Elhiszem, szó nélkül is elhiszem, hogy láttatok már sok szép esernyőt. Hanem olyat, mint a Zsuzsa néniét, aligha láttatok. A radnai búcsúra vette, egy forint hatvan krajcáron. A vásáros két forintra tartotta, de aztán od'adta egy forint hatvan krajcárért is.

Milyen esernyő volt az! A posztója piros, akár a pipacs, szép kék sávval, sárga rézkarikával. Ha az ember kinyitotta, a rugója úgy tett, hogy: csatt! Ha az ember becsukta, akkor is úgy tett, hogy: csatt! 

Zsuzsa néni büszke is volt az ő szép esernyőjére. Ha rajta állott volna, talán egész évben esett volna az eső, csakhogy minél gyakrabban mutogathassa az esernyőjét. 

Egyszer aztán nagy baj esett. Sötét éjjel volt. Zsuzsa néni békében szundikált pelyhes ágyában, a piros esernyő meg félig kinyitva ott száradt a szoba sarkában. 

Valami haszontalan kis egérke addig-addig mászkált az almáriom tetején, míg egyszerre lepottyant és egyenesen beleesett az esernyőbe. Hej! hogy megijedt az egérke! Jobbra ugrott: ott is posztó; balra ugrott: ott is posztó. Nagyon megijedt az egér. Félelmében neki eredt apró, éles fogaival az esernyő posztójának és rágni kezdte. Hat rétre volt összehajtva a posztó, hát hat lyukat rágott rajta. Mikor elkészült a munkájával, nyílsebesen surrant ki és megfogadta magában, hogy soha nem mászkál többet az almáriom tetején. Másnap, mikor Zsuzsa néni elővette az ő szép esernyőjét, hogy egy kicsit gyönyörködjék benne, meglátta azt a hat kerek lyukat, a piros posztóban. Ijedtében majd kirázta a hideg. Odakünn szépen szakadt a zápor, de Zsuzsa néninek nem volt kedve a piacra menni, mert azt gondolta, hogy a kofák ujjal fognak utána mutatni, ha meglátják azt a hat lyukat az esernyőn. 

- Esernyőt csináltassanak! - kiáltotta ekkor egy éneklő hang az udvarból. 

Egy öreg ember állott lenn, valami esernyő-doktor lehetett. 

Nosza, Zsuzsa néni tüstént hóna alá fogta az ő beteg esernyőjét és megmutatta a férfinak. A férfi ráncba vonta homlokát és azt mondta, hogy a Zsuzsa néni esernyőjének nagy a baja; más ember talán meg se tudná csinálni, de ő harminc krajcárért elvállalná. Zsuzsa néni csak húszat akart adni, hanem aztán megegyeztek huszonötben. 

Egy álló félóráig dolgozott a férfi, az udvar lépcsőjén ülve, tűvel, cérnával a kezében. Be is foltozta szépen a hat lyukat. De mivel nem volt piros posztója, hát feketével foltozta be, aminek következtében hat fekete szem keletkezett az esernyő piros posztóján. 

Mikor az esernyő elkészült, Zsuzsa néni meghívta a Mari szolgálót és a házmesternél, hogy néznék meg, jól végezte-e a mesterember a munkáját.

Mind a ketten úgy vélekedtek, hogy az esernyőcsináló kiváló ügyességgel dolgozott és hogy az a hat fekete folt, nemcsak hogy nem árt az esernyőnek, hanem még valami különös új szépséget is kölcsönöz neki. Hanem ezt inkább csak jószivűségből mondták. Mert bizony Zsuzsa néni érezte, hogy az ő szép esernyője már nem a régi többé és ha néha kifeszítette és odaállította maga elé a szobába, akkor az a hat fekete szem oly búsan nézett reá, hogy Zsuzsa néni bánataiban halált esküdött valamennyi egér fejére.