A húsvéti ünnepet megelőző negyven napot – a vasárnapokat nem számolva –
nagyböjtnek nevezzük. A böjt és a bűnbánat ideje hamvazószerdával veszi
kezdetét és nagyszombat éjszakájáig, illetve húsvétvasárnap hajnaláig,
az Úr Jézus feltámadásának napjáig tart.
Minden
hamvazószerdán – idén február 13-án – az előző év virágvasárnapján
megszentelt barka hamujával a pap keresztet rajzol homlokunkra, s földi
életünk végességére figyelmeztetve közben ezt mondja: „Emlékezz ember,
hogy porból lettél és porrá leszel!”
A böjtölés nagyon régi szokás
az emberiség történetében. Így próbálták kiengesztelni az emberek a
bűneikkel megbántott Istent. Először a sivatagi remeték körében terjedt
el ez a szokás, akik azért vonultak a pusztába, hogy imádkozva
vezekeljenek a maguk vagy sokszor mások bűneiért.
A Bibliában is
sokszor szerepel a böjt és a fejre hintett hamu, mint vezeklési
„módszer”. Elég, ha csak a makacskodó Jónás próféta történetére
gondolunk, akit az Úr Ninive városába küldött, mert az ott élő emberek
bűnös életükkel magukra haragították Istent. Az egyedüli menekülés a
teljes bűnbánat volt. A próféta szavára a város lakói, királyukkal az
élen, hamut szórtak fejükre, és hosszú böjtölésbe kezdtek, kifejezve
bánatukat. A város így elkerülte a büntetést.
Vagy gondoljunk a
híres Dávid királyra, aki elcsábította hűséges hadvezérének, Uriásnak a
feleségét. Nátán próféta figyelmeztetésére Dávid mélységesen megbánta
tettét. Megszaggatta ruháját, hamut hintett a fejére, és böjtölni
kezdett, Isten megbocsátott neki, és meghagyta királyi trónján.
Az
újszövetségi Szentírásban is találkoztunk a bűnbánatnak ezzel a
formájával. Még maga az Úr Jézus is böjtölt. Miután a Jordán folyóban
Keresztelő János által megkeresztelkedett, a pusztába vonult, s negyven
napon át böjtölt, így készült fel megváltói működésére.
A
nagyböjtöt valószínűleg már a VI. században hamvazószerdával kezdték. A
böjti napokon csak egyszer lehetett étkezni, és hús mellett még tejes
ételeket sem lehetett fogyasztani. A böjti időszakban tilos volt a
vadászat, lakodalom, a mulatságokon való részvétel. Egyes nagyobb
ünnepekre is böjttel készültek. A péntek egész évben „hústalan” nap
volt, kivéve, ha ünnepre esett. A régi keresztények ezzel az
önmegtagadással akarták megmutatni Isten iránti szeretetüket.
Ma
csupán hamvazószerdán és nagyböjt péntekjein van hústilalom, azaz, akik
elmúltak 14 évesek, nem ehetnek húst ezeken a napokon. Ez alól kivételek
a betegek, és akik nem otthon étkeznek. Hamvazószerda és nagypéntek az
egyház parancsa szerint: szigorú böjti nap! Ezzel is ki szeretnénk
fejezni tiszteletünket és hálánkat a Mindenható Isten és a keresztre
feszített Jézus Krisztus előtt.
A hústilalommal és szigorú böjttel
párhuzamosan azonban másként is kifejezhetjük szeretetünket. A fontos
az, hogy szívből fakadó szeretetből és ne kényszerből tegyük. Legyünk
készek áldozatot hozni Jézus Krisztusért, aki a legnagyobb áldozatot
hozta értünk.
A nagyböjtben Jézus szenvedésére és halálára
emlékezünk, aki azt várja tőlünk, hogy jobbak legyünk és igyekezzünk
jóvátenni, amit eddig elrontottunk. Ilyenkor különösen sokszor
gondoljunk Megváltónkra. Mennyire szerethetett minket, hogy képes volt
még életét is odaadni értünk. Ezért mi is tegyük meg még azt is, ami
sokszor nagyon nehéz.
|
Kommentáld!