Kép: Wikipedia
Kínai és amerikai tudósok arra jutottak, hogy bár az utóbbi időben nőtt az óriáspandák egyedszáma, élőhelyük még mindig töredezettebb és kisebb, mint 1988-ban, amikor először nyilvánították veszélyeztetetté a fajt - számol be a Science Daily.
„A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a közelmúltban „veszélyeztetettről” kevésbé fenyegetett „sebezhetőre” változtatta az óriáspandák státuszát” - mondta Stuart L. Pimm, a Duke Egyetem ökológusa. A kutató hozzátette, ennek oka az egyébként bíztató példányszám-növekedés.
Pimm kollégáival arra volt kíváncsi, hogy miként alakult a faj élőhelye az elmúlt négy évtized során. A kihalási kockázat szempontjából az élőlények területének nagysága és összekapcsolódása kifejezetten fontos.
A Csujan Oujang és Veihua Csu, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársai által vezetett csapat műholdas felvételek segítségével mérték fel, hogy miként alakult az óriáspandák élőhelye 1976-2013 között.
A kutatók arra jutottak, hogy 1976-2001 között 5 százalékkal csökkent a területük, igaz, azóta némiképp növekedett. Az egyes populációk kapcsolódása azonban 2001-ig 23 százalékkal esett vissza, és azóta sem jelentkezett jelentős javulás.
Jianguo Liu, a Michigani Állami Egyetem szakértője úgy véli, a kereskedelmi fakitermelés leállítása, a természetvédelmi területek létrehozása és a helyiek bevonása az élőhelyek megóvásába mind segített az óriáspandákon. A természetvédelem azonban dinamikus folyamat, így új megoldásokra van szükség.
A régióban egyes változtatások inkább a helyieknek, semmint az állatoknak segítenek. Ilyen például az infrastruktúra fejlődése. Az úthálózat 2013-ban háromszor sűrűbb volt, mint 1976-ban, ez pedig súlyosan érintette az óriáspandák területeit.
Oujang és csapata több lehetséges eljárást is javasolt a faj helyzetének javítására. Az egyik legfontosabb az, hogy védett folyosókat biztosítsanak az élőlények számára, melyekkel megakadályozhatják a populációk elszigetelődését.
(650x417).png)
Kommentáld!