Bár a májusi természet dússágát senkinek sem kell bizonygatni, a növényvilág sokfélesége ekkor erdőben, mezőn, réten, parkban, kertben lenyűgöző, mégis vannak növények, amelyek kiváltképpen szembeötlenek pünkösd havában. Ezek egyike a közönséges orgona (Syringa vulgaris), amelyet virágzásának idejéről gyakorta májusi orgonának nevezünk.

Közismert is, közkedvelt is: tájainkon, az országban, Európában mindenfelé kertek, parkok, sétányok díszeként ültetik. Dalba, versbe foglalták a fehérben és a lila különböző árnyalataiban pompázó virágait, bódítóan gazdag illatáért csodálják, a kozmetikai ipar ki is aknázza e tulajdonságát. Azonban árnyoldalai is vannak az orgona terjedésének: van, aki kertjében való megtelepítése után alig bírja féken tartani gyökérsarjakkal történő, gyors terjeszkedését, előfordul, hogy el is vadul, így inváziós növényként káros hatással is lehet az egyes területek természetes, őshonos növényzetére.

A Balkánon és Kis-Ázsiában honos, innen a középkorban, török közvetítéssel terjedt el egész Európában. Orgona szavunk első írásos említése, ennek a növénynek a megnevezéseként, 1788-ból való, pár évre rá, 1792-ben már székelyföldi adatolása is ismert Baróti Szabó Dávid szótárából. Külön érdekesség, hogy a lila színt jelölő szavunkat, néhány más nyelvhez hasonlóan, az orgonának köszönhetjük, hiszen annak török nevéből alakult ki.

Az orgona rendszertanilag az ajakosvirágúak rendjének olajfafélék családjába tartozó cserje, s mint ilyen, rokona az aranyfának, a jázminnak, a kőrisnek, a fagyalnak vagy az olajfának. Továbbá igazán közeli rokona a Kárpát-medencében őshonos, igen ritka jégkori maradványnövénynek, a Jósika-orgonának, amely a közönséges orgonával ellentétben természetesen Romániában védett is, és Natura 2000 jelölő faj. Nem (pontosabban csupán nagyon-nagyon távoli) rokona viszont a bodzának, pedig Magyarországon való megtelepítése után eleinte török, spanyol vagy tengeri bodzának nevezték.

Egyéb magyar nevei közül vidékünkön a boroszlán a legelterjedtebb, de más nyelvjárásokban borostyánfának, szelencevirágnak, kékjezsamennek vagy szentgyörgybodzának is nevezik, nevezték.

Az orgona metszésénél fontos tudni, hogy végálló bugavirágzata az idei ágak legfelső 1-2, esetleg 3 rügypárjából fejlődik, tehát ha dús virágzatot szeretnénk, ne ezeket vágjuk vissza! 

Dombi Helga

Székely Hírmondó