Dombos-lankás tájakon, a „hepehupás vén Szilágyban” töltöttem gyermekkorom, s hogy ezért-e vagy sem, ezek a szelíd, megmászható, növényzettel borított dombok, hegye(cské)k állnak legközelebb a szívemhez. Amikor először olvastam a Petőfi-verset („Mit nekem te zordon Kárpátoknak /Fenyvesekkel vadregényes tája! /Tán csodállak, ámde nem szeretlek”/, nem értettem vele egyet, később azonban – anélkül, hogy a végtelen, sík alföldi táj mellett elkötelezzem magam – bizonyos mértékben igazat adtam neki.
A fenséges, ámde kopár sziklameredélyek mai napig sem képezik szívem csücskét. Azért, mert soha nem volt időm, de főleg indíttatásom, belső késztetésem, bátorságom nekivágni „meghódításukhoz”?
Gondolom, nem egyedül vagyok így, de sokan vannak olyanok is, akik merőben másként gondolkodnak. Akiknek ezen „zordon Kárpátok” (pláne ha síkvidékiek) a nagy élményt, kihívást, az egyedülálló kalandot jelentik. A tegnapelőtti könyvbemutató után egy éltesebb hölgy e sorok írójának fiatalkori, a Fogarasi-havasokban tett túrájára emlékezett, a legnagyobb elragadtatással, és hozzátette: bár volna ma is ereje és társasága egy ilyen kirándulásra.
A székelyföldi, Székely Árpád Fogarasi-havasokról szóló nagyszerű, csodálatos fotókkal illusztrált 420 oldalas könyve, amelyet az EMNT Arad Megyei Szervezetének és az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezetésében mutattak be kedden este a Jelen Ház nagytermében, sok olvasójának csinálhat kedvet ennek a fennséges, lenyűgöző hegynek, „Erdély tetejének” a meglátogatására, talán (átlagember számára is megközelíthető) csúcsainak megmászására. A könyv – amint azt az olvasó az esemény beharangozásából is megtudhatta – teljes eligazítást nyújt az érdeklődőnek a Fogarasi-havasokról és környékéről, beleértve a valamikor szászok lakta Királyföld építészeti és egyéb emlékeit – és természetesen a hegyen bejárható (bár elhanyagolt, figyelmeztetett a szerző) turisztikai útvonalakról, szálláshelyekről stb. is.
A Borbély Zsolt Attila által vezetett és Murvai Miklós szokásos, színvonalas videoklip-összeállítással kiegészített ismertető végén a szerző az egész Déli-Kárpátokat (mind a négy hegyvonulatot) bemutató, csodálatos képsorokkal örvendeztette meg a közönséget, és dedikálta könyvét.
Jámbor Gyula
nyugatijelen.com
Kommentáld!