájöttem, hogy nem is a nagy gazok a veszélyesek, hanem ezek a kis sunyik.

Nem ugyanígy van-e az emberek között? Sokan szívják a pénzünket, egészségünket, energiánkat. Azt hisszük, az a baj, hogy drága az élet, az iskola, a bérlet, az élet úgy általában. Nem, nem. Az is teher, de az csak a látványos része. Ott vannak azok, akik a legnagyobb válság idején is dugig vannak pénzzel. Megszívják magukat, pont mint azok a pozsgás gazok. Sokszor nem is tudjuk nevüket, a háttérben maradnak.

Aztán itt van a másik ügyes társaság. Akik annyira hasonlítanak a kultúrnövényre, hogy egy ideig ki se gyomlálom, mert észre sem veszem. Csak akkor jövök rá, hogy február óta nevelgetem a paprikapalántának vélt gazt, amikor már hatalmas gyökeret eresztett. Olyan, mint sok politikai párt, vallási szekta, reklám, amik mind azt sugallják, hogy „Olyan vagyok, mint te, tudom, mi szeretnél, haverok vagyunk”. Aztán csak akkor esik le, hogy átvertek, amikor már behálóztak.

Nézzük, mi van még. Ott van a perje, ami az eper között szépen megnő. A föld felett csak egy kis fűszál, lent viszont teljesen rátekeredik az eperre, csak úgy tudom kihúzni, ha az epret is kitépem. Így csak a nagyját tudom kiszedni, vagy az egészet ki kell szedni, és időnként át kell ültetni az epret. Mint az energiaszolgáltatók. Muszáj velük együtt élni, ill. nem muszáj, de csak óriási nehézségek árán lehet tőlük függetlenedni, ha egyáltalán lehet. Mindig érdeklődve nézem az ilyen irányú próbálkozásokat…És úgy látom, hogy valamiért a facebook-ot és társait is próbálják erre a szintre juttatni. Hogy ne tudj nélküle élni.

Aztán vannak azok a gazok, amik villámgyorsan szaporodnak, sok-sok magot termelnek, az analógia azt hiszem egyértelmű…

Vannak olyan gazok, amelyek lelegeltetik a magukat magostul az állatokkal, és az ürüléken keresztül, gyakorlatilag tiszta trágyában szaporodnak tovább. Az emberek között is találunk ilyeneket, akik a végsőkig elmennek egy kis haszonért, ugye ezekre mondják, hogy „az anyját is eladná”.

Sikerült kiszabadítanom két sor babot, és szomorúan láttam, hogy ugyan nem pusztult ki, de az életért való küzdelemben nem maradt ereje hüvelyt nevelni vagy csak éppen valami kis satnyát tudott növeszteni. Vajon a tömeges meddőség és fogantatásproblémáknak hol van a gyökere?

Ezek után azon kezdtem gondolkodni, hogy én, mint afféle kultúrnövény Isten kertjében hogy tudok ennyi sunyi gaz között túlélni? Elmondtam ezt az egész gondolatsort Zsoltinak, és ketten kétfélét gondoltunk. Én azt mondtam, hogy legjobb, ha átnyergelek vadnövénynek, ők pompásan eléldegélnek a gazban, semmi nem tudja őket kihozni a sodrukból. Virágoznak a vadvirágok, teremnek a vadgyümölcsök. Ugyan sokan lenézik őket, semmibe veszik, de amikor a rossz időjárás miatt alig van gyümölcs, az erdei bogyósok, vadmeggy, vadszilva és sok más vad növény ontja a gyümölcseit.

Zsolti szerint egyszerűen csak kell valaki, aki állandóan gyomlál, és ha jobban belegondolunk, akkor van is. Ő szépen gyomlálgat, nekünk pedig bízni kell benne, hogy nem hagyja felülkerekedni a gazt.

Gárdonyi Adrienn
blog.erdely.ma/ottholtanya/

Címkék: