Herman Ottó (Breznóbánya, 1835. június 26. – Budapest, 1914. december 27.)
természettudós, ornitológus, néprajzkutató, régész, polihisztor,
politikus. Korának egyik legnagyobb természettudósa, nevezték még az
utolsó magyar polihisztornak is.
Felvidéki szász családba született, apja orvos volt. Szülei 1847-ben
települtek át a Felvidékről a Miskolc melletti Alsóhámorba.
Nagycsaládban nevelkedett, hiszen négy lány testvére után elsőszülött
fiú volt és később született még egy fiú testvére aki ötéves korában
meghalt, valamint további kettő húga is.
Iskoláit Miskolcon kezdte. Jelentkezett katonának az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, de fiatal kora miatt hazaküldték.
Élete végéig Kossuth Lajos híve maradt, többször meglátogatta torinói száműzetésében. 1853–1856 között a bécsi politechnikumban folytatta géplakatosi tanulmányait, itt keltették fel érdeklődését a természettudományok, elsősorban a rovartan.
1857-ben 12 évre besorozták katonának, de hat év után sikerült leszerelnie, és folytathatta tanulmányait. 1863-ban harcolt a lengyel szabadságharcban.
Hazatérte után Kőszegen dolgozott fényképészként. 1871-ben a párizsi kommünt támogatta és írása is megjelent a Magyar Polgár hasábjain. Kivette részét a közéletből is: 1879 és 1886 között Szeged, Miskolc és Törökszentmiklós függetlenségi párti képviselője volt.
Brassai Sámuel tanítványaként a Természettudományi Társaság megbízásából hatalmas gyűjtőmunkával megírta Magyarország pókfaunáját, majd a magyar halászat
könyvét. 1877-ben létrehozta és tíz évig szerkesztette a Természetrajzi
Füzeteket. A madártan nemzetközileg elismert tudósaként számos könyvet
írt a madarakról. Jelentős volt munkássága a néprajz, a nyelvészet és a régészet terén is.
Tudományos karrierje
Foglalkozott madarak preparálásával, így került kapcsolatba a muzeológiával: a kolozsvári
múzeumba ment konzervátornak. Ő rakta le a később híressé vált
állattani gyűjtemény alapjait. Hamarosan felfigyeltek rá, és amikor
felkérést kapott Bécsből, hogy vegyen részt egy afrikai
állattani gyűjtést folytató expedícióban, a magyar Természettudományi
Társaság többéves ösztöndíjat adott neki, hogy itthon tartsa.
Megbízásukból megírta a nemzetközi elismerést arató, hazai pókfaunáról
szóló monográfiáját, melyben 314 pókfajtát írt le és ebben a művében 36
új faj leírását végezte el. 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett.
1879–1883 Szeged, 1893–1896 Miskolc, majd Törökszentmiklós függetlenség párti országgyűlési képviselője.
Politikusként is szót emelt a természettudományos ismeretek
terjesztéséért, mert elvei szerint a természetben felismert harmónia
segíthet jobbá tenni a társadalmat.
1885-ben vette feleségül Borosnyay Kamilla (1856–1916) írónőt. Ekkor rendezte meg híres halászati kiállítását is. 1888-ban norvégiai
tanulmányúton vett részt és hatalmas madártani anyaggal érkezett haza.
1891-ben nemzetközi ornitológus kongresszust szervezett. Ekkoriban írta
legnagyobb jelentőségű műveinek nagy részét. Bejárta az országot, Bugacot, a Nagykunságot, a Bakonyt, Somogy vidékét, Erdélyt néprajzi adatokért, de tárgyakat, preparált állatokat is gyűjtött. 1896-ban a millenniumi ünnepségeken nagy sikerű kiállítást rendezett, amely 1900-ban Párizsba is kijutott.
1893-ban
ő hozta létre a Magyar Ornitológiai Központot, amelynek haláláig
igazgatója is volt. Rengeteget publikált, sok könyvet írt, több
folyóiratot szerkesztett és sokat tett a tudományok népszerűsítéséért.
Fontos szerepet játszott az Állatvédő Egyesület 1883-as megalapításában, és elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát.
1914-ben
egy szekér elütötte. Lábadozás közben a sok fekvéstől tüdőgyulladást
kapott és belehalt. A háború miatt Budapesten temették el, de hamvait
Miskolc város tanácsa 1965-ben elhozatta, hogy végakaratának megfelelően a hámori temetőben helyezze el.
Az őskori leletek
1891-ben egy miskolci ügyvéd, Bársony János,
házának alapozása közben különös köveket talált, amellyel felkereste
Herman Ottót. A tudós felismerte a leletek jelentőségét és kutató
munkába kezdett. 1893-ban mutatta be nyilvánosan a darabokat, amelyeket franciaországi
tapasztalatok alapján körülbelül 40 000 évesre becsült kőszerszámoknak
nevezett.
Komoly vita bontakozott ki, nem is annyira a leletek pontos
kora, mint valódiságát illetően, mert sokan elképzelhetetlennek
tartották, hogy a Kárpát-medencében őskori kultúra lett volna. Nagy hírű európai régészek vonták kétségbe Herman elméletét, amíg az 1906-ban, a Szeleta-barlangban megkezdett ásatások alá nem támasztották igazát.
1890-ben épült egykori lillafüredi
háza (amit ő Pele-laknak nevezett) egy darabig a nevét viselő
turistaház, ma Herman Ottó Emlékház néven két állandó kiállításnak ad
otthont. Az egyik a tudós életét mutatja be, a másik a Bükk hegység élővilágát.
Kitüntetései, elismerései
- A Francia Becsületrend kitüntetettje (1900)
- 1953-ban a Borsod-Miskolci múzeum felvette a Herman Ottó Múzeum nevet.
- Számos iskola, egyesület viseli a nevét.
- Évente megrendezik a Herman Ottó Országos Biológia Versenyt
Főbb művei
- Falco subbuteo Linné. (A kabasólyomról szóló első írása). Erdélyi Múzeum-Egyesület évkönyvei. III. (1864–1865.)
- Erdély bőr- és egyenesröptűi. (Kolozsvár, 1871.)
- Reliquia Petényiana. (1879.)
- Magyarország pók-faunája I–III. (1876–1879.)
- Természetrajzi füzetek (szaklap indítója, szerkeszti 1877–1886.)
- Ősi nyomok a magyar népies halászatban. (Budapest, 1885.)
- A magyar halászat könyve. I–II. (Budapest, 1887.)
- A halgazdaság rövid foglalatja. (Budapest, 1888.)
- Petényi János Salamon. (Budapest, 1891.)
- A miskolci paleolith lelet (Budapest, 1893.)
- Az északi madárhegyek tájáról. (Budapest, 1893.)
- Aquila (madártani lap indítója, 1893-tól haláláig szerkesztette. Ma is megjelenő lap)
- A madárvonulás elemei Magyarországban. (Budapest, 1895.)
- Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. (Budapest, 1898.)
- A magyar ősfoglalkozások köréből. (Budapest, 1899.)
- A madarak hasznáról és káráról. (Budapest, 1901.)
- A magyar nép arca és jelleme. (Budapest, 1902.)
- A madarak és fák napja Magyarországon. (Budapest, 1906.)
- Az 1902. évi nemzetközi madárvédelmi egyezmény és Magyarország. (Budapest, 1907.)
- A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmányok. (Budapest, 1909.)
- A magyar pásztorok nyelvkincse. (Budapest, 1914.)
- Természeti képek. (Budapest, 1959.)
További képek
-
A Herman Ottó Múzeum bejárata Miskolcon
-
Herman Ottó egykori háza, a Pele-lak
-
-
Herman Ottó Budapestről áthozott sírköve a Pele-lak kertjében
-
-
-
Herman Ottó halászati tanulmányútján
Kommentáld!