Ica közelében található egy kis oázis város. Parányi természetes tó köré épült, mellette homokdűnék tornyosulnak. A tavat egy földalatti vízforrás táplálja, hiszen az uralkodó széljárás miatt nem jut el ide az eső. A tudósok kutatásai szerint kb. 450 éve nem látott esőt Huacachina oázisa. Régebben a perui elit számára jelentett „játszóteret”, manapság azonban leginkább nemzetközi turistákat vonz. Itt lehetőségünk van száguldozni a homokdűnékkel ún. homok buggykkal és dűneszörfözhetünk is. Az oázis ma gyakorlatilag magánkézben van.

A Kolumbusz előtti Amerikában Chan Chan volt Peru legnagyobb városa, amely mára a világ legnagyobb vályogból épített városa lett. A becslések szerint mintegy 30.000 ember élt itt. A város központjában több piramis és szentély is található. A romok azonban sajnos folyamatosan pusztulnak, hiszen a száraz agyag nagyon gyenge, így szél és a víz folyamatos romboló hatásai miatt falai mállanak.

Mancora az északi parton található. Peru legjobb homokos strandjaival büszkélkedhet, melyek több kilométer hosszan húzódnak végig a Csendes-óceán partján. A kisváros továbbá sok tengerparti üdülőhelyet, luxus éttermeket és éjszakai klubokat is kínál. A várost a Pánamerikai főútvonal szeli ketté. A tenger jó minőségű hullámai miatt Mancora igen népszerű a szörfösök körében, a turistákat pedig harsány éjszakai élete teljesen lefoglalja naplemente után.

Az Amazonas dzsungele sok kalandot ígér nyaralásunk során. Az amazonasi hajótúrák kiindulási pontja, Iquitos, a világ legnagyobb olyan városa, amely nem érhető el közúton. Így tehát, maradnak a repülőgépek és a hajók, melyek a városba a be és -kijutás elsődleges eszközei.

A Pampas de Jumana nevű fennsíkon elhelyezkedő hatalmas mértani alakzatok, állatfigurák és vonalak rendeltetése és készítője ismeretlen. Különféle állatok ábrázolásai láthatóak a fennsíkon, mint például stilizált pókok, majmok, halak, láma, gyíkok, de emberi alakzatokkal is találkozhatunk. A vonalakra nem bukkant senki egészen az 1920-as évekig, amikor a Perui légitársaságok elkezdtek repülőgépeket indítani Limából Arequipa-ba. Szállodák és utazási irodák kínálnak sétarepüléseket Cessna-ban, hogy az érdeklődők megtekinthessék a rajzokat. A Pánamerikai Főútvonal mellet található egy kilátó is, amelyről három rajzra nyílik kilátás.

Az 1580. október 2-án alapított kolostor Arequipa-ban található. Fallal körülvett 20.000 négyzetméteres területén falak, utcák, járdák, lépcsők és kis terek találhatóak. A kolostor túlnyomórészt Mudéjar stílusú, és élénk, színes falai vannak. A gyarmati Peru és Latin-Amerika egyik legfontosabb kolostora.

A szárított totora nádból készült mesterséges szigetek a Titicaca-tó legnagyobb turisztikai attrakcióját jelentik. Az inkák élete összefonódik ezzel a nádassal, hiszen ez élelmiszereik elsődleges forrása, valamint otthonaikat és csónakjaikat is ebből készítik, a nád virágából pedig teát főznek. A nádakat kb. háromhavonta folyamatosan cserélni kell, mivel alulról elkezdenek rothadni. Ez az oka annak, hogy a talaj mindig puha és rugalmas.

A Plaza de Armas („harcosok tere”) Cuzco történelmi központjának a része. Az eredeti teret még az inkák építették. A jelenlegi méretének majdnem kétszerese egykor az inkák életének kulturális központja, Cuzco városa pedig az egykori Inka Birodalom fővárosa volt. A tér méretét a spanyolok csökkentették le azzal, hogy ráépítették a székesegyházat és a La Compania templomot.

A kanyon a Colca folyóról kapta a nevét az elhelyezkedése miatt. Az Andok-hegységben, Peru déli részén található. Több mint kétszer olyan mély, mint a Grand Canyon, de falai közel sem olyan meredekek. Nagy attrakciót jelentenek a lenyűgöző látvány mellett, az andoki kondorok, vagy más néven a kondorkeselyűk, melyek felettünk lebegnek a légáramlatokon, így egészen közelről is szemügyre vehetjük őket.

Machu Picchu a világ egyik legszebb és legősibb helye, és vitathatatlanul Peru első számú turisztikai látványossága. Az „Inkák elveszett városa” az alatta fekvő Urubamba-völgyből nézve teljesen láthatatlan. A város teljesen zárt volt, mezőgazdasági teraszok vették körbe és természetes források táplálták. Habár a helyiek ismerték, Machu Picchu a külvilág számára teljesen ismeretlen volt, egészen addig, míg 1911-ben Hiram Bingham történész fel nem fedezte.