SZENT GELLÉRT

Szent Gellért püspök (eredeti nevén Gerardo Sagredo vagy Giorgio Sagredo; Velence, 980. április 23. – Buda, 1046. szeptember 24.), valószínűleg lombardiai származású szerzetes, Magyarország egyik első püspöke. Emléknapját szeptember 24-én tartják.

Életrajza

Atyja, Gerardo velencei patrícius volt és rokonságban állt a Centranigo családdal, amelyből Péter (1026-31) dózse lett.

Öt évig tanult az Isola de san Giorgio maggiore Benedek-rendi kolostorában, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott, s már korán felébredt benne az a vágy, hogy szent Jeromos iratait magában a betlehemi monostorban olvasgassa. Atyja, Gellért, valamikor 990-995 közt részt is vett abban a népes zarándoklatban, melyet a velenceiek Jeruzsálemben rendeztek; az arabok azonban megölték, mire fia, György, az ő Gellért nevét vette föl.

1015 táján szerzetestársai már valami kisebb tisztségre (ha nem is perjelségre) választották meg a mintegy 25 éves ifjút, kit ekkortájban szenteltek pappá; apátja, Vilmos, a monostor iskolájának tanítójává szemelvén őt ki, a quadrivium elvégzésére Bolognába küldte. Onnan 5 év múlva hazatérvén, Vilmos apát halála után rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a kitüntetést, s nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágya szerint a Szentföldön telepedjék le.Magyarországra érkezik

Magyarországra érkezik

A zárai kereskedők egyik hajóján többedmagával 1015. február közepe táján szállt tengerre. Parenzo mellett nagy vihar érte utol, mire Szent András szigetén (Póla mellett) keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy előbb látogassa meg I. István magyar királyt, kinek segítségével a Dunán folytathatja útját Konstantinápolyba, ahonnan könnyebben eljuthat Jeruzsálembe.

Több időt töltött Anasztáz pécsváradi apátnál, aki Mór pécsi püspökkel együtt azon volt, hogy Magyarország számára nyerje meg őt. Augusztus 15-én Székesfehérvárott be is mutatták István királynak, ki vonakodása dacára rábízta fiának, Imre hercegnek nevelését, s időnként diplomáciai küldetésekre is használta; Franciaországban kétségtelenül az ő küldetéséből járt. Amikor azonban mintegy 16 éves lett Imre herceg, barátjának (szent) Günthernek példájára Gellért 1023-ban remeteéletre szánta magát, s Bakonybélbe vonult vissza, ahol szent életet folytatott.Csanádi püspök

Csanádi püspök

1030-ban azonban István király őt marosvári (csanádi) püspökké nevezte ki, s tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt tisza-maros-duna-közi terület megtérítését. Csanád ispán tíz (közte 7 magyarul tudó) szerzetessel vitte őt püspöksége székhelyére, Csanádra, hol az Oroszlámosra áthelyezett ortodox szerzetesek monostorába telepedtek le.

A nép ezrével tódult oda, hogy fölvegye a keresztséget, s ajándékaival árasztotta el a püspököt, aki a vidékre is gyakran kirándult, hogy templomok építésére helyet jelöljön ki, s hogy megkeresztelje a népet. Egyházmegyéjét 7 főesperességre osztotta. Valtert tanítóvá tette a magyar urak kérelmére Csanádon állított iskolában, s gondoskodott magyar ifjaknak papokká való neveléséről, székesegyházat épített, templomaiban meghonosította a menedékjogot.

Amellett ő maga aszkétaéletet élt, egyúttal azonban a tudományokkal meg csillagászattal is foglalkozott, magyarul azonban sohasem tanult meg annyira, hogy a nép nyelvén szónokolhatott volna. Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő az első és leghatásosabb terjesztője.

Politikai viszonyai Szent István halála után 

Szent Istvánnak 1038. augusztus 15-én történt halála után a politika zivatarai őt is kizavarták apostoli csöndes munkásságából, és aktív politizálásba kezdett. 1041-ben a székesegyházában előre elkészíttetett sírjánál bánatosan siratta a magyar nemzet sorsát, 1043-ban pedig Aba Sámuel királytól megtagadta a húsvéti koronázást, és nyilvánosan megtámadta őt – az általa vélelmezett, és az ő politikai irányvonalával ellentétes – politikai gyilkosságai miatt.^[1] Péter második uralkodása idejében éppen az ő székvárosában határozták el az elégedetlen magyarok Vazul fiainak visszahívatását, és 1046-ban Beszteréd, Bőd és Beneta püspökök társaságában ő is útra kelt, hogy Endre herceget már a határon üdvözölje.

Szeptember 24-én azonban a pesti révnél (a mai budapest-belvárosi templom és a Rudas fürdő között) megtámadták a minden idegenben ellenséget látó Vata-féle pogánylázadás résztvevői: elfogták, majd kétkerekű talyigán a Kelen-hegyre vonva onnan a mélységbe lökték őket.