Clairvaux-i Szent Bernát
Clairvaux-i Szent Bernát (franciául Saint Bernard de Clairvaux, latinul Sanctus Bernardus Claraevallensis) (Fontaines-lès-Dijon vára, Dijon , 1090 vagy 1091 – Clairvaux, 1153. augusztus 20.) francia ciszterci szerzetes majd apát, egyházi író és hittudós.
Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok, aki európai jelentőségű eseményekben játszott főszerepet.
1174-ben, III. Sándor pápa uralkodása alatt avatták szentté, 1830-ban az egyházdoktorok sorába iktatták. Sokat tett azért, hogy a ciszterci rend elterjedt Európában. A Jézus
iránti szeretetből a legteljesebb alázatot kereste. Egész életében
lankadatlanul tanította a clairvaux-i szerzeteseket. Igyekezett a
pápasághoz kötni a ciszterci rendet, harcos ideológiát dolgozott ki,
amely nemcsak saját rendjének, de az egész katolikus egyháznak szólt.
Konzervatív álláspontot képviselt korának mélyreható gazdasági,
társadalmi és politikai változásait illetően (a 12. századi reneszánsz). Jelentős szerepe volt abban, hogy a katharok elleni harc „szent háborúvá” vált
Élete
A Rőt Tescelin lovag és Aleth de Montbard harmadik gyermekeként született. Apja egy burgundiai herceg szolgálatában állt. Bernát anyai nagybátyja, André de Montbard a templomos lovagrend
egyik alapítója volt.
Bernátot 9 éves korában beiratták a
Chatillon-sur-Seine egyházi iskolájába. Az alapvető ismeretek
elsajátítása után nyelvtant, retorikát és dialektikát tanult. Nagyon
szerette az irodalmat, elmélyült a Biblia, az egyházatyák tanulmányozásában. Olvasta Horatius, Marcus Annaeus Lucanus, Lucius Annaeus Seneca (Luciliushoz írt levelek), Tacitus, Decimus Iunius Iuvenalis, Aulus Persius Flaccus, Publius Papinius Statius, Publius Terentius Afer és főleg Marcus Tullius Cicero, Virgilius és Ovidius
(A szerelem művészete) műveit.
Rendkívül nagy humán műveltségre tett
szert. Tanulmányai nem terjedtek ki az aritmetikára, geometriára,
csillagászatra és a zenére. Kb. 16 vagy 17 éves volt, amikor meghalt
édesanyja. Bernátot nagyon megviselte. Azután a nemes ifjak világi
életét élte a kor szokása szerint, de hamarosan elhivatást érzett a
szerzetesi életre. Mivel nem akarta felzaklatni családját a kolostorba
vonulás gondolatával, jeruzsálemi
zarándoklatra készült.
1112-ben harminc családtagjával illetve
rokonával együtt belépett a Citeaux-i apátságba. Az apátságot 1098-ban
alapította Robert de Molesme és Étienne Harding (Harding Szent István). Harding 1108 óta Clairvaux apátja. Az alapítók a fénykorát élő cluny rendből azért váltak ki, hogy teljesen nursiai Szent Benedek
szabályai szerint élhessenek. Szigorúbb eszmények mellett kötelezték el
magukat: egyszerűség a mindennapi életben, a vallási szertartásokban és
a művészetben, szakítás a világgal, szegénység, csend, kézi munka
lettek a ciszterci élet legfőbb jellemzői. Bernát is a legszigorúbb
monasztikus és aszketikus élethez akart visszatérni.
Amikor eljött utolsó órája, több püspök és számos szerzetes vette
körül. Utolsó szavait lesve figyelték, s ő így szólt:
,,Három dolgot
ajánlok nektek, amiket életem során legjobb képességeim szerint
megfigyeltem: Kisebb hitelt adtam a saját véleményemnek, mint mások
ítéletének. Nem lobbantam haragra a másoktól kapott bántások miatt.
Senkit nem akartam haragra ingerelni, s ha mégis, amennyire tudom,
kibékültünk.''
Valamennyien sírtak, ő maga is könnyezett, de hamarosan
derű öntötte el az arcát. Később Aquinói Szent Tamás így magasztalta:
,,Istentől kiválasztott ember, akinek arany szája volt, és édes
borával megitatta az egész földkerekséget.''
1153. augusztus 20-án halt meg Clairvaux-ban.
Bernátot már életében szentként tisztelték. III. Sándor pápa, aki
korábban a Bernát által annyira támadott Abaelard tanítványa volt,
1174-ben avatta szentté, VIII. Pius pápa pedig 1830-ban az
egyházdoktorok sorába iktatta. Ünnepét a 13. században vették fel a
római naptárba augusztus 20-ra. A magyar naptárban Szent István király
miatt augusztus 19-én ünnepeljük.
Kommentáld!