Dániel próféta (Héberül: דָּנִיּאֵל, ejtsd Daniyyel; Perzsául: دانيال, Dâniyal, illetve Dani, داني ; Arabul: دانيال,
Danyal)
bibliai személy, a róla elnevezett könyv központi alakja.
Nevének jelentése „bírám az Isten” vagy „Isten ítél”.
A Dániel könyve
5.12 szerint a babiloni királytól a Balâṭsu-uṣur (בֵּלְטְשַׁאצֵּר Bēlṭəšăʾccăr) nevet kapta, amely miatt Baltazár néven is ismert.
Származásáról annyit tudunk, hogy Júda egyik előkelő családjából való. II. Nabú-kudurri-uszur (bibl. Nabukodonozor) (uralk i. e. 604-562) Babilonba
vitette, ahol írnoki képzést kapott, majd az udvarban szolgált.
Tehetsége és tudása következtében igen magas beosztásba került. (Dán.
2:48 Dán 5:11,29) Inkább államférfi, mint próféta volt , könyve mégis
megérdemelten került be a prófétai iratok közé. Igazságosságáról és
bölcsességéről nevezetes emberként Ezékiel, aki később került a birodalmi fővárosba, Noé és Jób közé sorolja (Ez. 14,20), és bölcsességét dicséri (Ez. 28,3).
A zsidó és keresztény hagyomány őt tartja a Dániel könyve eredeti
szerzőjének, mint Nabú-kudurri-uszurnak (i. e. 604-562) és utódainak
kortársa.
A rasz samrai leletek (Ugarit) említenek egy Dániel nevű istenséget, aki mint a bölcsesség istene intézi az özvegyek és árvák igazságát.
Kommentáld!