Napjainkban világszerte, így Magyarországon is egyre több hamis élelmiszer kerül a boltok polcaira.

N. Trencsényi Klára

A manipulált élelmiszerekkel nemcsak az a baj, hogy tápértékük jóval alatta marad a valódi, törvényesen előállítottakénak, hanem az is, hogy gyakran emberi fogyasztásra alkalmatlan, vagy egészségére káros alapanyagokat tartalmaznak.

A bőség zavarának kockázatai

Jóllehet az élelmiszer-hamisítás nem 21. századi fortélyos gyártói „találmány”, hiszen szinte minden korban megpróbálkoztak ilyesfajta csalásokkal a gátlástalan gyártók/kereskedők, ám az utóbbi néhány évtizedben ezek már nagyipari méretűvé váltak. 

Az élelmiszer-biztonságot érzékenyen érinti a szabad áruforgalom, minthogy a hamisított, minőségileg kifogásolható, kifejezetten egészségkárosító termékek gyakran akadálytalanul jutnak el egyik országból a másikba, de egyik kontinensről a másikra is. 

Sajnos ma már nem véd meg bennünket, fogyasztókat az sem, hogy javarészt hatóságilag engedélyezett boltokban, üzletláncokban vásároljuk meg az étkeinket, ugyanis a hamisítottak jelentős része a legális üzletek, kereskedelmi láncok polcaira is eljut. 

Az élelmiszerek vizsgálatával megbízott hatóságok hamisnak minősítenek minden olyan, emberi fogyasztásra gyártott, forgalmazott termékeket, amelyet szándékosan az adott termékre vonatkozó, meghatározott minőségi, technológiai előírások megszegésével állítanak elő vagy tárolnak, továbbá amely ismeretlen összetételű/eredetű, illegálisan előállított anyagokat tartalmaz, de azt is, amelynek tápértéke nem megfelelő.

A manipulált élelmiszerek között meglehetősen gyakran találnak az élelmiszer-biztonságot felügyelő hatóságok – NÉBIH (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal) és a NAV Különös Kockázatú Termékek munkacsoportjának, valamint a Hamisítás Elleni Nemzeti Testületnek (HENT) a munkatársai – egészségre ártalmas termékeket. Ezeket kivonatják a kereskedelmi forgalomból, gyártóikat/forgalmazóikat pedig keményen felelősségre vonják, hatóságilag büntetik. Hivatalosan az élelmiszer-hamisítás fogalomkörébe sorolják a szakemberek az élelmiszerek átcímkézését (pl. fogyaszthatósági határidőt túllépő termékeknél ez szinte mindennapos), de a silány alapanyagokból gyártottak „kedvező színben”, azaz márkásként való feltüntetését is.

Trükközések

Utóbbira jó például szolgálnak a magukat extra szűz olívaolaj névvel kínálók közül azok, amelyeket nem olasz, hanem marokkói olívabogyóból, spanyolországi sajtolással, „gyorsított” technológiai eljárással készítenek a hamisításra „szakosodott” cégek, és aztán olasz minőségi termékként forgalmaztatnak a boltokban. De kimeríti az élelmiszer-manipuláció fogalmát az is, amikor az élelmi hulladékokat használják fel újra például a vendéglátóhelyek, az ételeket házhoz szállító cégek konyháiban. Gyakori a többnapos pörköltmaradék hortobágyipalacsinta-töltelékké „alakítása”, vagy a megmaradt süteménytörmelék puncstortába „dolgozása” is. A már romlásnak indult húsok „újrahasznosítása” is elterjedt gyakorlat, mégpedig valamilyen hentesáru (kolbász, mélyhűtött hamburger stb.) formájában. 

Az egészségük megőrzésére fokozottan figyelő fogyasztók közül kevesekben merül fel a gyanú, hogy a biotermékek piacán is szép számmal akadnak olyanok, amelyeknek tápértéke, összetétele messze nem fedi a valóságot. Ennek elkendőzésére szolgál a hamis címkézés, a termék összetételére vonatkozó „vásárlói tájékoztató”. Ezt példázzák az utóbbi évek mézbotrányai. Alig tudunk valamit arról, hogy a visszaélések a mélyhűtött – különösképpen a tengeri – halakkal sem ritkák: az alacsonyabb minőségű, fajtájú, vagy egészségtelen körülmények között (pl. higannyal szennyezett vízben) nevelt/tenyészetett halakat kiváló minőségűként tüntetik fel a feldolgozó cégek/forgalmazók, így busás haszonnal árusítják.

Bátran gyanakodjunk!

A szigorú fellépés azért is indokolt, mert a fertőző kórokozókat, toxikus vagy allergén anyagokat, szennyeződéseket tartalmazó áruknak kiemelt a közegészségügyi kockázata. 

Néhány élelmiszerről – pirospaprika-őrleményekről, különféle mézekről, olívaolajakról, narancsléről, gránátalmaléről, kávéról, tejről – ma már hatósági vizsgálatok sora derítette ki, hogy előállításukkal, összetételükkel gyakran „ügyeskednek” a gyártók, így szinte folyamatosan jelen vannak a gyanúba keveredett, manipulált élelmiszerek listáján. 

A legnagyobb hamisítási botrány 1994-ben a míniummal kevert, ólomszennyezett; 2004-ben pedig az aflatoxin nevű, gombák által termelt méreganyagokat tartalmazó fűszerpaprika forgalomba hozatalához fűződik, ami miatt sok fogyasztó súlyosan megbetegedett, és amiért a hatóságok fokozottan ellenőrzik ezen termékek minőségét. 

Gyakori az is, hogy a sáfrányt rákkeltő festékkel színezik. Az ún. eredetvédett termékek „megmásításával” (a pármai sonka „márkanévvel” forgalomba kerülő, alacsony minőségű hentesáruval, vagy a kakaóvajat egyéb növényi zsírral helyettesítő csokoládékkal) is naponta szembesülhetünk. 

Nem árt tehát, ha a megtévesztésünkre utaló jeleket felismerjük, és tudatos vásárlóként tisztában vagyunk azzal, hogy milyen termékeknél mire érdemes figyelnünk. Ebben segíthet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) honlapja: https://www.nebih.gov.hu