Vasárnap
a rétyi eltérőnél Böjte Csaba Erdély legöregebb papjá- val,
Bíró Antal
atyával
és Deák Botond rétyi tiszteletessel adták áldásukat a menetelő
székelyekre. Levelében Csaba testvér így ír Székelyföld legöregebb
prófétájáról:
Antal atya vallási, nemzeti identitásáért sokat szenvedett. El mondta,
hogy Zetelakáról 1949 tavaszán gyalog mentek át a Hargitán, a pünkösdi
búcsúra, több mind ezer hívővel. Márton Áron volt abban az évben Mária
lábánál a szónok. Az emberek olyan nagy lelkesedéssel indultak haza,
hogy az akkori nagy menetelésen egyetlen egyszer örömükben elénekelték a
Magyar himnuszt. Zengett zúgott a Hargita, de Antal atya sajnos nagy
árat fizetett ezért a bátorságért.
Akkor és ott nem volt egyetlen zászló sem, s mégis a szegény atyát
letartoztatták, a nemzeti imánk miatt nagyon meghurcolták, életét
Székelyföldtől távol Bánátban kellett leélnie. Az akkori menetelés
egyetlen fényképe – ahogyan ő mondotta -, az összetört két keze, melynek
egyetlen ujját sem tudja mozgatni. Eltelt közel hetven esztendő, és
most ezen a csodálatos vasárnapon, mikor az autóval hosszanmentünk a
több mint 50 kilométer hosszú menetoszlop mellett, a székely zászlók
erdejében, könnyeivel küszködve csak annyit mondogatott: hogy ő soha, de
soha nem gondolta, hogy ezt a szép napot meg fogja érni!
Istennek hála, lám ezt a szép napot is megérhettünk! Legyünk bátrak,
kitartók, türelmesek, mert egészen biztos, hogy felragyog az az áldott
nap is, melyen felemelt fővel, ennek az országnak minden lakójával
békében vállalhatjuk nemzeti, vallási identitásunkat félelem nélkül,
törvényesen!
Csaba t.
hitvilág 2013.10.29. | 23:14 Antal atya hosszú életének egyik legszebb napja volt
Kommentáld!