Hétfájdalmú Szűzanya napja
Szűzanyánk Fia életét kezdettől fogva
kísérte. Mi sem természetesebb, mint hogy a kereszt alatt is ott
találjuk. Fájdalma határtalan, de az igent, amelyet az angyalnak
kimondott, és azóta újra és újra kimondta, itt újra kimondja. A
fájdalmas anya fájdalmán átszűrődik a feltámadás fénye, hogy minden
fájdalmunk enyhülést találhasson a szenvedő Jézusnál, és az Ő fájdalmas
édesanyjánál.
Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul
"Transfixio"-t. (Lk 2, 34-35) A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő
Anya ábrázolása, igen gyakran ölében a halott Fiával szerepel (Pieta).
Az Egyház megemlékezik Mária életének, a vértanúk királynéjának többi
szenvedésére is.
Isten Anyjának szenvedéseit már a litugikus ünnepek elrendelése
előtt is tisztelték. 1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét
(Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a fájdalmas
Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. 1304-ben XI. Benedek pápa
jóváhagyta a rendet. 1888-ban XIII. Leó pápa a "hét alapítót" szentté
avatta és ezt az ünnepet február 11-ére tette.
1423. Kölni zsinat az ünneplést elrendelte ennek az ünnepnek a
beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet
péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére. 1814 után VII.
Piusz pápa a napoleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember
harmadik vasárnapjára tette. Most szeptember 15-én ünnepeljük.
Ámen!
Piros hajnal hasad,
égi madár reppene,
tekintsétek a Máriát,
mint sirassa Szent Fiát!
Ó én Uram, Teremtőm,
aki ingem teremtettél,
szent lelkedvel szerettél,
szent véredvel megváltottál,
fogadj héjzád kerek égnek alája,
lobogó csillagnak felije,
s a tük szent nevetek dicséretével,
Ámen!
Kommentáld!