A krónikus térdfájdalom lényegében korfüggő. A 40 év felettieknél leggyakoribb oka az izületek kopása, elhasználódása.

Szerző:N. Trencsényi Klára

Az ortopédorvosok és reumatológusok által osteoarthrosisnak nevezett, fájdalommal, mozgási nehézséggel járó elváltozáshoz az ízületi porcok elvékonyodása vezet, ami miatt a csontok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy dörzsölni kezdik a fájdalomérző idegvégződésekkel teli ízületek szélét. Ezt a folyamatot jelzi a reggeli ébredés, fekvő vagy ülő helyzetből talpra állás utáni, majd fokozatosan magától megszűnő, vagy valamilyen fizikai megterhelést követő merevségérzet, a csak néha (időjárás-változáskor, futás, erősebb túrázás, biciklizés, lépcsőzés vagy aszfalton gyaloglás stb.) jelentkező térdfájdalom.

„Kutyaharapást szőrével”?

Bár ezek kezdeti tünetek, azért ajánlott szakorvosi vizsgálattal kideríteni a kopás mértékét, és ennek függvényében az állapotromlás megelőzésének módját is megbeszélni az ortopédorvossal vagy reumatológussal, esetleg gyógytornásszal. 

Ez utóbbi annál is fontosabb, mert a térdfájós emberek többsége – a fájó testrész kímélése és a bántó érzés elkerülése érdekében – hajlamos arra, hogy amikor csak teheti, kímélje, pihentesse a lábát. 

Ezzel szemben az ortopédorvosok, reumatológusok és a gyógytornászok mégis azt tanácsolják, akiknél nem áll fenn az akut gyulladás (amit a térd megduzzadása, kivörösödése, forróvá válása jelez), rendszeresen, ugyanakkor kíméletesen mozgassák fájó testrészüket. 

A kevés mozgás, az inaktivitás következtében ugyanis csökken az ízületi folyadék termelődése, így az ízületi szövetek is egyre jobban „kiszáradnak”, a tehermentesített, már károsodott ízületek, izmok sorvadása is felgyorsul. További – nem kívánatos – következménye az „önkímélésnek”, hogy a keringés romlása, az izmok gyengülése miatt az egyébként is sérült ízületek túlterhelődnek, a test statikája, a testtartás is megváltozik. Idővel már a kisebb távok megtétele is fájdalommal jár, a mozgás mind nehezebbé, egyre korlátozottabbá válik.

Lépéskényszerben

Mindezen következmények elkerülésében segít a napi legalább félórás testmozgás. A rendszeres mozgatás hozzájárulhat ahhoz, hogy a sejtek és szövetek a keringés serkentése következtében sikeresebben „működhessenek közre” a fájdalomért felelős anyagok eltávolításában, ami nemcsak a probléma súlyosbodását fékezi meg, hanem a fájdalomtűrési küszöböt is megemeli. 

Az orvos, gyógytornász tanácsa nyomán végzett, megfelelő mozgásforma rendszeres gyakorlása sokat segíthet az álló- és járóképességünk megőrzésében. 

Ez lehet otthoni tornázás (jó, ha a gyakorlatokat gyógytornásztól tanuljuk meg), napi úszás („térdeseknél” elsősorban a hát- és gyorsúszás, mert a mellúszás lábtempói közben csavarodnak a térdízület szalagjai), de akár séta, nordic walkingozás, jóga, pilates is (utóbbiaknál jobb kihagyni a térdeplő gyakorlatokat). 

Jót tehet a különféle mozgásformák váltogatása is (pl. egyik nap torna, másik nap úszás), ami nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az izomzat és az ízületek, a csontozat kiegyensúlyozottan legyen terhelve.

Élethosszig tart, de törődéssel karbantartható

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon akkor is érdemes-e szorgalmazni a fizikai aktivitást, amikor a fájdalom már állandósult, kialakultak a mozgás- és életminőséget egyaránt rontó tünetek. Ilyen az ízület mozgásterjedelmének beszűkülése, az ízületzsugorodás, az izomzat leépülése, vagy akár a térd (gyulladást jelző) megduzzadása, kipirosodása, az ízületi folyadék felhalmozódása. A gyulladásos stádiumban egyébként elkerülhetetlen a szakorvosi beavatkozás (pl. gyulladásgátlás hialuronsavas injekcióval, esetleg röntgenbesugárzással stb.); a rehabilitációs időszakban pedig a fizikoterápia, a gyógytorna segíthet, és csak az akut gyulladás megszűnte után jöhet szóba újra valamilyen rendszeres, ám kíméletesebb testmozgás. Annak eldöntésében, hogy ez mi legyen, a kezelőorvossal vagy a gyógytornásszal érdemes konzultálni. 

Az sem mindegy azonban, miképpen pihentetjük a mozgás, a napi igénybevétel után a fájó ízületet. Fontos tudni, hogy hosszú távon nagyon rosszat teszünk magunknak, ha este az ágyban kispárnát helyezünk a térdünk alá. A felpolcolás a térdízület hajlított helyzetű rögzüléséhez vezethet, aminek következtében esetleg egyre nehezebben, végül egyáltalán nem tudjuk teljesen kinyújtani a lábunkat. Ezért javasolják a doktorok inkább a nyújtott láb pihentetését úgy, hogy a sarkunk alá kispárnát vagy összehajtogatott pokrócot teszünk, így a láb saját súlya gyakorolja a nyújtó hatást.

Hasznos tippek

Kevesen gondolják, hogy a mindennapi, kemény talajon végzett gyaloglás, séta, az ugrálós sportok (aerobic, röplabdázás stb.) felgyorsítják a térdízület kopását.

A komoly, még idült fájdalommal nem járó porckopás „megfékezésében” az ún. porcpótló készítmények is segíthetnek, amelyek beépülnek a porcfelszínbe, és az időnként jelentkező fájdalmat is csillapítják, ami segíti az mozgásaktivitás megőrzését.

A porckopás felgyorsulásának megakadályozásában sokat segíthet a rendszeres mozgáson túl a testsúly normalizálása is.

Mi legyen az otthoni bodyteremben?

Manapság vannak, akik valamilyen tornagépet vásárolnak, hogy otthon tudjanak edzeni. Mielőtt tetemes költségekbe verjük magunkat, tudnunk kell, hogy melyik mozgásformákat végezzük szívesen, és mit szeretnénk elérni a házi testedző eszköz mindennapi használatával. Akár fogyásra, akár izomerősítésre, kondíciójavításra gondolunk, ha már vannak térdfájós panaszaink, ne vásároljunk futópadot, és a szobabiciklit se tekerjük „turbó” fokozaton.

Naponta egyszer, 5 percnyi nyújtógyakorlat a térd egészségéért

A térd mögötti izmok nyújtásához üljünk a padlóra úgy, hogy lábaink előttünk legyenek. Tartsuk előre a karunkat, lassan, óvatosan hajoljunk derékból előre úgy, hogy közben a hátunk egyenes, a térdünk pedig nyújtva maradjon.