hitvilág  

2012.02.25. | 16:59 Tokár János: A szülők egész életre eligazító lelki kultúrát keresnek

„Ma gyerek, felnőtt leginkább egy dologra érzékeny: ez a szentség, a szent iránti vonzódás. Értékelik, hogy valami náluknál sokkal hatalmasabb, tökéletesebb dologról hallhatnak, ami az életüket kiteljesítheti, ami az igazságról, a jóságról és a szépségről szól. Ezt komoly szakmai felkészültséggel, tudásanyaggal kell elérhetővé tennünk” – fogalmazta meg Tokár János a gimnázium nevelési-oktatási gyakorlatáról folytatott beszélgetésben.

Esztergomban a szocializmus évei alatt is működött ferences gimnázium. Milyen változásokat éltek meg a rendszerváltás óta?
Érzékelve az iskola előtt megnyíló mozgásteret megpróbáltunk válaszolni a hozzánk érkező igényekre. 1989-ben és utána pár évig nagy figyelmet kapott az iskola. Egy évfolyamon három osztályt is kellett nyitnunk. Ez az érdeklődés aztán fokozatosan csökkent és a helyzet mára megegyezik a korábbival. Visszaálltunk a régi hagyományra, egy évfolyamon két osztályt indítunk, így a beiskolázásban a válogatás lehetősége megmarad. Próbálkoztunk más utakon is. Hat évfolyamos képzéssel, ami széthúzza a kezdő évfolyamok (7. és 9.) iskolakezdését. Szakképzést indítottunk el azoknak a gyerekeknek, akik nem jutottak be az egyetemre. Kis létszám volt ebben érintett, négy- nyolc fő mindössze. Látva azonban, hogy a szakképző iskolák profilját és anyagi bázisát meghatározó új törvények nem kedveznek a mi kis létszámmal működtetett képzésünknek, ezért megszüntettük a szakképzést. Négy éve pedig egy felnőtteknek szóló integrált cigány iskolát működtetünk Bajnán és Nagysápon.

Mit keresnek a szülők, amikor a ferencesekhez küldik a gyerekeiket?
Azt tapasztalom, leginkább a szerzetesi jelenlétet keresik, mert a szerzetesi lelkiség óriási biztonságérzetet jelent számukra a gyerekek elhelyezésében. Esztergomban tizenegyen vagyunk ferencesek. Szoktunk azzal viccelni, ha egy botra vagy seprűnyélre kiakasztanánk egy habitust, és mellé odaállna egy civil kolléga, a szülők biztosan a habitusos osztályba próbálnák betömködni a gyerekeiket. A mai szülők tudatosan keresik azt, hogy a gyereküknek olyan mentalitást, lelkiséget, lelki kultúrát biztosítsanak, ami egész életükre eligazító lehet. Ha szó szerint nem is tudják megfogalmazni, de jó érzékkel „fogják”, hogy a szerzetesek milyen értékek mentén próbálják megszervezni napjaikat. Egy szülő nem négy vagy hat évre akarja biztos helyen tudni a gyerekét, hosszú távban gondolkodik.

A katolikus iskolák gyakran megkapják a bélyeget, hogy elitképző intézmények.
A nevelésben igen. A kulturált szabadidő eltöltésében, az önnevelésük kialakításában, az igényes műalkotások megkedveltetésében, az információk kezelésében, viselkedésükben, ízlésükben igen. Hogy legyen bennük kezdeményezőkészség, felfedező hajlam, kreatív és együttműködő szellem. Erre minden diákunknak a legnagyobb mértékben törekednie kell.
És bár versenyeken indulnak növendékeink, szép eredményekkel is dicsekedhetünk – nem jelent távlatot a kiválóság öncélú keresése. Sőt arra igyekszünk nevelni diákjainkat, hogy legyen elég a jól végzett munka öröme. Az igazi siker, amikor önmagunkon erőt vettünk. Nem az, amit a külvilág vagy elismer, vagy nem. Nagy belső, lelki kudarcoknak van az kitéve, aki csak a kívülről jövő dicséretekben érzi magát a helyén!

Az iskolában pedagógiai programja az alapelvek között első helyre teszi a katolikus és ferences szellemben történő nevelést. Mit ad a nevelteknek a ferences lelkiség?
A legfontosabbnak valóban a lelkiséget tekintetjük az iskolában. Mitől ferences egy iskola? Kezdetben sem a szülők, sem a gyerekek nem tudják megfogalmazni, mik ennek a lelkiségnek az összetevői. Aztán fokozatosan ráéreznek. A ferences úgy néz rá a gyerekre, hogy benne a jót lássa meg. Szeretnék mondani egy példát. Én is ebbe az iskolába jártam. Az egyik órán nem viselkedtünk a legtisztességesebben. A tanárunk nem igazán tudott fegyelmet tartani, és szaladt az igazgatóhoz, hogy most mit csináljon. Az igazgató atya bejött, és azt mondta: Gyerekek, ti olyan gyönyörűen énekeltetek a népdalversenyen, az osztályotok példásan felsorakozik az udvaron, eddig csak jót hallottam rólatok. Most mi történt veletek? Nem förmedt ránk, hanem elkezdte sorolni a jó tulajdonságainkat. Azt tudatosította, hogy bennünk van a jó, és az csak egy véletlen, egy szerencsétlenség, hogy most éppen másképpen viselkedünk. A ferences gondolkodás szerint Isten legfőbb tulajdonsága a jóság. Ebből a jóságból részesült az ember a teremtettségénél fogva. Isten a jóra teremtette az embert, a teremtés-elbeszélésben Isten minden napot úgy zárt le, hogy mindez jó. A bűnbeesés következtében az ember nagy kitérőt tett, összekuszálta, amit Isten benne jónak alkotott. A megváltásban azonban bele tudunk kapaszkodni Jézusba, bele tudunk kapaszkodni a teremtettségünkbe. A jóság nem veszett ki az emberből. A gyerekekben is azt próbáljuk életre kelteni és megerősíteni, hogy te jó vagy. Az öregdiákok visszajelzései mutatják, milyen sokat jelentett ez nekik.

Hogyan tapasztalják azt a sokat hangoztatott tételt, miszerint a gyerekek ma nehezebben nevelhetők?
Ez nem igaz. Inkább úgy fogalmaznám meg a nehézséget, hogy másképp kell közelednünk a gyerekekhez, mint ahogy megszoktuk. Ma a fiatalok sokkal több olyan kérdést tesznek fel, amibe mi úgy nőttünk bele, hogy az természetes. Úgy gondolkodnak, ha valami szabad a felnőtteknek, miért nem szabad nekik? Egy nevelő akkor lesz hiteles számukra, ha nem pusztán beköveteli a hangoztatott jellembeli értékeket, hanem az eszményt éli is. Mi még elfogadtuk azt, hogy ez az eszmény – bár lehet, hogy a mellettünk lévő ember nem élt példamutatóan. Bizonyíték nélkül is volt értelme. A gyerekek ma akkor hisznek nekünk, ha magunk is a tanításunk szerint élünk. Úgy gondolom, nagyon becsületes játék, amit a diákok elvárnak a felnőttektől. Ettől nem válik a gyerek nehezebben nevelhetővé, csak őszintébbé.

Milyen eszményekre fogékonyak a mai gyerekek, mire figyelnek fel?
Úgy látom, ma a gyerek, felnőtt leginkább egy dologra érzékeny, ez a szentség, a szent iránti vonzódás. Egyre inkább azt értékelik, hogy valami náluknál sokkal hatalmasabb és sokkal tökéletesebb dologról hallhatnak, ami az életüket kiteljesítheti, ami valami abszolút, tökéletes, tiszta dologhoz közelít, ami felemeli az embert, ami az igazságról, a jóságról és a szépségről szól. Mindezt komoly szakmai felkészültséggel kell elérhetővé tennünk. Szavaink mögött álljon tudásanyag, nem adhatunk bóvlit a gyerekeknek. A nevelő egyszerre legyen tanító és tanúságtevő. Megvalósítani ezt leginkább az életünkkel tudjuk, ahogy közöttük jelen vagyunk. Erre rendkívül fogékonyak a gyerekek.

Kérdeznek a mai gyerekek a felnőttektől?
Szerintem rengeteg kérdést tennének fel, de a felnőtteknek általában erre nincs idejük. Azt látom, a szülők jó része azért is íratja be hozzánk a fiát, mert bízik abban, itt tudnak vele úgy foglalkozni, hogy nem intik le a kérdéseit, hanem rászánják az időt. Vannak kérdéseik a gyerekeknek, csak nagyon kevés ember ülteti le őket beszélgetni. Mi arra törekszünk, hogy megteremtsük a beszélgetés alkalmait. Kapcsolódunk a kultúra ezerféle ága-bogához, színházba, múzeumba, hangversenyekre járunk, előadókat hívunk meg, akik a gyerekeknek szellemi-lelki gazdagodást jelentenek. Bekapcsoljuk őket az imádságos életünkbe.

Felkeltik válaszaik érdeklődésüket?
A gyerekek nagyon figyelik, hogy ne sablont adjunk nekik. Küszködünk, mert változtatnunk kell a módszereinken. Szerencsés, ha technikai eszközöket is be tudunk építeni munkánkba, de nem ez a lényeg. Pezsgő órákra vágynak, és ehhez az óra tartalmi része mellett a formai oldalt is ki kell dolgozni. A folyamatos motiválás teszi lehetővé a tanórai közös munkát. Ez nagyon komoly felkészültség kérdése. Nem működik, ha kiállok a gyerekek elé és a kisujjamból kirázom az órát, ahol a gyereknek csak az a dolga, hogy hallgasson. Egy ilyen szituációban nyilván unja magát, mert nem ilyen tanulásra fogékony. A mai gyerek a tanóra aktív részese szeretne lenni. Alapvető a vizuális megjelenítés, a gyerek látni is szeretné azt, amit hall. Ebben segítségünkre van Szent Ferenc példája, aki szinte mindent látvánnyá tett a maga és környezete számára. Ez a „látványi”-ság, a világ szuggesztív érzékelése benne van a lelkiségünkben, ugyanakkor e mögött ott rejtőzik az absztrakció. A látvány mögött ott a tartalom. A világunk Istentől van, neki adunk hálát mindezért. A gyerekek az egyszerű jelképeken keresztül nagyon messzire juthatnak el akkor, amikor a mögöttes tartalomról nemcsak beszélünk nekik, hanem valahol bennük is felsejlik, közös kincset találunk. Ez ferences látásmódja a világnak.

Milyen hangsúlyokat tesznek még pedagógiai programjukban?
Fontos számunkra a keresztény-ferences értékek mellett a nemzeti értékek iránti elkötelezettség, a nemzethez való tartozás tudata. Azt tapasztaljuk, a gyerekekben hihetetlen lelkesedés van minden nemzeti megnyilvánulás iránt. Bubik István azt mondta egyszer, azért jön el hozzánk minden nagyobb ünnepre, mert itt a gyerekek a szózatot úgy éneklik, hogy kidől az épület fala. Ebben semmilyen mesterkéltség nincsen, ez a gyerekeknek öntudatos hozzáállása ahhoz, amit itt tanulnak, hallanak vagy látnak. Iskolai programunk nagyon jól kidolgozott része az osztálykirándulások rendszere. Hetediktől a tizedik osztályig Magyarországot járják be, ezt követi a Felvidék, Erdély, a végzősök pedig Assisiben és környékén a Szent Ferenc életét és lelkiségét bemutató helyeket keresik fel. Próbáljuk a gyerekeket a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás fontosságára nevelni.

Igazgatóként tud-e odafigyelni arra, hogy ki hogyan tanít az iskolában?
Igyekszem. Próbálom a kollégáimat biztatni, és az óralátogatások során felhívni a figyelmüket arra, hogy folyamatos fejlődésre van szükségünk mindnyájunknak. Hála Istennek a fiatalok részéről nagy nyitottságot tapasztalok. A kérdés valójában igen sokoldalú, sokféle megközelítést tesz lehetővé. Például vannak szuggesztív, karizmatikus tanáregyéniségek. Generációk óta mindenki tanár volt a közelükben. Nagy empátiával és korszerű, magas színvonalú órák tartására képesek. Vagy – mondjuk – az idősebbek, akik rendelkeznek azzal a többlettel, tudják, hogy mit érdemes megtanítani és hol lehet szűkíteni? A fiatal szeretne mindent leadni, és még lehet, hogy jól is csinálja. A tapasztaltabb azt mondja, hogy nem kell mindent részletet hangsúlyozni, de szükséges begyakoroltatni. Nincsen két egyforma tanár egyéniség. Mindenkiben nyilván a jó oldalt kell erősíteni és a gyengeségekről többet beszélgetni a fejlődés távlatába helyezve.

Mit kell egy fiúiskolában a szem előtt tartani a nevelésben?
A fiúkat hajtani kell, különösen abban a korban, amikor hozzánk kerülnek. Ez nem jelent teljesítmény-kényszert, mégis a fiúkkal szemben nagy követelményeket és elvárásokat támasztunk, főként a férfias viselkedés tekintetében. Nekik a családban tartóoszlopnak kell lenniük, ami több, mint a család fenntartása anyagi értelemben. A férfi a családfenntartó lelki és pszichológiai értelemben is, erre kell, hogy képessé tegye az idegrendszere, a tűrőképessége, a munkabírása, a dolgokhoz való hozzáállása, az áldozatkészsége, és ő rá számít a társadalom is. Képessé kell válnia, hogy ne ő legyen az első, aki összeroskad a családban, ha nehézségeket élnek meg. Neki kell a legutolsónak lenni a kényelemben, a javak élvezetében és legyen persze erős lelkületű. A fiúk nevelésében erre a hozzáállásra törekszünk, ilyen példákat állítunk eléjük.

Szent Ferenc tanít minket élni. „A szívtisztaság mutatója a derű” – idézzük sokszor egyik mondását. Az élet nehézségeit lehet derűs életszemlélettel is nézni, amiben nem az ember egykedvűsége vagy cinizmusa mutatkozik meg, hanem az a gondolkodás: a Jóisten a nehézséget azért engedhette meg, mert erre nekem szükségem volt, az én érdekemben történt. Ez a helyzet vagy egy hibámra hívja fel a figyelmet, vagy a jellemem erősödését eredményezi. Amikor mindezt felismerem, hála tölt el Isten iránt. Nem bosszúság, depresszió vagy harag van bennem, hanem hála, az élet szeretete.

Nevelésük sajátossága, hogy a gyerekek besegítenek a „házimunkába”.
Igen, ennek hagyományos jól működő rendszere van. Beosztottuk például az osztályokat az étkezés utáni mosogatásra, takarítják maguk után a hálókat, az osztálytermeket. Így megtanulják értékelni azt a munkát, amit a fizikai dolgozóink végeznek. A gyerekek feladata, hogy maguk körül tanuljanak meg rendet és tisztaságot tartani. Van továbbá minden osztálynak egy körzete az iskola körül, amit takarít. Az erdei iskolánkban is vannak feladatok, így télre a tüzelő bekészítése, az állatok körüli tennivalók. Év végén közösen rakunk rendet, a nyár végén együtt tesszük meg az előkészületeket az új tanévre. Tavaly a szülőket is bevontuk ebbe a munkába. Negyven-ötven szülő segített nagy szeretettel és rugalmassággal a festésben, takarításban, meszelésben, asztalos munkákban.

A fiúk jelentős többsége kollégista, mit jelent ez a családjukhoz való viszonyulásban?
A gyerekek napi kapcsolatban maradnak szüleikkel, ebben segít a telefon. A tanárok a honlapunkon található elektronikus napló segítségével rendszeresen tájékoztatják a szülőket. Az elektronikus napló által az iskolai élet nyitott könyv a szülő számára. Azt látom, a kollégista gyerek jobban becsüli családja életét. Felfokozott vággyal megy haza, hiszen egy hónapja nem volt otthon. Felértékelődik számára, hogy az anya friss ruhát készít ki a reggeli felkeléskor, a reggelinél az asztalon várja a kakaó, a megkent kenyér. A kollégiumban ezt neki magának kell elkészíteni, és itt az önállóságra kap lendületet. Pozitívum a kollégiumi nevelésben az is, hogy a gyerek több oldalról kapja ugyanazt a megerősítést, amit korábban a család is fontosnak tartott. Nem szabad elfeledkezni arról a helyzetről sem, milyen sokan érkeznek akár egyszülős, akár szétbomló családból. Ilyen esetekben nagyon fontos az a kiegészítés, amit mi adni tudunk.

Milyen a családok vallási elkötelezettsége?
A családok nagyjából harminc százaléka él elkötelezett keresztény életet. Húsz-huszonöt százalék mondja nem vallásosnak magát, de megbíznak a nevelésünkben, az iskolát jó híre miatt választják. Van huszonöt-harminc százalék úgynevezett szétbomló családunk, ahol a férfi már egy új feleséggel, az asszony új férfival él. Hova tartozik az első házasságból való gyerek? Gyakran úgy gondolják, itt van a legjobb helye. Régen a keresztelés, első áldozás illetve a plébánosi ajánlás kritérium volt. A plébánosi ajánlást most is kérjük. Ha látjuk egy család részéről az őszinte elhatározást, hogy ők bár nem hívők, de az iskolát komolyan gondolják, elfogadják azt, amit kérünk a gyerektől, és a gyerek is áll hozzá, akkor tudunk a felvétele mellett dönteni. Egyre többször élhetjük meg, hogy diákjaink itt kérik a keresztséget, bérmálást, itt lesznek elsőáldozók.

Trautwein Éva
Magyar Kurír