Sarlós Boldogasszony
Mariotto Albertinelli: Vizitáció (1503)
Négy jelenet Szűz Mária életéből - balra fenn: Mária találkozása Erzsébettel
Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária (méhében Jézussal) meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet. Az ünnep liturgikus neve ezért: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” vagy latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Azonban néhány országban –így Magyarországon– napjainkban is július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a sarlós Boldogasszony nevet viseli.
A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért
püspök ajánlotta, így tisztelve a Szűzanyát. A viszonylag kései ünnepet
könnyű a többi Mária ünneptől megkülönböztetni: az aratás patrónája
Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon
nem dolgoztak. Az aratás az ünnep másnapján július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, és a férfiak kötözték a kévét.
TörténeteSzentírási történet
Szűz Mária Gábor angyaltól
megtudta, hogy Erzsébet nevű rokona, aki korban igen előrehaladott már,
áldott állapotban van. A Szűz szolgálatával akarta őt segíteni, ezért
indult el hozzá. (Lk. 1: 39-56)
Szűz Mária és Erzsébet rokoni kapcsolata
Erzsébet Áron családjából való. Szűz Mária édesanyja Szent Anna, és Erzsébet édesanyja, Eszméria édestestvérek. Mária és Erzsébet tehát anyai ági unokatestvérek voltak. Erzsébetnek és Zakariásnak sokáig nem lehetett gyermeke. Később megszületett gyermekük, Keresztelő Szent János, Jézus előfutára.
A bibliai részlet mondanivalója Tanuljunk a Szűzanyától áldozatos szeretetet. Segítsük idősebb
társainkat. Minél nagyobb szeretetet gyakorlunk valaki felé, annál
értékesebb lesz az áldozatunk. Szűz Máriának hosszú utat kellett
megtennie, mire Erzsébet nénjéhez ért, aki különösen rászorult a
szeretetére.[1]
Az ünnep története
Az ünnepet először a minoriták tartották meg 1263-ban, majd a 14. században VI. Orbán pápa rendelte el az egész egyház számára, aki a nyugati egyházszakadás
napjaiban a Látogató Szűzhöz könyörgött, hogy töltse el kegyelemmel a
bajokkal küzdő egyházat, úgy, ahogy látogatása boldogságot hozott
Zakariás (Erzsébet hitvesének) házába.
Az ünnepet egészen a 20. század közepéig július 2-án tartották, amikor is a második vatikáni zsinat áthelyezte május 31-re, mivel ellentmondásosnak találták, hogy Keresztelő János születésének ünnepét (június 24.) követi.
Az ünnep vonatkozása a rózsafüzérben
Az örvendetes rózsafüzér második titkának ünnepe. A keleti egyházban másfél évezrede ünneplik, a nyugatiban a 13. század óta. Szűz Mária Istenanya,
s a rózsafüzér minden egyes Üdvözlégyében ekként tisztelik, s így
minden más teremtmény felett áll. A Szentatyák is Istenszülőnek, illetve
Isten Anyjának nevezik a Szűzanyát. Mária Krisztusnak valóságos anyja,
hiszen az ő legtisztább véréből kapta emberi testét, és nem az égből
való. Erkölcstanilag a felebaráti szeretetről tanúskodik a második
titok.
A látogatást a 13. századtól kezdve minden évben megünneplik. Eredetileg Szent Bonaventura javaslata volt, és ezt a ferencesek el is fogadták. Több egyházban is elterjedt, de csak a 14. században vált teljesen elfogadottá, mikor VI. Orbán kiterjesztette.
Források
Kommentáld!