Száznegyven éve, 1878. április 10-én halt meg Heckenast Gusztáv könyvkereskedő, könyvkiadó és nyomdatulajdonos. Bár személyéhez számos irodalom- és könyvtörténeti érdekesség kapcsolódik, nevét mégis mindenki az 1848. március 15-i pesti forradalom kapcsán ismeri, hiszen Landerer Lajossal közös nyomdájában készültek a szabad sajtó első termékei: a Nemzeti dal és a Tizenkét pont.

Heckenast Gusztáv 1811. szeptember 2-án Kassán született, apja a felvidéki város német evangélikus lelkésze volt. Iskoláit az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte, de a tanulást a család rossz anyagi helyzete miatt félbe kellett hagynia, ezután megélhetését fűszerkereskedéssel biztosította. 1826-ban Pestre költözött, ahol sógora, Wigand Ottó könyvkereskedő üzletében vállalt munkát, s hat év alatt kitűnő szakmai gyakorlatra tett szert. Amikor a tiltott könyvek árusítása miatt folyamatosan zaklatott, anyagi nehézségekkel is küszködő Wigand 1832-ben Lipcsébe költözött, Heckenast átvette az üzletet, amelyet a következő évtől saját nevén vezetett.

A kereskedést rövid idő alatt felvirágoztatta, s bár műveltsége és családi hagyományai révén a német kultúrához kötődött, a magyar irodalom terjesztésében is óriási munkát végzett. Amikor Váci utcai üzletét az 1838-as nagy árvíz jórészt elpusztította, az írók árvízkönyvvel siettek segítségére, amelynek jövedelmét támogatására fordították, külföldi kollégái pedig elengedték tartozásait. Ő maga a víz áztatta könyveket kiszárította, jórészt ezekből nyitott egy év elteltével európai viszonylatban is jelentős, nyolcezer kötetből álló kölcsönkönyvtárat.

A kiadók akkoriban előfizetők gyűjtésével szereztek piacot, Heckenast ebben is újított: 1840-ben Bibliographiai Értesítő címmel elindította az első, havonta megjelenő hazai könyvészeti szaklapot, amelyből a könyvkereskedők tájékozódhattak az újdonságokról. 1840-ben társult a dinamikus, de technikai fejlesztései miatt eladósodott Landerer Lajos nyomdásszal, 1841-ben bejegyzett cégük 1863-ig a Landerer és Heckenast nevet viselte. Londoni tanulmányútjuk alkalmával ismerkedtek meg a legmodernebb technikákkal, és új gépekkel tértek haza. A könyvek mellett több újságot is kiadtak, melyek közül a legfontosabb a Kossuth Lajos szerkesztette, rövid idő után már ötezer előfizetővel rendelkező Pesti Hírlap volt. A lap történelemformáló szerepe mellett a politikai vezércikk műfajának meghonosításával is úttörő szerepet játszott a magyar sajtó történetében. Más kérdés, hogy - a hatóságok nyomására - anyagi vitákat kezdeményeztek, s nem kis szerepet játszottak abban, hogy Kossuth 1844-ben lemondott a lap szerkesztéséről, majd nem túl hízelgő szavakkal emlékezett meg "Landerer és Heckenast urak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságáról".

Az 1848. március 15-ét megelőző este az üzlettársak már értesültek Petőfiék terveiről. Landerer nagy mennyiségű papírt készíttetett elő, s reggel nyolcra berendelte munkásait, meghagyva nekik, hogy pontosan, gondosan dolgozzanak. Heckenast a forradalom napján nem ment munkába, azt nem tudni, politikai okokból, vagy üzletét féltő óvatosságból. A nyomdában tartózkodó Landerer a márciusi ifjak és a több ezres tömeg megjelenésekor látványosan "engedett az erőszaknak", s miután fennhangon hiányolta a Nemzeti dal és a 12 pont cenzori engedélyét, halk szavakkal azt javasolta, hogy foglalják le a nyomdagépet. Landerernek (aki a Kossuth-bankók kinyomtatásában is szerepet vállalt) a szabadságharc leverése után ezért bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában. Heckenast végül egyedül vezette a nyomdát, amely Landerer 1854-ben bekövetkezett halála után az ő tulajdonába ment át. A nyomda egykori helyén, a Kossuth Lajos és a Szép utca sarkán ma emléktábla található.

Heckenast, akinek kiadói tevékenysége 1860 után bontakozott ki igazán, Bajza, Berzsenyi, Csokonai, Czuczor, Garay, Gyöngyösi, Jókai, Jósika, a két Kisfaludy, Kölcsey, Vajda János, Virág Benedek írásait jelentette meg, az időszaki és napi sajtó csaknem teljesen az ő vállalatában összpontosult. 1854-ben indította útjára a híres Vasárnapi Újságot, amelynek hétezer előfizetője volt. Ügyes és szerencsés üzletember volt, vagyona 1870-ben elérte a félmillió forintot. Jókai azt írta róla: "Heckenast volt az a magyar kiadó, akinek eszméi voltak. Messze előre tudott látni, s arra, amit előre látott, vállalkozni, abba befektetni."

Vállalatát 1873-ban eladta a Franklin Társulatnak, amely a következő hetven évben meghatározó szerepet játszott a magyar könyvkiadásban. Ő maga Pozsonyba vonult vissza, ahol még létrehozott egy kisebb kiadóvállalatot. A természet iránt vonzódó könyvkiadó 1860 körül építtetett Pilismaróton pazar villát, melynek terveit Feszl Frigyes készítette, a legenda szerint ennek udvarán fogalmazta meg Deák Ferenc - aki számos híresség mellett Heckenast gyakori vendége volt - a kiegyezés tervezetét.

A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem történetének egyik legnagyobb egyénisége 1878. április 10-én halt meg Pozsonyban, sírját 2012-ben találták meg a helyi Kecske-kapui evangélikus temetőben.