Hevenesi (Kishevenesi) Gábor

(Vásárosmiske, 1656. március 24. – Bécs, 1715. március 11.): jezsuita pap, bölcseleti és teológiai doktor, történetíró, 1711 és 1714 között az osztrák-magyar jezsuita rendtartomány tartományfőnöke.

1671-ben Sopronban lépett a rendbe. Bölcseletet, retorikát és teológiát tanított Nagyszombatban, Bécsben, majd Grazban. 1700-tól 1706-ig a bécsi rendi kollégium rektora, újoncmester és a bécsi Pazmaneum rektora volt.

Haláláig munkatársa és tanácsadója Kollonich Lipót esztergomi érseknek, de véleményét nemegyszer kikérte I. Lipót császár is.

1686-ban Kollonich megbízásából, az antwerpeni bollandisták mintájára kezdeményezte a magyar történelem forrásainak összegyűjtését, s fölhívása nyomán a különböző családi és egyéb levéltárakban található iratok, oklevelek, adománylevelek és canonica visitatiók másolataiból 91 kötetnyi kézirat gyűlt össze, melyeket az ELTE Egyetemi Könyvtárának Kézirattára őriz (Collectio Hevenesiana).

A munka elsődleges célja az volt, hogy alátámassza a jezsuita rend birtokigényeit a török alól felszabadított területeken, de a gyűjtemény végül általános történeti jelentőségűvé vált, mivel a lemásolt eredeti iratok nagy része azóta elpusztult.

Irodalmi működésének három évtizede alatt több mint harminc könyve jelent meg nyomtatásban. Egyik legjelentősebb műve a Régi magyar szentség (Ungaricae Sanctitatis Indicia; Nagyszombat, 1692) című, magyar és magyar származású szentekről írott életrajz-gyűjteménye. A Johann Sigmund Schott és Johann Jacob Hoffmann bécsi rézmetszők metszeteivel illusztrált kötetben ötvenöt szent és boldog rövid életrajzát közölte Jean Bolland hatalmas vállalkozása, az Acta Sanctorum nyomán. A könyv több kiadást ért meg. 1695-ben és 1737-ben ismét kiadták magyar és latin nyelven.

Számos egyházi vonatkozású művén kívül munkatársaival együtt

elkészítette Magyarország első atlaszát, a Atlas Parvus Hungariae-t (Bécs, 1689), amely több mint 2600 helységnevet tartalmaz, s a helységek lokalizációját már a földrajzi szélesség és hosszúság adataival adja meg.

Magyarország megyéinek atlasza kéziratban a budapesti Egyetemi Könyvtárban található.

Történelmi térkép

A lap jobb felső sarkában a kartusban csupán a cím olvasható, egyébként a térképnek sem a rajzolója, sem a metszője nincs feltüntetve.

Hevenesi Gábor, jezsuita szerzetes Bécsben, 1689-ben kiadott Parvus Atlas Hungariae-jának 13. táblája ( Erdély nélkül). Az Atlasz címfelirata támpontot adhat a térkép keletkezésének történetéhez:

Parvus atlas Hungariae, sive Geographica Hungariae in 40 tabellas divisae descriptio, quam mathematicae demonstrationi proposuit Fabius Antonius Marchio de Colloredo, promotore Gabriele Hevenesi. Viennae Austriae, typis Leopoldi Voigt, 1689.

Tehát feltehetően Colloredo készítette Hevenesi biztatására. Rézbe metszette Augsburgban Johann Andreas Pfeffel. Az országot nem a Dunához viszonyítva osztja két részre, hanem Hungaria Superior-ra - Felső Magyarországra -, ami a Felvidéknek felel meg, és Hungaria Inferiorra - Alsó Magyarországra. A fekete-fehér térképünkön az országhatárt az ország É-D-i tengelyétől balra, utólag szürke és piros festékkel emelték ki. Bal alsó sarkában törökökkel vívott csata jelentete.