Házsongárdi temető

Apáczai Csere János

Brassai Sámuel

Dsida Jenő

Hirschler József püspök, a Mariánum alapítója

Kuun Géza

Misztótfalusi Kis Miklós

Reményik Sándor

Kós Károly és családja

Szenczi Molnár Albert

Kriza János

Berde Áron

Szabó T. Attila

Vályi Gábor és Vályi Gyula

Az MTA Házsongárdi temetőben nyugvó tagjainak emléktáblája

 A Házsongárdi temető a középkori Kolozsvár várfalaitól délre fekvő Házsongárd nevű domboldalon elterülő temetőkert. A sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. A házsongárdi temetőbe vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek magyarok, románok, szászok az évszázadok folyamán. Ritka szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a 19. század végén híressé tették.

Nevének eredete 

A Házsongárd név régebbi, mint a temető, eredetileg a város falától délre eső domboldalt jelölték így, ahol gyümölcsösök, kertek és szőlők terültek el. A név első írásos említése 1373-ból maradt fenn: az Harsongardbely zeolek Myveltetesereis eo. k. legien gongiok Ne pwztullianak ely. A Házsongárd szó temetővel együtt történő említésére az első dokumentum 1834-ből áll rendelkezésre. A szakirodalom a nevet német eredetűnek tartja, de az nem tisztázott, hogy a Haselgarten (mogyoróskert) vagy Hasengarten (nyúlkert) erdélyi szász változatából származik. Az is felmerült, hogy az egyik nagyobb birtok gazdájáról, Hasinschart kolozsvári szász polgárról nevezték el. Herepei János szerint a név összetett szó, ami a hárs + bongárd (szász nyelven gyümölcsöskert) tagokból áll.^[1]

Története 

1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, azaz a százférfiak és a tizenkét esküdt együttes ülése, a pestisjárvány kezdetén. Erre a célra a Torda utcai kiskaputól délre eső városi dinnyeföldet jelölték ki: „Látván Istennek ostorát a halálozások naponkánt való gyarapodását és a temetőhelyek alkalmatlan voltát a sok benne fekvő testek miatt, mely szerint ahol sírt ásnak mindenütt eleven testre találnak együtt a felső tanáccsal elhatározták, hogy a Tordai utcai Kis ajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas daran földet szakasszanak temető helynek ahová mind szegény és gazdag személyválogatás nélül temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befonjanak.”^[2] A járvány miatt az eredetileg kijelölt terület hamar megtelt, így a temető déli irányba, a domboldalra terjeszkedett tovább. A temető kezdetektől fogva köztemető szerepét töltötte be a város életében, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. Az idő folyamán többször kibővítették, így jött létre 1739-ben J. F. de Gladys ezredes adományából a lutheránus temetőkert^[3], majd 1840-ben a régi zsidó temető. 1885-ben temetőt rendezték, sok gazdátlan régi követ kiemeltek a helyéről, kijelölték a parcellákat, elkezdték a fásítást. A 19. század végén a temetőt dél felé kibővítették, itt nyílt meg 1892-ben az új zsidó temető és 1914-ben a honvédsírkert. A halottas kápolnát és az irodaépületet 1897-ben építették.

1911-ben Kohn Hillel és Zsakó Gyula, az unitárius kollégium friss végzősei, még hatvankét 1700 előtti sírkövet írtak össze, a legrégibb 1586-ból való volt.^[4] A 20. század végén még fellelhető legrégebbi sírkő 1599-ből maradt fenn, ez egy ereszes sírkő, amely a lutheránus temetőrészben található, de a Jelen-kripta oldalán található egy 1585-ből fennmaradt tábla is. A 14 hektáron több mint 400, főként magyar nevezetes személy sírkövét találhatjuk. A kolozsvári román lakosság arányának növekedésével a temetőben is egyre több román sír található.

Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőben temetkeznek. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását segítették elő, mint a műemlékjelleg megőrzését. 1938-ban László Dezső, Bíró Sándor és Jancsó Béla vezetésével 60 kolozsvári ifjú összeírta a sírokat, Kelemen Lajos, Benczédi Pál és Puskás Lajos segítségével megfejtette a feliratokat, és a listát közzétette az Ellenzék, Keleti Újság és a Patria hasábjain. Az új temetőben az 1970-es években a sírok közti utakat is eladták sírhelynek. Valamelyest enyhített a helyzeten a monostori temető megnyitása.^[5]

2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól.^[6]

Leírása

A 16.–17. század legtipikusabb sírkőfajtája az úgynevezett ereszes kő, valamint a koporsó alakú tumba, amelyet még a 18. században is használnak. Szép latin feliratos ereszes köve maradt fenn Kovásznai Péternek (1673), II. Rákóczi György híres udvari papjának-püspökének, aránylag ép még a tumbája a Szathmári Pap család néhány tagjának, valamint Szentábrahámi Lombard Mihály unitárius püspöknek (1753). A reformkorral kezdődően divatba jött a temetőkultusz. A főúri családok, egyházak versengve emeltek szebbnél szebb emlékműveket, kriptákat, mauzóleumokat nagy halottaiknak, szeretteiknek. Művészeti értékeik miatt is meg kell említenünk a négy oroszlántól őrzött Kendeffy-emlékoszlopot (Hess János bajor szobrászművész alkotása), Bölöni Farkas Sándor, Barra Imre neogótikus, mellszoborral díszített oszlopát, az ugyancsak e stílusban épült Mikó- és Donogány-kriptákat. Empire domborművei miatt a Mauksch–Hintz-kripta, térhatásáért a neoromán iktári Bethlen-kripta (Ybl Miklós műve) érdemel említést. Aránylag sok a klasszicizáló síremlék (Kéler Ilona, Jósika Miklós, Brassai Sámuel, Kuun Géza sírja), valamint kripta (betleni Bethlen, Korbuly–Barcsay családok, Sigmond Elek mauzóleuma); nagy számban őrződtek meg az eklektikus építmények, az utóbbi két évszázad sírkődivatját bemutató oszlopok.

A tulajdonképpeni köztemető oldalához három zsidó temető csatlakozik, egy negyedik pedig távolabb, a Tordai út mellett található.

A házsongárdi temető az erdélyi s főleg a kolozsvári írók, költők tudatában szimbólummá növekedett, padjain számos vers született, nem egy regényben említik. Híres Áprily Lajos Apáczai emlékének szentelt verse, a Tavasz a Házsongárdi temetőben és Szabó Dezső Életeim című önéletrajzi visszaemlékezéseinek e sírkertre vonatkozó néhány fejezete.

A temető nevezetes halottai

• Andrásofszky Tibor idegsebész, szakíró (†1978)
• Apáczai Csere János pedagógus, író (†1659) és felesége Aletta van der Maet
• aranyosrákosi Székely Sándor író, unitárius püspök (†1854)
• Asztalos István író (†1960)
• Bajor Andor író (†1991)
• Barra Imre orvos (†1854)
• Bartalis János költő (†1976)
• Bágyuj Lajos restaurátor (†1985)
• Bánffy György Erdély főkormányzója (†1822)
• gróf Bánffy Miklós iró, politikus (†1950)
• Berde Mária író, költő (†1949)
• Berde Mózes 48-as népvezér (†1893)
• gróf Bethlen Gergely tábornok (†1867)
• Bíró Vencel történész (†1962)
• Bölöni Farkas Sándor író, utazó (†1842)
• Brassai Sámuel polihisztor (†1897)
• Bretter György író (†1977)
• Brósz Irma festő (†1976)
• Csanádi Pál unitárius püspök
• Constantin Daicoviciu történész (†1973)
• Dankanits Ádám történész (†1977)
• Darkó László festő (†1970)
• Debreczeni Márton bánya- és kohómérnök (†1851)
• De Gerando Antonina pedagógus, író, a kolozsvári felsőbb leányiskola első igazgatója (†1914)
• Delly-Szabó Géza zeneszerző (†1961)
• Gheorghe Dima zeneszerző (†1925)
• Dobri János református lelkipásztor, cserkészvezető (†1990)
• Dsida Jenő költő (†1938)
• E. Kovács Gyula színész (†1899)
• Eiskovits Miksa zeneszerző (†1983)
• Emil Racoviță szpeleológus, biológus (†1947)
• Enyedi György unitárius püspök (†1597)
• gróf Esterházy Miguel 1848-as honvédtiszt (†1923)
• Éjszaki Károly mérnök, drámaíró (†1907)
• Faragó Pál sakkfeladványszerző olimpiai bajnok (†1970)
• Farkas Ödön zeneszerző (†1912)
• Finály Henrik történész (†1898)
• Milan Alexandru Florian festőművész (†2004)
• Fülöp Antal Andor festőművész (†1979)
• Gaál Gábor író (†1954)
• Genersich Antal patológus, egyetemi tanár (†1918)
• Gy. Szabó Béla grafikus (†1985)
• Gyarmathy Sámuel orvos és nyelvész (†1830)
• Herepei Gergely mérnök, református lelkész (†1859)
• Hirschler József belvárosi plébános, a Marianum alapító igazgatója (†1936)
• Jakab Elek történész, levéltáros (†1897)
• Jancsó Elemér irodalomtörténész (†1971)
• Janovics Jenő színész, rendező (†1945) és felesége Poór Lili színésznő (†1962)
• Jordáky Lajos történész (†1973)
• Jósika Miklós író (†1865)
• Józsa Béla költő (†1943)
• Kacsó Sándor író (†1984)
• Kelemen Lajos történész (†1963)
• Kéler Ilona színésznő (†1880)
• gróf Kendeffy Ádám (†1834)
• Kós Károly építész (†1977)
• Kósa Huba Ferenc szobrász (†1984)
• Kovács István labdarúgó, edző (†1995)
• Kovásznai Péter református püspök, II. Rákóczi György udvari papja
• Köpeczi Sebestyén József heraldikus (†1964)
• Kőváry László történész (†1907)
• gróf Kuun Géza orientalista nyelvész, történész (†1905)
• Kriza János költő (†1875)
• László József színész (†1878)
• Meltzl Hugó irodalomtörténész (†1908)
• Méhes Sámuel tanár, nyomda- és laptulajdonos, író, szerkesztő (†1852)
• Mike Sándor történész (†1867)
• gróf Mikó Imre történész, politikus (†1876)
• Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász (†1702)
• Nagy István író (†1977)
• Nagy István karmester (+1983)
• Nagy Kálmán nyelvész, műfordító (†1971)
• Néb Mária színésznő (†1884)
• Nyárády Erazmus Gyula botanikus (†1966)
• Paget János orvos, utazó, Bem József szárnysegéde (†1892)
• Pákey Lajos építész (†1921)
• Parádi Kálmán zoológus (†1902)
• Pataki István református pap, II. Apafi Mihály nevelője
• Pataki József történész (+1993)
• Pataki Sámuel királyi tanácsos (†1824)
• Pergő Celesztin színművész (†1858)
• Péterfi István botanikus (†1978)
• Pósta Béla régész, történész (†1919)
• Purjesz Zsigmond belgyógyász, orvostörténész (†1896)
• Puskás Lajos tanár (†1982)
• Emil Racoviță biológus (†1947)
• Reményik Sándor költő (†1941)
• Ruzitska György zeneszerző (†1865)
• Salamon János cigányprímás, Bem József tábori muzsikusa
• Sámi László Kossuth titkára (†1881)
• Sándor Imre heraldikus, genealógus (†1930)
• Seprődi János zenetudós (†1923)
• Szabédi László költő (†1959)
• Szabó T. Attila nyelvész (†1987)
• Szádeczky-Kardoss Gyula geológus, mineralógus, egyetemi tanár (†1935)
• Szász Domokos református püspök (†1899)
• Szegő Júlia zenei szakíró, Bartók-kutató (†1987)
• Szenczi Molnár Albert bibliafordító, zsoltáríró (†1634)
• Szentábrahámi Lombard Mihály unitárius püspök (†1758)
• Szentgyörgyi István színész, rendező (†1931)
• Szentiváni Mihály költő, író, publicista (†1842)
• Szerváciusz Károlyné (†1928)
• Székelyné Ungár Anna színésznő (†1865)
• Szilágyi Domokos költő (†1976), felesége Hervay Gizella költő (†1982) és a gyermekük Szilágyi Attila (†1977)
• Szolnai Sándor festőművész (†1950)
• Szombathelyi Béla színész (†1881)
• Szopos Sándor festőművész (†1954)
• Újfalvi Sándor emlékíró (†1866)
• Vályi Gábor jogász (†1926)
• Vályi Gyula matematikus (†1913)
• Vámszer Géza néprajzkutató (†1976)
• Veres Ferenc fényképész (†1916)
• Versényi György költő, pedagógus (†1918)
• Tóth Elek színművész (†1948)
• Tulogdy János földrajztudós (†1979)
• Zilahi Erzsébet (Ady szerelme) (†1954)
• gróf Wass Otília
• id. Xántus János földrajztanár, felesége Paull Aranka tanársegéd, és fiuk ifj. Xántus János természettudós, író (†1982)