Az Indexen nemrég jelent meg egy cikk arról, hogy a Crystal Cruises hajótársaság Serenity nevű hajója Alaszkából az „északi jeges útvonalon” megy New Yorkba - most, augusztus végén még talán úton is van. A cikk sajnos egy szóval sem említi ennek a legendás útvonalnak a bevett nevét: ez ugyanis a híres-neves Északnyugati átjáró.

Ezt a posztot részben ez a cikk, nagyrészt azonban a NASA most augusztusban nyilvánosságra hozott látványos űrfelvétele ihlette, amin világosan látható a jégmentes útvonal, ld. alább.  Korosztályomból (65+) biztos majdnem minden férfiú találkozott Kenneth Roberts 'Az északnyugati átjáró' című könyvével, és a nevet legalább innen ismeri (még ha a regény nem is a tengeri, hanem a szárazföldi-folyami útvonal kereséséről szól).

De mit is illik tudni erről az útvonalról?

Az áttekintés nagyrészt a vonatkozó Wikipédia cikk alapján készült. Az Északnyugati átjáró az az 5780 kilométer hosszúságú tengeri útvonal, amely Kanada északi partjai mentén, a Jeges-tengeren át köti össze az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán vizeit. Az átjáró használatával a hajók sok napnyi időt és jelentős mennyiségű üzemanyagot tudnak megtakarítani, ha New Yorkból a Panama csatorna igénybe vétele helyett közvetlenül az Arktiszon át jutnak el pl. Tokióba, hiszen ez kb. 4000 kilométerrel rövidebb utat jelent. 

Alaszkától a jég kiterjedésétől függően több útvonalon is el lehet jutni Grönlandra:

Forrás: Wikimedia Commons

Az Északnyugati átjáró az elmúlt években gyakrabban vált jégmentessé és nyitott utat a hajók számára, mint az egész 20. században összesen. Ennek oka a sarkvidék felmelegedése, melynek következtében a jégpáncél nyáron gyakran visszahúzódik. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a jégmentessé válás, ami a jövőben várhatóan még gyakrabban fog jelentkezni, korántsem örvendetes jelenség. Bár télen a vízfelület ismét teljesen befagy, de a tudósok a hideg évszakokban is a korábbiaknál kevesebb jeget figyeltek meg.

Az átjáró használatát az év nagy részében akadályozó tengeri jég nagyrészt 2016 nyarán is elolvadt, és így felszabadult az útvonal a hajók számára. Ezt mutatja a NASA 2016. augusztus 9-én készült űrfelvétele, amin felismerhető egy jégmentes útvonal a Kanada északnyugati részén fekvő Amundsen-öböltől a keleti Baffin öbölig. Csak az átjáró középső részén, a Viktória-sziget környékén találkozhatnak a hajósok nagyobb mennyiségű jéggel. Összehasonlításként a 2013. évi állapotot mutató űrfotó.

Állapot 2013. augusztus: NASA - Public Domain

2016. évi állapot: NASA - Public Domain

Az átjáró felfedezésének főbb fejezetei szintén a Wikipédia cikk alapján (részletesebben ld. ott): egy kelet-nyugati átjáró iránti érdeklődés már a 16. században felmerült, és a feltételezett utat a britek nevezték el Északnyugati átjárónak. Miután kiderült, hogy a szárazföldön nem vezet (folyami) vízi  út, a figyelem Kanada sarki vizei felé fordult. Ebbe az irányba is több expedíciót küldtek. Útjainak kudarcára alapozva az angol tengerész és felfedező William Baffin jelentette ki, hogy az átjáró nem létezik, és kijelentését annyira tiszteletben tartották, hogy ezután bő két évszázadig (1818-ig) nem is próbálkoztak többet annak felderítésével.

A leghíresebb próbálkozás az 1845-ben Sir John Franklin által vezetett expedíció volt, mely tragikus véget ért, mindkét hajó legénysége odaveszett. Az átjáró jelentős részét gyakorlatilag a felkutatásukra indított expedíciók során térképezték fel. Jóval később elsőként Roald Amundsen hajózott végig az átjárón 1906-ban, Gjøa nevű hajójával. Azóta már sok, a jég ellen megerősített hajó járta meg ezt az utat.

Nyugatról kelet felé haladva az átjáró áthalad a Bering-szoroson, a Csukcs-tengeren, a Beaufort-tengeren és a kanadai Kanadai-szigetvilág szigetei között – a szigetek közt 5–7 útvonalat használnak, mint például a McClure-szorost, a Dease-szorost és a Prince of Wales-szorost, de némelyik csak kisebb hajókkal járható. A szigetcsoportot elhagyva az átjáró a Baffin-öblön és a Davis-szoroson át éri el az Atlanti-óceánt. Az Európai Űrügynökség (ESA) 1978 óta figyeli műholdakkal az átjárót. Felvételei alapján 2007 volt az első olyan év, amelynek nyarán az átjáróról teljesen eltűnt a jégpáncél.

Az olvadó sarki jég mindig is vonzotta az átjáróra a hajókat, pedig az, főleg a kisebb hajók számára nem mindig veszélytelen, az úszó jégtáblák ugyanis az olvadás miatt mozgékonyabbak, és messze délre is elsodródhatnak. És persze a turistaforgalom is megindult, de kezdetben csak olyan hajókkal, amelyek a jégnek legalább részben ellenállnak, sodródó jégtáblákra ugyanis mindig lehet számítani.

Az első években, amikor az átkelésre lehetőség adódott, igazi sikknek számított az átkelés, egy távoli családi ismerős 2008-ban kanadai szervezésben egy orosz hajó fedélzetén ment végig az átjárón.  Német nyelvű forrásokban épp egy ilyen példát találtam 2017. évre (bár ez nem is a teljes útvonalat járja végig, hanem „csak” a Cambridge Bay-től indul Grönland felé).  

Az utazásra 2017. aug. 23. és szept. 06. között kerül sor, összesen 15 napos, ebből az utas 12 éjszakát tölt a hajón. Az útvonal a kanadai Cambridge Bay és a Grönland nyugati partján fekvő Kangerlussuaq között vezet. A hajó az Akademik Ioffe (tulajdonképpen egy orosz kutatóhajónak épült), max. utasszáma: 96, ld. alábbi kép..

Akademik Ioffe - Photo by Victor Morozov http://rdfr.photosight.ru, CC BY-SA 2.5  / Forrás

Az Index cikke egy Anchorage (Alaszka) és New York közötti 32 napos útra hivatkozik (tehát a teljes átjárón végigmegy, ha teheti), és aCrystal Serenity egy igazi üdülőhajó 1000 körüli utasszámmal és 655 fős személyzettel.

Crystal Serenity - Szerző: bert76 07:28, 29 August 2006 (UTC) - Own work, CC BY-SA 3.0 

És mibe is kerülne egy ilyen hajóút? 
Az árak a kisebb orosz hajón a kívánt kabin kialakításától és komfortfokozatától függően, de a repülőúttal és gumicsónakos kirándulásokkal együtt 11800 eurótól kezdődnek, és kétagyas kabin egyszemélyes használata esetén akár a 22.500 eurót is elérhetik. Részletek ezen a honlapon.

A Crystal Serenity 2017. aug. 15. és szept. 16. közötti 32 napos útja (csak a hajóút) 22000 dollárnál kezdődik és a kabintól és a szolgáltatásoktól függően akár 120.000 dollárig is terjedhet, lásd a honlapot. A jövő évi útra még vannak helyek, és ha sietünk, és augusztus 31-ig jelentkezünk, akár 1000 dollár kedvezményt is kaphatunk... Haha   

Szép-szép, de hány évi nyugdíjamba is kerülne egy ilyen út? (:-)). A lényeg: a lehetőség adott, a részvétel már „csak” pénz kérdése - meg persze hogy az adott évben is jégmentes legyen az Északnyugati átjáró- írta a vizek-hajók blog.