Kalazanci Szent József: a piarista rend alapítója

Kalazanti Szent József az aragóniai Peralta de la Sal községben született 1556-ban egy kovácsmester hetedik, legkisebb gyermekeként. Az édesapa meglehetős jólétet, az édesanya pedig boldog otthont teremtett a nagy családnak. A legalapvetőbb szellemi, lelki indításokat is tőle kapta legfiatalabb gyermeke.

Iskoláit a közeli Estadillában kezdi. Tizenhat éves múlt, amikor a leridiai egyetemre került egyházmegyei ösztöndíjasként. Itt négy évet tanult. Aragón nemzetiségű diáktársai vezetőjüknek választják. Diákkonfliktusokban békéltető szerepe van, az egyetemi vezetők felé pedig a tanulói érdekeket képviseli.

Húsz éves, amikor hirtelen megbetegszik. Hazaviszik, állapota válságosra fordul. Átgondolja életét, és elhatározza, hogy felgyógyulása esetén papnak megy, mert csak ennek látja értelmét. Csakhamar felépül, s be is váltja ígéretét.

Barbastróban, majd Huescában végzi a teológiát Felipe de Urries püspök támogatásával és vezetésével.

Barbastróban történik vele az egyiptomi Józsefhez hasonló kísértés, ami elől szintén bibliai módon tud kitérni.

l583. december 17-én szentelik áldozópappá Sanahujában.

Urries püspök szolgálatában van annak haláláig, I585-ig. Ezt követően Gasparo de la Figuera leridai püspök udvarába kerül, sőt püspöke felkéri gyóntatójának is.

Később Kalazancius visszatér Peraltába, illetve egyházmegyéjébe. Itt káptalani titkárként működik négy éven keresztül.

1592 elején már Rómában találjuk. Hogy miért ment oda, vitatott: talán egy belső sugallat szavára, avagy karrierjét egyengetni, nem tudjuk. Itt Colonna bíboros fogadja házába, és teszi meg teológiai tanácsadójának. 1602-ig lakik a bíborosi palotában. Javadalomszerzési kísérletei sorra megbuknak, amikor pedig l605-ben érsekséget kínálnak fel neki, akkor már nem fogadja el. Rómában már véglegesen rátaláltam arra, hogyan kell Istent szolgálnom: azzal, hogy a legkisebbekkel jót teszek. Ezt nem hagyom abba semmiért a világon. Az itt töltött várakozási időt igyekszik kihasználni. Különféle karitatív közösségekben dolgozik, és próbál segíteni a rászorulókon.

Sok helyen megfordul, és az eltelt évek alatt megismeri az anyagi és szellemi nyomorban élők sorsát. Ekkortájt kezd formálódni benne a tanítás gondolata. Belép a Keresztény Tanítás Testvérületbe, és munkát vállal az ún. vasárnapi iskolában, mint hitoktató. Itt látja igazán, hogy az elemi ismeretek, az írás és az olvasás elengedhetetlen a hitbe való bevezetéshez és a neveléshez. Ezért hozza létre itt az első ingyenes, hétköznap is oktató népiskolát. Ezt az iskoláját azonban 1598-ban árvíz teszi tönkre. Átköltöznek a belvárosba. Ekkor már többszáz gyereket tanít és nevel néhány munkatársával.

1601 végén új épületbe mennek ismét, amely azonban már kifejezetten az övék. Ekkor jelenik meg az új iskola új neve először: Scholae Piae, Kegyes Iskolák. Szándékuk, hogy megvalósítsák a pietas et litterae, azaz a hit és a tudomány, a vallás és a műveltség egységét. Járja át egymást e két terület! A tudomány hit nélkül gőghöz vezet, és öncélúvá válik; a vallásosság művéltség nélkül pedig nevetség tárgya, botránykő Iehet. A megalapozott, érthetően, színvonalasan előadott és képviselt hit és vallásosság az; amely vonzó, világot meggyőző és magávalragadó.

Az új kezdeményezés nem kerüli el a pápa figyelmét sem. VIII. Kelemen magára vállalja az iskolaépület bérleti díját, valamint engedélyezi az alamizsnagyűjtést.

Az iskolában tíz pap és hét világi tanár dolgozik. Az írás, az olvasás, a latin és a hittan mellett nagy gondot fordítanak a számtan oktatására, ami akkoriban még nem volt általános.

A vállalkozás nem felhőtlen. Kalazancius több méter magasból lezuhan, amikor egy kis harangot akar fölszerelni. Lábát töri. Súlyos anyagi gondjaik is vannak. Több társa elhagyja Kalazanciust, mert nem tudják vállalni a tanítást mint cselédsorsot és a vele járó nélkülözéseket.

Akadnak azonban kiváló segítőtársak is. A korát meghazudtolóan lelkes Gasparo Dragonetti és a tehetséges, gazdag ifjú Glicerio Landriani. Az ő vagyonából veszik meg a San Pantaleo templom melletti épületet. Később a templomot is megkapják.

V. Pál pápa brevéjével (jóváhagyó határozat) pedig szerzetes jellegű közösséggé, később szerzetesrenddé alakulnak: az Istenanyáról nevezett Szegény Szerzetespapok Kegyes Iskoláinak Rendje. Az új rend tagjai 1622. május 7-én leteszik az ünnepélyes fogadalmat. A klasszikus szerzetesi fogalmak: a szegénység, a tisztaság, és az engedelmesség mellett arra is fogadalmat tesznek, hogy különleges gondoskodást fejtenek ki a gyermekek oktatása és nevelése terén.

Az iskola jó híre elterjed. Megnő a rendbe jelentkezők száma is: Kalazanciust pedig egyre többen keresik fel iskolaalapítási kérésekkel: most már nem csak a Pápai Á!lam, hanem Itália spanyol területeiről is.

1630-ban súlyos pestisjárvány pusztít Itáliában. A betegek ápolásában részt vesznek a piaristák is. Ezzel válnák népszérűvé nagyon hamar, még az iskola megnyitása előtt, Firenzében. Az itteni működésnek a tanítás mellett egyéb fontos vonatkozásai is vannak. Firenzében él ekkor Galileo Galilei. Szoros kapcsolatban vannak vele a piaristák, sőt a vak tudóst ápolják is. Kalazancius erre külön utasítja a házfőnököt: ... és ha Galilei úr azt kérné, hogy Kelemen atya néha éjszaka is me!lette maradjon, engedje meg neki. Adja a jó lsten, hogy minél többet tanulhasson tőle!

A népszerűségnek azonban, sajnos, árnyoldala is van. A meghívásoknak nem tudnak ellenállni, az új alapításokat viszont nem tudják minőségi emberekkel ellátni. Olyan emberek is bekerülnek a rendbe, akik nem éppen a legmegfelelőbbek sem tehetség, sem lelkiek dolgában. Káros hatásuk rögtön jelentkezik az iskolákban. E személyek közül a leghírhedtebb Mario Sozzi, aki igen nagy kárára van a rendnek botrányos életével. Tehetségének hiányát úgy pótolja, hogy jó kapcsolatokat épít ki az inkvizícióval. Kis ügyleteket felfúj és jelenti a Hivatalnak. Sikerül elérnie, hogy Kalazancius  az inkvizíció közbenjárására kinevezi toszkán provinciálissá Firenzében. Magát nélkülözhetetlen, megbízható embernek feltüntetve megtéveszti az inkvizíciót is. Rendtársai közül sokan kilépnek, mások Kalazanciushoz folyamodnak: mentse meg őket ettől az embertől. Ő azonban engedelmességet kér, mint ahogy maga is engedelmeskedik és elfogadja a Szentszék nevében fellépő Hivatal intézkedéseit. Mario Sozzi intrikái az idős rendalapítót sem kímélik, és igaz, hogy csak egy napra -, de őt is lefogatja az inkvizíció. A személyével kapcsolatos vádak azonban tisztázódnak, így elengedik.

A feljelentéseknek és a nyomukban keletkezett viharnak meg Iesz a hatása: Kalazanciust felmentik generálisi megbízatása alól, X. Ince pápa pedig lefokozza a rendet egyszerű fogadalmas kongregációvá, és lehetővé teszi a rendből való kilépéseket, valamint megtiltja új tagok felvételét.

Életművének pusztulását és a rend halálos ítéletét Kalazancius példamutató nyugalommal fogadja: Az Úr adta, az Úr elvette. Amint az Úr akarta úgy lett. Áldott Iegyen az Ő neve. Az utókor méltán nevezi keresztény Jóbnak.

Még érthetetlenebb az a reménye, hogy nem ez lesz az utolsó szó. Bízzék benne, bármi következzék is, szerzetünk az Úr kegyelméből élni fog!- írja egyik rendtársának a pápai határozat kihirdetése után.

1648. július 31-én tölti be 90. életévét. Egy séta alkalmával megsérül a lába. Ezután már feküdnie kell, többé fel sem tud kelni. Augusztus 25-én hajnalban befejezte földi pályafutását.

Igen kedvelte Nagy Szent Gergely - Dialógusok könyve - című munkáját. Élete mintha illusztrációja lenne a könyv egyik mondatának: Többre tartom a Türelem erényét a jeleknél és a csodáknál. De csodák is történtek Kalazancius életében. Mégis a legszebb és egyben elgondolkoztató csoda éppen az, hogy szíve és nyelve mind a mai napig épségben megmaradt.

Annyi támadás ellenére műve újraéledt. 1669-ben lX. Kelemen pápa ismét ünnepélyes-fogadalmas renddé tette szerzetét.

1748-ban Kalazanciust boldoggá, 1767-ben szentté avatták. 1948-ban XII Pius pápa a világ összes keresztény népiskoláinak mennyei pártfogójává nyilvánította.