A város neve Szerencs, különlegessége pedig a közel egymillió lapból álló képeslapgyűjtemény. A még nem is olyan régi időkben képeslap hátoldalán küldtük jókívánságainkat, nyaralás nem múlhatott el a nélkül, hogy a családnak, barátoknak ne küldjünk képeslapot. Lehet, hogy pár év múlva már csak múzeumokban látunk ilyet.
A képes levelezőlapok magyarországi megjelenését 1896-ra datáljuk, amikor is az itthon nem túl fejlett nyomdatechnika révén kinyomtatták az úgynevezett „millenniumi sor”-t.
A szerencsi Zempléni Múzeumban több, mint 120 év képeslapjait csodálhatjuk meg. A gyűjtemény Petrikovics László orvos-fogorvosnak köszönhető, aki 1967-ben fölajánlotta 400 000 darabos magánygyűjteményét Szerencsnek. Mindenki „Laci bácsijának” egy kérése volt: „Amit fáradozással, verejtékkel összegyűjtöttem, ne szóródjék szét – ami a legtöbb magángyűjtemény sorsa – hanem közkinccsé váljék” – mondta ezt 1967 nyarán. A gyűjtemény természetesen jelentősen növekedett az évek során: a lapok egy részét adományként kapta a múzeum, míg vannak olyan darabok is, melyek itthoni vagy külföldi aukciókról, árverésekről kerültek Szerencsre.
A múzeumban találhatók domborítottak, kézi festésűek, de akad olyan 1900-ban kitalált lap is, mely fénnyel átvilágítva más képet mutat, mint eredeti valójában.
A gyűjteményből közkincs lett, manapság pedig tudományos és tanulmányi célokat is szolgál. Közkedvelt a történészek körében, hiszen eltűnt épületekre, ízlésvilágokra bukkanhatnak a vizsgálatuk során. Fazekasné Majoros Judit, a Zempléni Múzeum igazgatója szerint egyre több módon tudják Petrikovics doktor álmát megvalósítani: „Sok minden más mellett, tudományos szempontból is kiemelkedő a képeslapgyűjtemény. Többször használják a lapokat kertépítészek, építészek, biológusok, ornitológusok, ugyanis számos olyan dolog van elrejtve a képeken, melyek értékes információkkal szolgálhatnak a kutatásaik során.”
„Azért is kerülnek digitalizálásra, majd a világhálóra, hogy az interneten is kutathatók legyenek. Sokszor használják vizsgálatokhoz egyetemi hallgatók, de gyakran megkeres bennünket a Magyar Tudományos Akadémia is, amely illusztrációkhoz alkalmazza ezeket a lapokat. Még mindig kevés azonban az olyan tanulmány, ami a képeslaptörténettel vagy annak vonatkozásával foglalkozik. Gyakran jönnek hozzánk iskoláscsoportok, ezzel is népszerűsítve a múzeumpedagógiát” – fogalmaz az igazgatónő.
A múzeum többfajta speciális pedagógia célt szolgál: egyfelől korosztályokra lebontva – óvodás, alsó tagozatos, felső tagozatos, középiskolás, egyetemista –, múzeumpedagógiai foglalkozásokat tart. A legkisebbek készíthetnek levelezőlapokat, a nagyobbak már előadásokat hallgathatnak a lapok kultúrtörténetétől egészen a családi ünnepek képeslapokon való megjelenéséig. Ahogy Fazekasné Majoros Judit mondja, dr. Petrikovics László sem birtokolni akarta a képeslapokat, hanem tanulni szeretett volna belőlük.
„A rendszerezésen is látszik, hogy Laci bácsi mennyire komolyan vette ezt. Öt nagy kategóriába alkotott meg: vannak földrajzi-, tematikus-, művészeti-, üdvözlő-, valamint kivételes technikával készült lapok. Nem sokára ez a rendszerezés átalakul majd, hiszen kifejlesztésre került egy újfajta szoftver, amelynek segítségével, a digitalizálás után tárgyszavakkal tudjuk ellátni a lapokat, vagyis könnyebb lesz kikeresni - mondta az újításokról a múzeum igazgatónője.
A katalogizálás címkék segítségével, manuálisan történik. Szekrényekben tárolják a képeslapokat, műanyag dobozokban s nem érintkezhetnek káros UV-fénnyel sem.
A képeslapgyűjtemény továbbra is „szaporodik” felajánlások és vásárlások útján. Akadt például olyan eset is, hogy egy ismeretlen férfi éveken keresztül küldött lapokat a múzeumnak „barátsággal” címezve, ám személyére a mai napig nem derült fény.
Az anzixok küldés már egy ideje túl van a népszerűsége csúcsán. Az SMS küldés és a chat lép helyére, bár lehet, hogy az időnkénti retró őrület ideig-óráig visszahozhatja a képeslapok divatját.
Írta: Besenyei Balázs; Fényképezte: Gasková Bianka
.png)
Kommentáld!