Kevesen gondolnák, de napjainkban ürgetelepeink egyik legjelentősebb veszélyeztető forrásai a szabadban vadászó házi macskák Természetes körülmények között nem a házi macskák a legfontosabb ragadozók az ürgék számára.

Az ürge ökológiai szerepétől elválaszthatatlan az, hogy számos emlős és ragadozómadár számára fontos táplálékforrás. A legfontosabbak a kerecsensólyom, a parlagi sas és a róka, de vadásznak rájuk az egerészölyvek, héják és a görények is. Hazánk legjelentősebb ürgekolóniái repterek gyepes élőhelyein élnek, de a kisebb-nagyobb telepek többnyire mégis legeltetett gyepterületeken találják meg életfeltételeiket. Ezek az ürgeélőhelyek általában közel vannak lakott településekhez, szőlőhegyekhez, mezőgazdasági vagy más célú gazdasági telephelyekhez. Ehhez az épített környezethez pedig sajnos hozzá tartoznak a szabadon vagy félvadon tartott házi macskák is. Ez abból a szempontból is fontos, hogy a működő ürgetelepek az emberhez kötődő házi macskák számára is, szinte kivétel nélkül elérhető távolságban helyezkednek el. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy házi macskával a településektől akár több kilométer távolságban is rendszeresen találkozhatunk, még jobban kiemeli a probléma fontosságát.

A természetben szabadon portyázó házi macska is a ragadozók zsákmányszerző tulajdonságai szerint vadászik, azt fogja meg, ami számára kiadós és nagy egyedszámban, könnyen elérhető táplálékforrás. Sajnos amennyiben vannak ürgék a közelben, a házi macskák is előszeretettel vadásznak rájuk. Az ürgék megtestesítik számukra az ideális táplálékot. Könnyen elsajátítják a vadászatukat és kellően vonzó táplálék akár a felnövekvő macskakölykök számára is.

A házi macskák remek és kitartó vadászok, szinte alig távoznak az ürgés gyepekről zsákmány nélkül. A vadászó macska a talajhoz lapulva és a növényzettel eggyé válva, türelmesen cserkészi be zsákmányát

Ürgére vadászó macska Fotó: Dr. Nagy Lajos

Ezért is fontos, hogy az ürgés gyepeken a növényzet magassága tartósan ne haladja meg a 10-15 cm-t, a rájuk vadászó ragadozók ne találhassanak megfelelő búvóhelyet maguknak. Ez csupán csökkenti a rájuk vadászó ragadozók eredményességét, mégis fontos szempont ha a túlélésük a tét. A megfigyeléseink sajnos azt támasztják alá, hogy egy kölykeit nevelő nőstény egy napon akár 2-3 kifejlett ürgét is zsákmányolhat a maga és kölykei táplálására, attól függően, éppen mennyi kölyköt nevel. Ez a vadászteljesítmény egy néhány száz ürgét számláló állományban már nagyon jelentős egyedszám csökkenést okozhat és akár az ürgetelep megszűnését is eredményezheti.

Napjainkban az ürgeállományok szigetszerűen helyezkednek el egymástól, olyan távolságban, hogy két szomszédos kolónia között nincs lehetőség az átvándorlásra, ha kipusztul egy állomány, nincs lehetőség a természetes pótlódásra, állománymegújulásra. A kolónia megszűnéséhez elegendő az is, hogyha egy kritikus egyedszám alá csökken az állatok létszáma. Minden egyes ürgekolóniára szükség van ahhoz, hogy a faj hosszú távon fennmaradhasson. A házi macskák megfelelő tartása, szabadba kijutásuk korlátozása nagy segítség lehet a veszélyeztetett ürgeállományok védelme során is.

Dr. Nagy Lajos természetvédelmi őrszolgálatvezető-helyettes, BfNPI