"Magyarnak lenni nagy szent akarat,
mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva,
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva hősök honszerelmét.
Féltőn borulni minden magyar rögre
S hozzátapadni örökkön örökre…”
Sajó Sándor
A Hazajáró hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul
bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk
természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő
emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken,
Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol
szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok
fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta
harcmezőkön át, patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a
Hazajáró soha véget nem érő útját.
Lelki barangolásra indulunk most, meghallgatjuk, mit üzennek erdők,
hegyek, dalok és emberek. A Hazajáró megszakítja útját egy rövid
visszatekintés erejéig, ahol és visszahallgatjuk, hogy mit is üzennek
nekünk a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, muravidéki és
őrvidéki magyarok. Azokat, akik nélkül nem lenne a Hazajáró.
A magyarságtudat nem változott meg egész Székelyföldön, mindenki ismeri a
múltat, a jelenben próbál mindenki úgy tevékenykedni, hogy legyen
jövőjük is, véli András Zoltán, kászonaltízi lakos, Erdélyből.
Önmaqunkat vállalnunk kell, úgy kell viselkednünk, hogy ne szégyelljük
azt, h magyarok vagyok. A hitünkben és kultúránkban meg kell maradnunk. –
véli szintén egy székelyföldi lakos.
Az anyaországi illetve az elszakadt vidékek magyarja egyöntetűen azt
vallják, hogy meg kell őriznünk magyarságunkat, össze kell tartanunk,
meg kell ismernünk egymás nyelvjárását, szokásaikat és egymással
békességben, boldogságban kell éljünk.
Duna TV
Kommentáld!