A latinul író gondolkodók legnagyobbika, szigorú dialektikus, ritka buzgósággal megáldott lelki vezető, híveinek szeretett pásztora, ékesszóló tanító, a latin Egyház szellemi vezetője, aki a világirodalomban is rangos helyet foglal el. A dialektika iránti vonzódásával a skolasztikus teológia részleges megalapítója lett. A Szentírás magyarázat kiemelkedő alakja. Szent Ambrus, Szent Jeromos, Nagy Szent Gergely társaságában (a négy nyugati egyházatya) gyakorta találkozunk ábrázolásával templomainkban.

Aurelius Augustinus 354. november 13-án született az észak-afrikai Tagastéban. Anyja, Szent Mónika keresztény volt, apja, Patricius csak a halálos ágyán keresztelkedett meg. Tagastéban, majd Karthágóban tanult, ahol a városi ifjak szokásos életét élte. Viharos, olykor szertelen és kicsapongó életéről kendőzetlen őszinteséggel számol be Confessiones (Vallomások) című művében. Kortársaival összehasonlítva mégis ki kell jelentünk, hogy Ágoston tisztességes életet élt, hiszen tizenhárom éven át hűségesen kitartott élettársa mellett, akivel házasságra ugyan nem lépett, de született egy fia Adeodatus (372-389), akiről haláláig gondoskodott. Gyermekkora hitétől eltávolodott, anyja hitét „vénasszonyos fecsegések gyűjteményének” nevezte.

A tehetséges fiatalember, a retorika ifjú növendéke a tudást ígérő manicheusok szektájához csatlakozott, majd Cicero: Hortensius c. dialógusával megismerkedve a filozófia tudománya kezdte foglalkoztatni, az örök bölcsességet kereste, mert ebben vélte megtalálni az igazi boldogságot (vita beata). Az igaz bölcsesség keresése során a Szentírást is kézbe vette, de ekkor még nyelvezete, tartalma és stílusa is csalódást okozott az útkereső Ágostonnak. Karthágóban tanított, 383-ban kiábrándulva a manicheizmusból a szkepticizmus felé fordult. Ebben az évben Rómába, majd onnan Milánóba költözött. Már korábban hallott a milánói püspök (Szent) Ambrus prédikációiról, most közelebbről is megismerhette a püspököt, akinek allegorikus Szentírás magyarázata felkeltette figyelmét, s hatására újra kézbe vette a Bibliát. Ekkor fedezte fel a kolostori életformát, amelyben önmegtartóztatást kell gyakorolni és egyedül a bölcsességnek lehet élni. Szent Pál leveleinek (elsősorban a Római levél 13,13) hatására, hosszú lelki és szellemi vívódás után 387 húsvétján felvette a keresztséget: Ambrus püspök keresztelte meg Ágostont, a fiát és egyik barátját.

388-ban visszatért Afrikába, 391-ben Hippóban pappá, majd 395-ben ugyanott püspökké szentelték. Püspöki székhelyén papjaival szerzetesi közösségben élt, híveinek jó pásztora volt, személyes példája nyomán Afrikában is egyre népszerűbbé vált a latin kolostori/szerzetesi életforma. (Negyven éven keresztül minden nap, sőt néha naponta többször is prédikált!) Szellemi hatása túllépte Afrika határait, hamarosan a Nyugati Egyház szellemi vezetője lett, a manicheus és ariánus eretnekséggel szemben védelmezte az Egyház tanításait. Hippóban halt meg 430-ban, miközben a város falait már a vandálok ostromolták. (Földi maradványait a VII. században, az iszlám terjeszkedés idején, Szardínia szigetére vitték.)

A szellemi hagyatékát alkotó, ragyogó stílusban írt latin nyelvű műveinek felsorolására e hely nem volna elegendő. Kb. 93 művet írt, melyek 232 kötetet tesznek ki (beleértve leveleit is, köztük Szent Jeromossal folytatott levelezését). Éppen ezért teológiájának értelmezése is nehéz (és le nem zárult) folyamat. Ágoston egyik legjelentősebb munkája a De Trinitate (A Szentháromságról), melynek első kötetében a szentháromságtan biblikus alapjaival foglalkozik, majd felvázolja az Egyház tanítását, végül kifejti saját gondolatait. Szentírás magyarázata A Genesisről szó szerinti értelemben 12 könyvben, másik talán legnagyobb és egyben utolsó műve a De civitate Dei (Isten városáról). Kegyelemtanában megfogalmazta, hogy a teremtmény abszolút módon függ a Teremtőtől, a megváltás művét az isteni kegyelem horizontjában szemlélte.

A Vallomásokban olvashatjuk, hogy a magányt kereső, önmagával és vágyaival vívódó Ágoston egyik milánói barátjának kertjében sétálgatott, amikor egy gyermekhangot hallott, amely két szót ismételgetett: tolle-lege, tolle-lege!, azaz vedd-és-olvasd, vedd-és-olvasd. Lenézett és megpillantotta maga előtt a Szentírást, találomra kinyitotta. Ezt olvasta: „Vessetek véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek. Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek a testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen! (Róm. 13,13). A Szentírás üzenetét olvasva nyugodalmat lelt Ágoston háborgó lelke:

„Úgy áradt szívembe a szó, mint az erős fény, amely elűzött minden

 Hajnal Piroska

(Aurelius Augustinus: Vallomások, Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma, Magyar Kat. Lexikon, Szentek élete)

kiemelt kép (Vittorio Carpaccio: Szent Ágoston a dolgozószobájában)

kép1 (Benozzo Gozzoli: Szent Ágoston, a tanító; részlet)

kép2 (Szent Ambrus megkereszteli Ágostont, fiát és barátját)

kép3 (Philip de Champaigne: Szt Ágoston)

kép4 (Fra Angelico: Szent Ágoston vívódása)

kép5 (Botticelli: Szt Ágoston)