Lent
az alföldön a tavasz már rég átvette uralmát, de a felföldön s különösen itt a
Szepességen még tél van. Elolvadt ugyan a hó néhányszor a síkon, de a hegyek
közt még mindig uj meg uj tömeg hull. Gyönyörű tél lett volna az idei, olyan,
mint 1907-ben, ha a háború nem szól közbe hatalmasabb szavával… Így néptelen a
hegység. Mióta a tátraszéplaki katonai sítanfolyam (február 10-én) befejeződött,
a völgyek és csúcsok havát nem szántja más, csak egynéhány megrögzött, bennlakó
Tátrabarát. Lent a fürdőhelyeken kissé megélénkült az élet, mert a tiszti üdülőhelyek
lassanként megtelnek. Tátralomnicon 130 tiszt van, Ótátrafüreden 100, Ujtátrafüreden,
ahol a tüdőbajosokat helyezik el, eddig 10. Sok családját is felhozta, ugy hogy
e telepeken ilyen tájban szokatlan mozgalmasság uralkodik. Számos tiszt űzi a
sífutást és szánkózást, a legtöbben azonban a társasélet örömeit élvezik.
Tátraszéplakon
a Vörös Kereszt hadikórház teljesen megtelt s a szanatóriumban is csak alig van
már hely a polgári betegek részére. Környékén a sífutást még lelkesen űzik. Alsótátrafüred
májusban nyílik meg, mint tiszti üdülőhely, csúzos- és rheumásbetegek számára.
A Tátraalja csendes. A városkák férfilakossága bevonult. Csak ott van élet,
ahol Vörös Keresztkórház (Poprád, Szepesszombat, Késmárk) vagy nagyobb
gyártelep (Poprád, Felka, Mateóc, Késmárk) van. A Ksod-vonalon nagy az élénkség
s a forgalom, néha elül ugyan, de olykor hihetetlen arányokat ölt.
Hefty
Gyula Andor
Forrás: Turistaság és Alpinizmus 1914/15. 10. szám
You might also like:
Kommentáld!