A 18 éves lengyel
fiatalember, Kamil Gaik 2015. július 10-én pénteken, a Svinicáról (Świnica) a
Zawrat-hágó (Zawrat) irányába történő ereszkedés során súlyos balesetet
szenvedett. Miután kissé magához tért a sokkból, az alábbi, megrázó felhívást
intézte a Tátrába indulókhoz:
„Ügyeljünk a saját és
szeretteink egészségére.
Ne becsüljük túl a képességeinket!
Válasszunk
végrehajtható célokat.
Nyugodtan, saját képességeinknek megfelelően túrázzunk.
Ne rohanjunk, ez nem verseny.
Az útvonalakon használjuk a beépített biztonsági
eszközöket (pl. láncok).
Minden útra az ahhoz szükséges felszereléssel
induljunk.
Egy életünk van, és azt könnyű elveszíteni. Ha félsz, hogy esetleg
nem tudod megtenni a tervezett utat, válassz rövidebbet.
Ha az út túl nehéz,
válassz könnyebb megoldást.
Nem éri meg kockáztatni!
Ragaszkodjunk a jelzett
utakhoz, és ha nem vagyunk benne biztosak, merre megy tovább, nézzünk szét,
mások merre mennek.
Ha mindent a tervezettnek megfelelően alakul, akkor nem
lehet gond. Ha nem, akkor ne menj tovább, és változtass a tervezett útvonalon!
Én magam elkövettem
egy sort a fenti hibákból – balesetem legyen figyelmeztetés mások számára. Nem
sokan vannak, akik olyan szerencsések, mint én voltam, és túlélnek egy ilyen
balesetet.
A Svinicáról ereszkedtem lefelé, azzal a szándékkal, hogy nekivágok
a Sas útnak. Nem figyeltem eléggé az útra, letértem a jelzett ösvényről, és
nehéz terepen találtam magamat.
Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy megpróbáltam
megtalálni az ösvénynek az utolsó pontját, ahol találtam magam, és éppen kimondtam
a következő szavakat: „jó, hogy nem zuhantam le”, és már repültem is.
Nem tudom, hol zuhantam le, a következő
dolog, amire emlékszem, hogy forgok és zuhanok lefelé. Ha nem lett volna egy
múltbeli esemény, melynek köszönhetően éreztem, hogyan kell fékezni, hogyan
kell esni, hogy ne törjem össze magam, és nem próbálom magam pánikszerűen
megállítani – ma már nem élnék. Nem tudom pontosan, hogy hol állítottam meg a
zuhanást, mint később kiderült, ez egy hosszú pad volt az ösvény alatt.”
Kollégája, akivel
együtt vágott neki az útnak, valamint két, a közelben járó szemtanú segített
neki. Mentőfóliába csomagolták, és értesítették a hegyimentőket, akik nagyon
rövid idő alatt megérkeztek a helyszínre. A helikopter kb. 30-40 méterrel a
sziklák alatt talált rá. Felcsörlőzték a fedélzetre, és kórházba szállították.
A következmények: összevarrott szemöldök, kimozdult fogak, horzsolások és
zúzódások. „Köszönöm nekik, hogy még mindig élek, és meg tudom írni ezt a
levelet” – írta Kamil Gaik. „Nem azt mondom, hogy ne menjünk a hegyekbe – de
csak ésszel, emberek...”
Kommentáld!