2016. január 6-án az észak-koreai állami televízióban közölt bejelentés szerint az ország „teljes sikerrel” tesztelt egy „miniatürizált” hidrogénbombát.

1952. november 1-jén robbantotta fel az Egyesült Államok a csendes-óceáni Marshall-szigeteken az első hidrogénbombát, ezután új fejezet kezdődött a nukleáris fegyverkezési versenyben. 
Fotó: Profimedia

A világ politikusai és tudósai kétkedéssel fogadták a hírt. Bruce Bennett, a Rand Corporation kutatóintézet biztonságpolitikai elemzője a CNN hírtelevízióban így fogalmazott: „Észak-Koreának láthatóan komoly nehézségei voltak a maghasadásos fegyver alapvető kezelésével is, ez pedig azt jelenti, hogy - hacsak nem kaptak külső segítséget -, aligha voltak képesek hidrogénbombát tesztelni”.

Az MTA CSFK GGI Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium Facebook-oldalán olvasható információ szerint a földalatti atomrobbantások megfigyelésére rendkívül jó lehetőséget nyújtanak a szeizmológiai mérések.  Jellemzően a robbantás helyszínétől több ezer kilométerre fekvő szeizmológiai állomások is jól detektálják a robbantás által keltett, a Föld belsejében terjedő rugalmas hullámokat.

Az intézet bejegyzése szerint így történt ez a 2016. január 6-án, magyar idő szerint hajnali 2 óra 30 perckor végrehajtott észak-koreai robbantás esetében is. A Magyar Nemzeti Szeizmológiai Hálózat állomásain jól láthatók a robbantáshoz tartozó beérkezések és más, külföldi állomások együttes adatainak felhasználásával a robbantás helye is meghatározó. Az esemény magnitúdója kb. 5,1-re tehető.

Bencze Gyula, az Akadémia doktora, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske és Magfizikai Intézet kutatóprofesszor emeritusa az mta.hu oldalon megjelent interjúban az atombomba és hidrogénbomba különbségéről, előállításukról is beszélt.

Mi az atombomba és a hidrogénbomba működési elve között a lényegi különbség? 
A kétfajta bomba működési elve közötti különbség az atommag-átalakulás mechanizmusának különbségében rejlik. Az atombomba esetében a felszabaduló energiát az atommagok hasadása szolgáltatja, míg a hidrogénbomba esetében az ütköző atommagok fúziója („egybeolvadása”), amelynek során szintén energia szabadul fel.

Mi a maghasadás és a magfúzió közötti különbség? 
Az atommag hasadása a nehéz atommag radioaktív bomlásának egy fajtája, amelynek során az atommag energia felszabadulása mellett több részre („fragmentumra”) eshet szét. A folyamat spontán módon (spontán hasadás) vagy neutronok befogásával („indukált hasadás”) jöhet létre. A magfúzió során két könnyű atommag ütközik, és energia felszabadulása mellett egyesülésük során egy nehezebb atommag jön létre. Ez a folyamat csak különleges körülmények között jöhet létre, például magas hőmérséklet és nagy nyomás esetén.

Mekkora hatóere van (lehet) az atombombának és a hidrogénbombának és ez mit jelent? 
A nukleáris bombák – mint minden más bomba – hatóerejét a robbanás során felszabaduló energia mennyisége határozza meg. Tekintettel arra, hogy ez atomfegyverek esetén hétköznapi mértékkel mérve óriási mennyiség, ezért azt a hasonló méretű energiát felszabadító hagyományos robbanóanyag (a TNT, azaz trinitrotoluol) ezer tonnányi anyagának (kT) ekvivalens mennyiségével jellemzik, például egy közönséges atombomba 10-1000 kilotonna TNT-vel egyenértékű, hidrogénbomba esetén már megatonnák (millió tonnák) a jellemzőek.

Milyen (technikai, technológiai) feltételek szükségesek az atom-, illetve hidrogénbombák előállításához? 
A nukleáris fegyverek előállítása rendkívül költséges dolog. Alapvető követelmény a „fegyver minőségű” alapanyag (weapon grade material) előállítása. Ezen felül azonban számos olyan technológiai fejlesztésre van szükség, amely kiterjedt nukleáris program létrehozását igényli, azonban erről a kívülállónak csak kevés fogalma lehet. Mindenesetre számos ország rendelkezik már atomfegyverrel, hidrogénbomba esetén azonban a kép már nem teljesen áttekinthető.

Elképzelhető-e, hogy Észak-Korea rendelkezik ilyen technológiával, illetve tudományos háttérrel? 
Miután Észak-Korea nem tartozik a gazdag országok közé, nehéz elképzelni, hogy rendelkezésére áll az igen költséges technológia és a megfelelő szakértelem. Az azonban elképzelhető, hogy „közönséges” atombomba előállítására megvannak a lehetőségei.

Elképzelhető-e az, hogy „alternatív” módszerekkel „kicsiben” állítsanak elő hidrogénbombát? 
A tudományban sok minden elképzelhető, azonban ha lenne lehetőség „kicsiben” előállítani hidrogénbombát, arról már értesült volna a szakmai közösség. Ezért jogos a kétely azzal kapcsolatban, hogy valóban hidrogénbomba kísérleti robbantására került volna sor Észak-Koreában.