Az Egyesült Arab Emirátusokban dolgozó paleontológusok hétmillió éves elefántlábnyomokat fedeztek fel. Ezek az eddigi legidősebb ilyen nyomok és valószínűleg a leghosszabb fennmaradt nyomvonalat képezik a világon.

A Biology Letters folyóiratban leírt felfedezésre a Mleisa 1 lelőhelyen került sor a Baynunah-formációban. A geológiai képződmény a kései miocén korszakból származik. A vizsgálatot Faysal Bibi, a berlini természettudományi múzeum szakembere vezette.

A régió valamikor számos állatfajnak adott otthont, többek között elefántoknak, vízilovaknak, antilopoknak, zsiráfoknak, disznóknak, majmoknak, rágcsálóknak, apró és nagyobb ragadozóknak, teknősöknek, krokodiloknak és halaknak. A rengeteg állatot a területen lustán hömpölygő, hatalmas folyó tartotta el, melynek mentén buja vegetáció, és óriási fák éltek. Az állatok hasonlítottak az akkori Afrika területén élőkre, bár voltak hasonlóságok ázsiai és európai fajokkal is.

Az öt hektáros területet lefedő lábnyomok legalább 13, valószínűleg négyagyaras elefántősből álló csordától származnak - kifejlett egyedektől és egy fiatal borjútól - mely a sáros területen haladt át. A nyomok megkeményedtek és eltemetődtek, majd hétmillió évvel később ismét felszínre kerültek az erózió révén. Ezek a legidősebb fosszilis bizonyítékok egy elefántcsordára.

Egy nagyobbik lenyomat, mely a többitől távol helyezkedik el, a kutatók szerint elefántbikáé lehet. A lábnyomok a legidősebb közvetlen bizonyítékot nyújtják a komplex szociális struktúrára az elefántok között. Az állatok társadalma matriarchális, nemek alapján különöl el, magányos és csordába tömörülő magatartással.

Az elefántbikákat a családban nevelik, míg el nem érik a serdülőkort. Ezt követően elválnak a csordától, hogy főleg magányos életet éljenek, majd időről időre ismét összejönnek az elefánttehén vezette csoportokkal, rendszerint a párosodás reményében.

A 260 méteres elefántbika-nyomvonal kivételes, mivel ez lehet a leghosszabb folyamatos fosszilis nyomvonal a világon.

A kutatók megjegyezték, hogy míg ezen prehisztorikus óriások ormányosok voltak, mint a modern elefántok, valószínűleg máshogyan néztek ki. Három fosszilis ormányos fajról állnak rendelkezésre bizonyítékok a régió ezen korszakából. A nyomvonalakat valószínűleg a Stegotetrabelodon syrticus hagyta, az elefántcsalád legkorábbi, ismert tagja, mely Bibi szerint felső és alsó állkapcsában is hordott két-két agyart.